|
|
 |
|
 |
Pillanatképek az ostromlott Pekingből (1.rész)
|
1989. június 12. hétfő (MTI-Panoráma) - Jó egyhetes távollét után ismét megjelent az utcán az idős parasztárus, akitől gyümölcsöt, zöldséget, néha régiségnek elkeresztelt faragványokat szoktam vásárolni. A megszokott ,,öreg barátom,, köszöntéssel üdvözöl. Egy csecsebecsét mutat, és közben halkan mondja: ,,A katonák Ajaj Semmi köze ennek a szocializmushoz. Nekem elhiheti. Én akkor is itt voltam, amikor a Kuomintang ölte a népet. Meg amikor a japánok lőttek. Nem lesz ennek jó vége.,, Aztán felülkerekedik benne az üzletember. Maga is elkészül Kínából? Vegyen valamit emlékül, barátnak olcsón megszámítom. Nemleges válaszomra a fejét csóválja. Még, hogy nem megyek el Kínából? Nem vagyok normális. ,,Kutyavilág lesz itt - folytatja. - Talán a külföldieknek is. Mi persze túléljük, de maguk miért szenvedjenek?,, A sarkon feltűnik egy katonai dzsip. Az öreg köp egyet.
Ülök a televízió képernyője előtt, hallgatom a szüntelen felém
áramló primitív propagandát, a katonák hőstetteinek magasztalását,
arany vállpántos tábornokok és polgári politikusok nyilatkozatait.
Nem hiszek sem a szememnek, sem a fülemnek. Mégis igaza lesz a bölcs
parasztnak. Nem lehetek normális, vagy legalábbis tudathasadásos
állapotba kerültem. Több mint hat héten át azt jelentettem
Pekingből, amit saját szememmel láttam: diákok, munkások,
értelmiségiek, újságírók és művészek százezrei és milliói békésen
tüntetve követelték a nagyobb demokráciát és a politikai reformot.
Óriási volt a lelkesedés, amikor nem kisebb vezető, mint Csao
Ce-jang, a 47 milliós kommunista párt főtitkára minősítette
ország-világ előtt hazafiasnak és demokratikusnak a pekingiek
mozgalmát. Aztán jött a rendkívüli állapot, Pekingbe behatolt a
hadsereg, és leverte... De mit is? Nem azt, amit heteken keresztül
láttam és érzékeltem, hanem - igazít el a hivatalos propaganda - egy
maroknyi ellenforradalmár lázadását.
Az egyik reggel fegyverropogás zajára ébredek. Az a diplomáciai
negyed, amelyben lakom, elég messze esik a Tienanmen tértől, ahol
már nem diákok, hanem tankok állomásoznak. Mégis megdermeszt a
félelem: a térhez közeli diplomáciai negyedet a katonák már
megtámadták, állítólag orvlövészeket sejtettek a külföldi diplomaták
és újságírók lakásaiban, de az is lehet, hogy a a kellemetlen
szemtanuként jelenlévő külföldiek távozását akarták meggyorsítani.
Amikor leballagok a földszintre, megkönnyebbülten hallom a kínai
liftesektől, hogy nem a Belső-Mongóliából Pekingbe rendelt katonák
lövöldöztek a közelben, hanem egy új maszek kisvendéglő nyílt meg, a
hagyományokhoz híven petárdarobbanások közepette. (folyt.)
1989. június 12., hétfő 17:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|