|
|
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (30. rész)
|
Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) kifejtette: nagy kárt okozott, ----------- hogy negyven éven át egyetlen világmegváltó ideológia próbálta boldogítani az embereket. Ez a kizárólagosságra törekvés azt jelentette, hogy az egyedül üdvözítő tan fényében a vallások elavult, nevetséges, sőt anakronisztikus eszméknek tűntek fel, amelyek hamis válaszokat adnak az emberek problémáira. Éppen ezért előbb üldözte, majd kényszerűen eltűrte a hatalom a vallást, bízva abban, hogy hamarosan eltűnik az emberek életéből. A mai magyar társadalom erkölcsi állapota összefügg a vallások nyílt vagy burkolt üldözésével, az egyházak tevékenységének visszaszorításával is - mondotta -, hiszen a társadalom évtizedekre hátrakötötte egyik segítő kezét: megszüntette a tanító és karitatív szerzetesrendeket, elűzte a kórházakból, árvaházakból az apácákat, és végzetesen legyengítette az embereknek nélkülözhetetlen lelki vigaszt és életviteli normákat adó egyházakat. Most ezzel a törvénnyel visszakapják - talán csorbítatlanul - a lelkiismereti és vallásszabadság jogát, az egyházaknak újra joguk lesz segíteni az embereket és a társadalmat: megengedjük, hogy segítsenek.
Ha elismerjük, hogy az egyházak nélkülözhetetlen társadalmi funkciót töltenek be az oktatásban, a művelődési életben, a caritasban és a gyógyításban - emelte ki -, akkor nemcsak engedni kell a részvételüket, hanem egyenrangúan támogatni és elősegíteni is. Ezeknek a tevékenységeknek a gazdasági alapját nem lehet az adománygyűjtés megengedésével elintézni, illetve később meghatározandó támogatást kilátásba helyezni. Elemi követelmény, hogy az egyházak az állami intézményekkel azonos mértékű támogatást kapjanak, és ezt ebben a törvényben rögzíteni is kell. Végezetül javasolta az egyházak öröklési jogának tisztázását, valamint hogy a katonai intézményekben ne csak az egyéni, hanem a közösségi vallásgyakorlás lehetőségét is biztosítsa a törvény, akárcsak a kórházakban és a börtönökben. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 17:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|