|
|
 |
|
 |
Kossuth- és Széchenyi-, valamint Kiváló és Érdemes Művészeti
díjakat adtak át (1. rész)
|
1990. március 13., kedd - Március 15-e alkalmából kedden a
Parlament kupolatermében átadták a Kossuth- és Széchenyi-díjakat,
valamint a kiváló és érdemes művész címeket. Az eseményen részt vett
Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke.
Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke ünnepi beszédében
emlékeztetett arra, hogy Kossuth és Széchenyi olyan magyar
államférfiak és tudósok voltak, akik fényesen reprezentálták a hazai
progresszió két - sok tekintetben különböző - alapirányát: a
szívósan építkező reformokat és az egész nemzetet mozgásba hozó
radikális változások kikényszerítését. E két kiváló államférfiú
nemcsak a nemzeti progresszió sokszínűségét, az ebben rejlő
lehetőségeket mutatja, hanem az összefogás lehetőségét és erejét is
a sorsfordító időkben - mondotta. - A magyar nemzet ügyei akkor és
oly mértékben haladtak előre, amikor és amennyiben a szabad
gondolkodás, az emberi szabadságjogok teret kaptak, és mindez nem
széthúzáshoz, hanem az alkotó vitákban, a nemes politikai
küzdelmekben kikovácsolódott együttes cselekvéshez vezetett.
- Ma nagy magyar szellemek munkássága előtt posztumusz
elismerésekkel is tisztelgünk - hangsúlyozta beszéde további
részében a miniszterelnök. Olyan kiváló hajdani tudósokat,
művészeket és államférfiakat részesítünk ebben a sajnos súlyosan
megkésett elismerésben, akiknek értékes alkotó pályájuk során nem
egy esetben nemhogy megbecsülés jutott volna ki, hanem igazságtalan
és méltánytalan hátrányokat, olykor törvénytelen üldözéseket kellett
elszenvedniük.
- Ez a dízajás tehát bizonyos mértékben jóvátétel, korrekció,
rehabilitáció is. A mai kormány elnökeként - elődeim helyett -
megkövetem a magyar szellemi életet a négy évtized alatt elkövetett
méltánytalanságokért, egyoldalúságokért. Ez egyenes következménye
annak a politikának, amelyet a kormány folytat, amelynek keretében
baráti kezet nyújtott az egyházaknak - s azok azt el is fogadták -,
rehabilitálta Nagy Imrét és mártírtársait, újraértékelte 1956 helyét
és szerepét történelmünkben, s rehabilitálta valamennyi, az 1945. és
1963. között politikai okokból elítéltet. (folyt.köv.)
1990. március 13., kedd 15:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|