|
|
 |
|
 |
A lengzelországi helyzet
|
A lengyelországi helyzet BBC
------------------------ London, 1989. június 7.
A lengyel kommunista párt megsemmisítő veresége Angliában
sokakban azt a véleményt alakította ki, hogy Lengyelországban már
nem annyira stabil a helyzet, mint korábban volt. A magyar Szabad
Demokraták Szövetségének egyik vezetője, Tamás Gáspár Miklós a
BBC-nek adott interjújában először a lengyelországi helyzetet
értékelte:
- Azt gondolom, hogy a Timesnak adott cikk, amely krízisnek
nevezi a lengyelországi helyzetet, bámulatos vakságról tanúskodik és
kétségkívül elszomorító, hogy Nyugaton igen sokan nem hajlamosak a
valamennyiünk, számukra és számunkra is közös győzelem nagyságát
elismerni.
Azt hiszem, hogy Lengyelországban nem krízis van, hanem az első
lépés történt meg a válság megszüntetésére. Az első lépés történt
meg afelé, hogy a választók akarata kifejeződjék és hogy egy
kormányzat jöjjön létre - akár a kommunista párt képviselőiből -,
amely gyönge parlamenti pozíciója következtében alkura kényszerül a
nép megbízásából ott ülő delegátusokkal, és így a nép akarata, ha
közvetve is, érvényre juthat a kormányzásban. Ez nagyon nagy
esemény.
Ugyanakkor ami feltűnik a magyar megfigyelőnek, az a következő.
Egyrészt: a lengyel ellenzék egységes volt, ezért győzőtt.
Másodszor: a lengyel kommunista párt teljesen elvesztette
szavahihetőségét, ezért szenvedett megsemmisítő vereséget.
Egyik tényező sem áll fenn ma Magyarországon. Az ellenzék
megosztott. Többek között abból az okból, hgoy Magyarországon az
ellenzéki mozgalmak nem egy munkásmozgalom eredményeként jöttek
létre, hanem ezek középosztályi mozgalmak, amelyek természetszerűleg
pártokba szerveződnek. (folyt.)
1989. június 7., szerda
|
Vissza »
|
|
A lengyelországi helyzet - 1. folyt.
|
Ugyanakkor az a meglepő mozgás, amely ma a párt reformszárnyán
tapasztalható, esetleg lehetővé teszi azt, hogy egy Pozsgay vezette,
tág értelemben szocialistának nevezhető párt, amely azért utódpártja
a kommunista pártnak, bizonyos hitelességre, bizonyos sikerre
számíthat, és ezzel teljesen megváltoztatja a politikai színképet.
Erről az utóbbi fejleményről keveset mondhatunk. Nem világos,
hogy a párton belül hányan követik Pozsgay Imrét, és nem világos az
sem, hogy egy esetleg ilyen alapokon létrejövő új mozgalom hogyan
viszonyul egy esetleg másik kommunista párthoz. Vagy esetleg
lehetséges volna az, hogy a reformszárny átvegye a kommunista párt
vezetését.
Mindezek homályos dolgok egyelőre Magyarországon. Tény az, hogy
a kommunista párttal jobban kell számolni, annak ellenére, hogy a
kommunista párt pillanatnyi politikai veresége Magyarországon az
intézményekben, a közvéleményben, a tömegkommunikációban szintén
totálisnak mondható. Tehát kérdés, hogy az a kommunista párt, amely
esetleg Magyarországon még bizonyos hitellel rendelkezik, kommunista
párt-e még egyáltalán.
De azt hiszem, hogy azért a lengyel példa bizonyos tanulságokat
kínál nekünk Magyarországon, akik különféle ellenzéki mozgalmakban a
választásokon gondolkodunk. Gondolkodnunk kell azon is előbb-utóbb,
hogy milyen lesz egy olyan helyzet, amelyben az MSZMP többé nem
uralkodó erő. (folyt.)
1989. június 7., szerda
|
Vissza »
|
|
A lengyelországi helyzet - 2. folyt.
|
Az első követelmény nyilvánvalóan, amely felvetődik, az az egység
követelménye volna. Azt hiszem, hogy a magyar ellenzéki mozgalmak
közötti politikai és ideológiai különbségek túl nagyok ahhoz, hogy
úgy léphessen fel, mint a Szolidaritás lépett fel Lengyelországban.
