Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › június 07.
1989  1990
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1989. június
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Állásfoglalás a nyugdíjak igazságosabb megállapításáról

"Vizsgálják felül a kirívóan magas összegű nyugdíjakat és csökkentsék különösen azon személyek nyugdíját, akik úgymond munkásmozgalmi tevékenységük jutalmául kaptak teljes fizetéssel nyugdíjas státust. A jövőre nézve is határozzák meg a nyugdíjak felső határát, és ezzel együtt lényegesen emeljék a létminimum körüli és alatti nyugdíjak összegét. A nyugdíjak reálértékének megőrzése érdekében évente meghatározott konkrét összeggel emeljék valamennyi nyugdíjas járandóságát."
SZER, Magyar híradó:

A Munkásőrség csökkentése

Az Országgyűlés honvédelmi bizottságának ülésén jelentette be Dósa István, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettese, hogy szeptember elsejéig 30 százalékkal csökkentik a Munkásőrség állományát.

Grósz Károly interjúja (1. rész)

1989. május 30., kedd - Grósz Károly, az MSZMP főtitkára kedden interjút adott a Magyar Televíziónak. Az interjú szövegét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

x x x

x Manapság elég sok egyszerű ember úgy érzi, hogy hovatovább
lehajtott fejjel kell járnia azért, mert tagja az MSZMP-nek. Mit
mond Ön ezeknek az embereknek?

    - Azt, hogy ne hajtsák le a fejüket, nincs semmiért okuk
szégyenkezni. Hisz mindaz, ami az elmúlt évtizedek alatt hibának
bizonyult, azért ők nem lehettek felelősek, és nem is felelősek ma
sem. Hisz a gondok, a problémák alapvető forrása egy szűk vezetés
elhatározásából eredeztethető hibás döntésekből fakad. A párttagok a
munkahelyeken, az üzemben, falun, az értelmiségi munkaterületeken
tették a dolgukat, és igyekeztek felvállalni mindazt, amit úgy
éreztek, hogy ebből a politikából számukra követhető. Tehát nem
lehet őket elmarasztalni azokért a nehézségekért, amelyek ma
egyértelműen, bizonyítottan korábbi döntésekből fakadnak.

    x Igen, de hát a többség úgy gondolta, és úgy gondolja ma is,
hogy az ország helyes úton járt az elmúlt 32 évben, vagy mondjuk így
négy évtizedben. Az igazat szólva itt nem egyes hibás politikai és
gazdasági döntésekről beszélnek erőteljes véleményformáló körök,
hanem arról, hogy ez az út tévút volt, a fejlődés pedig zsákutcába
jutott. Ennek a terhét elviselni az egyszerű párttagnak a saját
vállán gondolom nem olyan egyszerű, és olyan könnyű, mint egy-egy
hibás döntés terhét.

    - Nézze, én tagadom, hogy a négy évtized zsákutca volt, tagadom,
hogy hibás út volt, tagadom, hogy hamis az alternatíva, amit
választottunk. Attól, hogy egy eszmét rosszul valósítanak meg a
gyakorlatban, nem biztos, hogy az eszme a hibás. Hogy itt súlyos
hibák történtek, azt a mai végeredmény bizonyítja, de a súlyos hibák
mellett is olyan sikerek is születtek, amelyekért nem kell senkinek
restellkednie és szégyenkeznie. Természetesen egy eszmerendszernek,
mint a szocializmusnak - amely tulajdonképpen mozgalom, s csak
hosszú távon bontakoztathatja ki értékeit -, vannak olyan periódusai
is, amelyek kanyaroknak tűnnek utólag, vagy olyan szakaszai, amikor
lelassul a fejlődés. Az átmeneti nehézségekből,
konfliktushelyzetből, szakaszokból, a nehézségek időszakából olyan
következtetésre jutni, hogy az egész hibás, hogy az egész elvetendő,
hogy ez az emberiség számára neme lehet alternatíva, - ez
megalapozatlan, s meggyőződésem szerint nagyon praktikus politikai
célokat szolgál. (folyt.köv.)


1989. május 30., kedd 22:25


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz Károly interjúja (2. rész)

x Ön szerint tehát tévedés az úgynevezett szocializmusra ráhúzni
azt a bélyeget, hogy sztálini modell, amelyet el kell takarítani az
útból?

