Rendszerváltás és az MTI

	Menekülttábor
(Gordon Tamás) München, 1989. január 4. (SZER, Világhíradó) - Menekülttábor a magyar-román határ közelében. Jó estét kívánok kedves hallgatóink! Ismét egy olyan követelésről van szó, amely a társadalomból alulról indult ki. Sajnos a tábor legfontosabb és legsürgősebb feladata - amennyiben létrehozzák - nem az lesz, hogy segítsen az első gyakorlati gondokon. Nem - a tábor gondolatát éppen az a jogos igény vetette fel, hogy a magyar hatóságok önkényeskedését meg kell akadályozni. A visszatoloncolásokat a Belügyminisztérium sem titkolta el, 1400 esetről tudnak. Csakhogy az indoklásuk nem egészen felel meg a valóságnak. Állítólag csak bűnözőket, elmebetegeket és kiskorúakat küldtek vissza. Független források azonban egészen másfajta diszkriminációról tudnak. A helyi határőrszervek saját hatáskörükben visszatoloncolják a román ajkúakat és a cigányokat. Tegnapi adásunkban hírt adtunk két erdélyi menekültről, akik kitoloncolását - szó szerint - az utolsó pillanatban akadályozta meg a Grósz Károlynak küldött telex. Az őket szállító gépkocsit Kecskeméten érte utol a kitoloncolást felfüggesztő határozat. Róluk a Független Jogvédő Szolgálat és a Szabad Demokraták Szövetsége szerzett tudomást, akik már korábban is fölemelték szavukat - a menekülteket érő önkényeskedések miatt - a jogi helyzet rendezéséért és menekülttábor felállításáért. A két fiatalember visszazsuppolását tehát felfüggesztették. A Belügyminisztérium közölte: ha záros határidőn belül találnak befogadó országot, és előteremtik a repülőjegy árát, akkor távozhatnak az országból Nyugat felé. Mindezekhez persze tudni kell, hogy a két menekült jelenleg a Belügyminisztérium foglya Budapesten, a Tolnai utcában. Ügyvédjük azonban felvette a kapcsolatot többek között a svéd követséggel is. Erdős Péter kollégám most összefoglalja: mi derült ki, illetve mi nem derült ki mai telefonbeszélgetéseiből, amelyeket svéd diplomatákkal - többek között Svédország budapesti nagykövetségének konzulnőjével folytatott. - Annyi bizonyos, hogy a helyzetük - ha a magyar hatóságok úgy akarják - szinte reménytelen. Svéd részről ugyan bizonyára igyekeznének a menekültügyekben az ország hagyományaihoz méltó jóindulattal eljárni, de ragaszkodniuk kell a törvényekhez. Menekülteket befogadnak, s mivel a romániai helyzet nem ismeretlen Svédországban sem, román állampolgárok feltehetően menedéket is kapnának. Ezt azonban csak Svédországban lehet kérni - vagyis már az országon belül - a követségen nem. Svédország és Románia közt nincs vízumkényszer, a román útlevéllel tehát elvben el lehetne érni Svédországot, ehhez azonban már elengedhetetlen a magyar hatóságok jóindulata: hogy nyugati kiutazási engedély nélkül is kiengedjék a román állampolgárokat Magyarországról. Nagy István azért próbált pontosan Svédországba kijutni, hogy Romániában rekedt családja egyszer majd utána jöhessen. Felesége és kislánya ugyanis illegálisan megpróbáltak átjutni a román-magyar határon, de nem sikerült nekik. A román börtönből csak nemzetközi tiltakozás hatására engedték ki őket. A megálmodott családegyesítésnek svéd részről nincs akadálya, bár nem kötöttek ilyen egyezményt Romániával, úgyhogy a román kormány még mindig megtagadhatja a kiutazási engedélyt azoktól, akiket Svédország befogadna. Egyelőre tehát a két menekült sorsa a hatóságokon múlik - hacsak az ENSZ menekültügyi főbiztosa, illetve a főbiztos magyarországi ügyekkel is megbízott bécsi képviselője nem tudja megoldani a helyzetet. +++ 1989. január 4., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »