|
|
|
|
Lengyel választási aritmetika (1.rész)
|
Varsó, 1989. június 7. szerda (MTI-Panoráma) - A vasárnapi lengyel parlamenti választások után kialakult belpolitikai helyzetben a meglepett nyertes a Szolidaritás - és a megdöbbent vesztes - a koalició - alig titkolt zavarodottsággal keresi a kiútat.
Hivatalos végeredmény még nem volt az első fordulóról, de semmi kétség sem fért ahhoz, hogy a 460 fős alsóházban a koalición kívülieknek fenntartott 161 mandátumból a Szolidaritás jelöltjei 160-at megszereztek, már az első szavazásnál, és a 100 fős szenátusban első nekifutásra 92 helyhez jutottak. A koalició 299 alsóházi mandátuma többségének sorsa csak a 2. fordulóban dől el, ám az országos listán indított koalíciós politikusok már az első fordulóban kibuktak. Az országos lista leszavazása különösen nehéz helyzetet teremtett és sürgős alkotmányjogi vagy választójogi megoldást igényel, hiszen a lengyel alaptörvény 460-ban határozza meg az alsóházi képviselők számát, miközben most, minden jel szerint, 35 fős létszámhiány állt elő. Ez természetesen nem csak formai kérdés, hiszen e 35 koaliciós politikus hiányával a minimumra csökken a kerekasztalnál rögzített koaliciós többség. A Szolidaritás elsöprő sikere azt eredményezte, hogy a koaliciónak a megállapodás értelmében 264 alsóházi képviselője lesz, de nem kizárt, hogy egyetlen szenátorral sem rendelkezik majd. Ezt feltételezve: a két házban a köztársasági elnök megválasztásához szükséges abszolut többség alsó határánál, a legalább 262 szavazatnál csak kettővel többel rendelkezik majd a koalició. Papíron. Ami legalább ilyen lényeges: a koalició az országos listán 35 képviselő hiányában nem tudja összehozni a Szolidaritás-többségű szenátus által visszadobott törvények megerősítéséhez elengedhetetlen 2/3-os fölényt, hiszen a 264 szavazata jóval kevesebb mint a szükség 280. A választási és parlamenti aritmetikánál jóval fontosabb az a politikai és társadalmi hatás, amelyet e földcsuszamlás szerű szavazási eredmény idézett elő, és amelynek következményeivel a koaliciónak, de a Szolidaritásnak is, szembe kell néznie. (folyt.)
1989. június 7., szerda 17:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|