    - Itt két különböző dologról van szó. A létező szocializmus az
ismert történelmi viszonyok között valóban egy modellben, a sztálini
modellben valósult meg. A sztálini modell pedig nem felel meg a kor
követelményének, és utólag végiggondolva, a fejlődést sem
biztosította olyan mértékben, mint ahogy kívánatos lett volna, vagy
amire lehetősége lett volna, tehát maga mint modell - az én
véleményem szerint is - megbukott.

    x Magyarország éppenséggel erőteljesen kitörőben van - hogy
finom kifejezést használjak - ebből a modellből, különösen, ha
szomszédainkra tekintünk. Önt egy évvel ezelőtt választották meg az
MSZMP főtitkárának. Ebben az egy évben - én úgy gondolom, hogy -
Magyarország lélegzetelállító politikai fejlődésen ment keresztül.
Először de facto, majd de jure is kialakult a többpártrendszer.
Eközben a hatalom szilárdan az MSZMP kezében maradt, de sokak
szemében ez a szilárd hatalomgyakorlás csak látszat. Nagyon sokan
úgy vélik, hogy az MSZMP inkább a hatalomvesztés felé tart. A
vezetését például úgy szemlélik, hogy képtelen a maga által vállalt
pozíciókat akár rövid távon is tartani. Most olyan példákat fogok
mondani, amelyeket Ön természetesen túlontúl is jól ismer, hiszen az
Ön személyes felelősségét is hangoztatják ezekben. Az elhatározást,
hogy szocialista pluralizmust egypártrendszer viszonyai között
valósítunk meg, követte a tett: eldöntötte az MSZMP az áttérést a
többpártrendszerre. Az MSZMP vezetése elzárkózott Nagy Imre
politikai rehabilitálásától, ez a rehabilitálás szerintem
gyakorlatilag már megtörtént. Vagy például egy viszonylag friss
példa, május elején a KB úgy döntött, hogy pártértekezlet lesz az
idén, nem pártkongresszus, tegnap pedig úgy, hogy mégiscsak
pártkongresszus lesz. Ezek a hátrálások - hadd nevezzem őket így -
részben a közvélemény, részben a párttagság nyomására történnek.
Sokan vélik úgy ezek után, hogy itt két dologról van szó - ez a
reformkörök tanácskozásán is elhangzott. Az egyik, hogy az MSZMP-nek
nincsen programja, a másik, hogy a vezetésének nincsen hitele. Mit
mond Ön erről?

    - Hát először maradjunk a példáknál. Nem egyforma fajsúlyú
jelenségek ezek. A többpártrendszer-egypártrendszer viszonyával
kapcsolatban valóban az a folyamat ment végbe, amit az emberek
éreznek, tudnak, és amit Ön is mond. Mi még a pártértekezleten úgy
gondoltuk, hogy a politikai pluralizmus az egypártrendszer viszonyai
között valósul meg. (folyt.köv.)


1989. május 30., kedd 22:34


Vissza »


Grósz Károly interjúja (3. rész)

Erről a vita nem a pártértekezleten, vagy azóta kezdődött, hanem azt
megelőzően, jóval korábban. És ezért a pártértekezlet ezt a
problémát nyitva hagyta. Az események, a viták, a társadalomban
végbemenő érdekek megjelenítésére való erőfeszítések mutatják:
mélyebb igény volt arra, hogy ez a pluralizmus a pártstruktúrában is
megjelenjen. Énszerintem a vezetés nem hibázott, amikor arra a
következtetésre jutott, hogy a valóságos igényeket elfogadja és
elismerje. Ugyanezt másik oldalról is meg tudom közelíteni. A Magyar
Szocialista Munkáspárt az elmúlt 32 évben - de elmehetek 1948-ig is
- tulajdonképpen monopolhelyzetben volt, versenytársak nélkül. Az én
tapasztalataim azt mutatják, hogy ez sok vonatkozásban nem tett jót
ennek a pártnak. Ez alatt az idő alatt a pártba bekerültek olyan
emberek is, akik a nehezebb időszakban, mikor megmérettettek,
könnyűnek találtattak. Bekerültek olyan emberek, akik nem politikai
meggyőződésből, hanem karrierjük érdekében jöttek a pártba. Most
látszik, hogy milyen viharos gyorsasággal változtatnak és váltanak
köpenyeget.

    x Ön ezen a ponton azt mondja, hogy a többpártrendszer
megjelenése tulajdonképpen tisztítja a pártot, az MSZMP-t.

    - Ezt mondtam eddig is, de tovább megyek, nemcsak erről van szó.
Az MSZMP utóbbi három évtizedében, ha a gyengeségeket számba
vesszük, az egyik legnagyobb gyengesége a személyzeti politikája.
Sok tehetséges ember nőtt ki az elmúlt évtizedek alatt, mutatta meg
igazi képességeit, tehetségét, ugyanakkor nagyon sok ember
,,fönnmaradt,, , aki a napi munka során nem bizonyított, és mégis
sokáig különböző módon tudott a maga számára szilárd egzisztenciát
nemcsak megteremteni, hanem megtartani is. Egy versenyhelyzetben ez
elképzelhetetlen. És igen, ez a verseny igenis kényszerítse a Magyar
Szocialista Munkáspártot folyamatos megújulásra. Ugyanis elméletileg
is és ideológiailag is hibásnak bizonyult az a gyakorlat, amelyik az
elmúlt 30-32 év alatt nem a megújulásra, hanem a folyamatosságra az
állandóságra tette a hangsúlyt. Ez elvezetett a kényelmességhez. Ez
a világ pedig nem bírja el a kényelmes magatartást, a kényelmes
szemléletmódot. Kérem itt az alapvető probléma az, hogy abban a
felépítményben, amelyben indokolatlanul nagy szerep jut a
személyiségeknek, nincs a mechanizmuson belüli kontroll fölöttük,
nincs kellő társadalmi kontroll, s egy idő után a kényelmesség, az
összefonódás, az úgynevezett hatalmi elit, politikai elit
csoportérdeke meghatározóvá válik. Ezért olyan felépítményt kell
csinálni, amely természetes működési mechanizmusából kiiktatja
ezeket a hibákat. (folyt.köv.)


1989. május 30., kedd 22:46


Vissza »


Grósz Károly Interjúja (4. rész)

x Javaslom, hogy kanyarodjunk vissza, hiszen Ön azt mondta, nem
egyforma súlyú eseteket, példákat hoztam fel arra, amit én
visszalépésnek vagy deffenzívának neveztem. Ön mondta: Nagy Imrét
nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vélhetően
az, hogy Nagy Imrét politikailag rehabilitálni kell. Meglehetősen
rövid az időtáv a két állásfoglalás között. Kérem, adjon
magyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat.

    - Én már tavaly az Egyesült Államokban, egy sajtókonferencián
kijelentettem, hogy amit ma tudunk Nagy Imréről, annak alapján nem
tartjuk indokoltnak a rehabilitálását. De azt én ott is
kijelentettem, hogy a Nagy Imre ügyet felül fogjuk vizsgálni. Ez a
felülvizsgálat elindult. A pillanatnyi helyzet alapján, ami
információ van, az azt mutatja, hogy az ügyészség ennek a
kérdéskörnek a vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy nem
alátámaszható jogilag az annak idején meghozott ítélet. Ha ez így
van, az egyben - mint minden ilyen jogi felmentés - a politikai
felmentést is jelenti. Más kérdés azonban a párt által történő
politikai rehabilitálás. Nagy Imre a Magyar Szocialista Munkáspárt
alapító tagja. Hogy Nagy Imre párttagsága ilyen minősítést kap, az
nem a bíróság dolga, hanem a párté. A mostani ismereteim alapján
változatlanul azt tudom mondani, hogy ebben nem áll rendelkezésünkre
olyan információ, hogy az ezzel kapcsolatos korábbi döntést meg
kellene változtatni, de nem fejeződött be a Nagy Imre ügy
felülvizsgálata.

    x Ön tehát úgy érzi, nem a közvélemény nyomása érezhető abban,
hogy látható fordulat következett be Nagy Imre politikai szerepének
a megítélésében?

    - Nem. Én nem így értékelem. Magunk határoztuk el, óriási viták
után, - ezt nagyon sokan tudják -, hogy az 1962-ig történt ügyeket
át kell tekinteni. Elsősorban Nagy Imre ügyét, de a többit is. 15-16
olyan nagy ügy van, ahogy a szakemberek mondják, amelyben
valószínűsíthető, hogy meghatározó elemek voltak a koncepciós
elképzelések. Kérem, ezeket az ügyeket sorba kell venni, és felül
kell vizsgálni. A konkrét tények alapján lehet következtetésekre
jutni. Ezt a sort Nagy Imre ügyével kezdték, s szerintem helyes is,
hogy ezzel kezdték. Nem ismerem, még nincs is végkövetkeztetés, de
ha lesz, - és úgy látszik, hogy ebben az irányban megy a vizsgálat,
- akkor annak le kell vonni minden konzekvenciáját, nem lehet
féligazságot kimondani, nem lehet tessék-lássék módon lezárni ezeket
az ügyeket. Be kell egyszer már fejezni, le kell zárni ezt a
korszakot, a nemzetnek megbékélésre van szüksége, ahhoz pedig
pontosan tudnia kell az igazságot. (folyt.köv.)


1989. május 30., kedd 23:09


Vissza »


Grósz Károly interjúja (5. rész)

x Az Ön mai tudása szerint hogyan minősítené: minek lett
áldozata Nagy Imre?

    - Több mint valószínű - de még egyszer mondom: a jelenlegi
tudásom alapján -, hogy olyan nemzetközi politikai érdekeknek,
amelyeket a résztvevők, az események résztvevői nem is nagyon
ítélhettek meg.

    x Tudna erről esetleg bővebbet mondani?

    - Nézze, én csak az utóbbi időben jutottam hozzá néhány olyan
okmányhoz, amelyet rendelkezésünkre bocsátottak külföldről, nincs
meg a teljes dokumentáció, tehát bizonyára még nagyon sok új
információhoz fogunk jutni. Kértük a testvérpártokat, illetve az
illetékes országokat, segítsenek abban, hogy ezt a folyamatot meg
tudjuk ítélni. Akkoriban a nemzetközi helyzet kapcsán egy
szenvedélyes vita robbant ki, ebben benne voltak a magyarországi
események, akkor volt Szuez, akkor voltak más nemzetközi jelentőségű
külpolitikai események. Én úgy látom, hogy ennek a metszetében
ítélték meg akkor a magyarországi eseményeket. Azt tudom - átnéztem
az archívumunkat -, a magyar párt egyetlen testülete sem foglalt
állást Nagy Imre ügyében, sem bűnösségét, sem ártatlanságát nem
minősítette. Tudom, hogy személy szerint Kádár János, illetve a párt
akkori vezetői semmifajta konkrét intézkedést, döntést, határozatot,
utasítást nem adtak azoknak, akik ezzel az üggyel foglalkoztak.
Tehát több mint valószínű, hogy az ítéletalkotók, az ítéletet
meghozó emberek más befolyás alá kerültek, vagy más információ
birtokában döntöttek, mert az ítélet tartalma alapján mai szemmel
elolvasva - elolvastam az ítéletet - nagyon nehezen lehetett volna
halálos ítéletet megfogalmazni.

    x Tehát Ön azt mondja, hogy Nagy Imre halálos ítélete nem magyar
politikai döntés nyomán született meg?

    A pártarchívumunkban lévő okmányokat átnéztem, azt felelősen
mondom, hogy itt pártdöntés nem született ebben a kérdésben.

    x És most, ha megengedi, a hátrálás harmadik esetéről kérdezném,
tehát nem pártértekezlet, hanem pártkongresszus, és még az idén.

    - Igen. Pártértekezlet vagy pártkongresszus - nem elvi kérdés.
Ugyanazt tudjuk mondani a pártkongresszuson is, mint a
pártértekezleten, vagy fordítva. (folyt.köv.)


1989. május 30., kedd 23:19


Vissza »


Grósz Károly interjúja (6. rész)

x Akkor miért volt vita? Mert volt vita erről.

- A vezetésben nem volt vita, a párttagság vitatkozott a
vezetéssel. Ez nem ugyanaz. És a vezetés pedig elfogadta a
párttagság véleményét. Mondja, miért van értelme szembeszegülni egy
hangulattal, amikor nem érdemi a kérdés. Én változatlanul úgy vélem,
hogy a pártvezetés és a párt egésze sincs igazán kongresszusra
felkészülve. De pártértekezletre fel van. Ugyanis mi lenne egy
következő kongresszus feladata? A párt hosszú távú stratégiai
programjának a kidolgozása. Ezt mi a pártértekezlet után
elhatároztuk. Kiküldtük a Pozsgay Imre által vezetetett bizottságot
a történelmi út, a négy évtized értékelésére, és egy hosszú távú
program kidolgozására.

    x Hol tart ez a munka?

    - Még csak a múlt elemzésénél tart, a jövőkép hiányzik. Pozsgay
elvtárs szerint is jövő tavasznál korábban ezt megcsinálni nem
lehet, még egyszer mondom, eredetileg jövő ősz volt a
munkaprogramban.

    x De hát ha ez így van, akkor miért értenek mégis egyet azzal,
hogy kongresszus legyen? Azért, mert a reformkörök így akarják?