Ugyanakkor lazább koalíciós formák elképzelhetők, ha nem is teljes
színképben, legalábbis néhány ellenzéki mozgalom között. És ha az a
kétfordulós választási szisztéma, amelyet többen javasolnak - így az
SZDSZ is - érvényesül, akkor az egymás javára történő kölcsönös
visszalépésekkel a francia szisztémához hasonlóan megteremthető egy
választási egységfront.
A kérdés csak az, hogy ki lesz az ellenfél. Ha van egy ellenzéki
egységfront, amelynek eszméi és amelynek a jelszavai csekély
mértékben különböznek egy radikálisan megreformált MSZMP vagy annak
utódpártja jelszavaitól, akkor a frontok újra fognak rendeződni.
Ezért olyan világos helyzet, mint ma Lengyelországban,
Magyarországon már soha nem lesz, annak az egyszerű ténynek a
következtében, hogy a belső bomlási folyamat sokkal
előrehaladottabb, mint Lengyelországban volt ez év júniusában.
Tehát voltaképpen a lengyel választásoknak nem az a tanulsága,
hogy mindenkire szívesen szavaz a választó, aki nem hozható
kapcsolatba a múlttal, azzal a csődtömeggel, ami Lengyelországban is
kialakult, és ami bizonyos értelemben Magyarországon is kialakult.
Nem lehet ezt olybá tekinteni, hogy tulajdonképpen Szolidaritás vagy
nem Szolidaritás; pártok, mindenki más, aki nem vett részt az elmúlt
40 év szomorú történetében, az elfogadható a választók számára.
(folyt.)
1989. június 7., szerda
|
Vissza »
|
|
A lengyelországi helyzet - 3. folyt.
|
- Én azt hiszem, hogy ez igaz volna, ha nekünk egy Grósz Károly
vezette, a mai Politikai Bizottságával rendelkező MSZMP-vel kellene
majd szembenéznünk a választásokon. Ebben az esetben én azt
gondolom, hogy még a jövőtől félők, a stabilitást védők is
szívesebben szavaznának az ellenzéki pártokra, mint az MSZMP-re.
Ugyanakkor azonban feltehető, hogy a választásokra csak a
pártkongresszus után kerül sor, amely pártkongresszus ősszel
nyilvánvalóan a hatalom mai képviselőit nem hagyja meg a helyükön.
Ez pedig új helyzetet fog teremteni és erre véleményem szerint a
valódi demokratáknak, a demokrácia igazi erőinek fel kell
készülniük.
Meg kell mondanom, hogy noha én látok itt új elemeket és
gondolkodásra okot, kendőzetlenül meg kell mondanom, hogy én a
pártnak ebben a hirtelen homlokzat átfestésében nem túlságosan
bízom. Én azt hiszem, hogy azok az emberek, akik ma a demokrácia
hívei, azoknak nem a kommunista párt átfestésével kellene
foglalkozniuk, hanem ki kellene lépniük a kommunista pártból és a
demokrácia meglévő erőihez csatlakozniuk.
Ez nem változtat azon, hogy ezt a nagyközönség valószínűleg nem
így fogja nézni és a reformszárny politikusainak személyes
népszerűsége komolyan fog nyomni a latban. Tehát Magyarországon
feltehetőleg bonyolultabb helyzettel fogunk szembenézni, olyan
helyzettel, amelyben némely kommunistának el fogják hinni, hogy ők
nem kommunisták.
- Felmerült az az elképzelés is - éppen a BBC mikrofonja előtt
fejtette ki Tabajdi Csaba -, hogy a pártnak, a Magyar Szocialista
Munkáspártnak vannak szakértői. Tehát a hatalomátvétel az ellenzék
részéről nehezen képzelhető el szakértők nélkül. Gondolt ő itt
például a Honvédelmi Minisztériumra, a Külügyminisztériumra, tehát
olyan szakértők vannak jelenleg a pártnak, amely pótolhatatlannak
tűnt számára. Ez az érv mennyire hat meggyőzően Tamás Gáspár Miklós
számára? (folyt.)
1989. június 7., szerda
|
Vissza »
|
|
A lengyelországi helyzet - 4. folyt.
|
- Ez azért egyáltalán nem állja meg a helyét. Egyrészt a politikai
szférában aktív szakértők jelentős része szakított a párttal, és
jelenleg az ellenzék számára dolgozik. A legjobb magyar közgazdászok
a Szabad Demokraták Szövetségében találhatók.
Ugyanakkor ami nagyon fontos, amiről Tabajdi Csaba
megfeledkezik: az állami hivatalnokok és állami szakértők igen magas
rangú képviselői fejezték ki készségüket arra, hogy mint semleges
politikai, gazdasági és honvédelmi szakértők egy ellenzéki
kormánnyal, az ellenzékből, a mai ellenzékből alakuló kormánnyal is
együttműködjenek. Szeretnék emlékeztetni Sebők János tábornoknak a
parlamentben elhangzott nyilatkozatára, amelyben kifejtette, hogy a
magyar hadsereg politikailag semleges, és minden kormányt szolgálni
fog, amely a haza bizalmát élvezi. Hasonló jelzések érkeztek a
rendőrség részéről, sőt hasonló jelzések érkeztek még ennél is
furcsább helyekről.
- Mint például?
- Mint például a titkosszolgálat, ha jól értelmezem ezeket a
jelzéseket. Tabajdi Csabának nincs igaza, azt gondolom, hogy a
szakértők dolgozni fognak egy nem kommunista kormány számára. És ami
még ennél is fontosabb, hogy a közgazdász, szociológus,
közigazgatási szakemberek, a jogász szakemberek - a legjobbak ezek
közül - máris az ellenzéki mozgalmak hívei és programjaik kidolgozói
között vannak. Úgyhogy én a helyében nem félnék ettől.
- Bíró Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum vezetőségi tagja
nemrégiben azt követelte, hogy a választásokat hozzák előre, és már
decemberben mondjon le a kormány. Mi a reakciója Tamás Gáspár
Miklósnak erre? (folyt.)
1989. június 7., szerda
|
Vissza »
|
|
A lengyelországi helyzet - 5. folyt.
|
- Nehéz dátumokkal dobálózni, és december lehet épp olyan jó
választási dátum, mint bármelyik, de én korainak tartom ezt az
időpontot. Nemcsak azért, mert az ellenzéki pártok még
felkészületlenek, nemcsak azért, mert el kellene dönteni a
pártvagyon kérdését, és egy választási kampányt jelenlegi
szegénységünkben egész egyszerűen nem tudunk levezetni, hanem azért
is, hogy azok az alkotmányos garanciák, amelyeknek birtokában a
választások értelmesek, valamelyest megszilárduljanak, azért egy
hosszabb átmeneti periódusra van szükség. Azt gondolom, hogy az
ellenzéki pártok közötti konzultáció majd megegyezést fog szülni
ebben a kérdésben, és lehetséges lesz kidolgozni egy közös
álláspontot a dátum tekintetében.
Mindenesetre tudom azt, hogy az MSZMP nem bánna egy korai,
előrehozott választást, hiszen a pillanatnyi - meglehetősen
áttekinthetetlen - politikai helyzetben a helyükön ülő politikai
szereplőknek bizonyos előnye szokott lenni, természetesen én ezt sem
látnám szívesen.
- Tehát a kibontakozás végeredményben a megegyzésen, az ellenzék
egységén múlik?
- Az ellenzék elvszerű egységén múlik. Mint mondtam: lengyel
típusú egységről - sajnos vagy hála Istennek, nem tudom - nem
beszélhetünk a mi esetünkben, de komoly politikai együttműködést a
választások tartamára mindenképpen meg kellene teremteni és egy
koalíciót lehetőleg létrehozni. Mindenképpen el kell kerülni azt,
hogy az ellenzéki szavazatok megoszoljanak. Ezért tartanám
lényegesnek a kétfordulós választásokat, amelyek nem
kényszerítenének elvtelen együttműködésre ellenzéki pártokat.
Ugyanakkor a szavazatok szóródását nem használhatnák ki a diktatúra
erői. (folyt.)
1989. június 7., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|