    - Nem. Ettől a programtól függetlenül ebben az esztendőben a
választási programot a pártértekezleten meg akartuk vitatni. És ezt
meg is kell tennünk mindenféleképpen. Ez egy ,,köztes,, anyag, a
korábban kiadott ,,Mit akar az MSZMP,, című programelvek, és a jövő
évben elkészítendő hosszú távú program között. A választási program
tulajdonképpen négy-öt évre határozná meg a párt főbb tevékenységi
irányát a gazdaságban, a belpolitikában, a társadalomépítés fő
kérdéseiben, és a nemzetközi politikában. Ahhoz nem kell
kongresszus, azt el lehet fogadtatni, meg lehet vitatni egy
pártértekezleten is. Most ugyanezt az anyagot egy pártkongresszus
fogja megvitatni. De még maradjunk a harmadik kérdésnél, amit a
pártértekezletre terveztünk, és most a kongresszus elé fog menni, a
pártvezetés megújítása. Ez az eredeti menetrend szerint történik,
most nem pártértekezlet fogja végrehajtani, hanem kongresszus.

    x Pozsgay Imre Szabad Európa-interjújában egy olyan, nem is
megreformált kommunista pártról, hanem újjáalakult szocialista
pártról beszélt, amelynek az ideológiai tájékozódása - de gondolom
politikai szervezeti is - a nyugat-európai szociáldemokrácia lenne.
Itt több pártot megnevezett, az osztrák szocialistákat, a
nyugatnémet szociáldemokratákat, az olasz és francia szocialistákat,
skandinávokat, de nem kommunista pártokat. (folyt.köv.)


1989. május 30., kedd 23:52


Vissza »


Grósz Károly Interjúja (7. rész)

Sokak szemében, akik ezt elolvasták, indirekt beismerését jelentette
annak, hogy a kommunizmus - a szó ideológiai értelmében legalábbis -
elveszített egy nagy történelmi játszmát a szociáldemokráciával
szemben, ha egy magyar kommunista vezető ma, 1989-ben lényegében
modellként egy szociáldemokrata orientációt nevez meg.

    - Én tisztelem Pozsgay Imrét, de azért azt ajánlom Önnek, ne
túlozza el annyira a szerepét. Pozsgay elvtárs felfogása arról, hogy
milyen irányban kell mennie ennek a pártnak, nagyon fontos, mert ő
elméleti felkészültsége, tapasztalatai alapján ehhez a műhelyvitához
hozzájárulhat. Azt azonban nem egy személy fogja eldönteni, hogy
ennek a pártnak milyen arculata, milyen profilja lesz az
elkövetkezendő évtizedekben. Ami a példákat illeti, a Pozsgay
elvtárs által felsorolt szociáldemokrata pártokat én is nagyon
tisztelem. Szeretném megmondani, sok személyes élményem van
munkájukról, nagyon rokonszenvesen dolgoznak olyan történelmi
körülmények között, amibe kerültek, különböző utat és pályát
futottak be. Nagyon sok azonosság van köztük, és nagyon sok
különbség. Én mégis azt mondom, hogy a magyar pártnak a marxi
forrásokhoz kell visszatérnie. Nem véletlenül van benne a ,,Mit akar
az MSZMP,, című programgyűjteményben, hogy marxista szellemű párt a
Magyar Szocialista Munkáspárt, és ez akar lenni a jövőben is. Tehát
én azt hiszem, mint ahogy a politikai felépítményben sem kell, nem
is szabad most már másolnunk semmilyen gyakorlatot, úgy a párt
jellegének, arculatának, politikai profiljának kialakításában sem
kell semmilyen más gyakorlatot átvennünk. Illetve minden
gyakorlatból azokat az értékeket kell áthoznunk a mozgalomba,
amelyek magyar nemzeti talajon integrálhatók, életképesek, és ebből
kell egy sajátos arculatú politikai pártot kialakítani, amelynek
szellemi forrása a marxizmus.

    x Köszönöm a válaszát. Ön tehát tulajdonképpen nemmel válaszolt
arra a kérdésre, amit én fölvetettem, hogy ugyanis a kommunisták
beismerték volna történelmi vereségüket a szociáldemokráciával
szemben. Bár Ön talán azt is tagadja, hogy ezt a kérdést így fel
kell tenni, hiszen itt az imént arról is beszélt, hogy a magyar
munkásmozgalomnak kettős gyökere van, kommunista, illetve
szociáldemokrata.

    - Így van, ezt vallottuk is.

    x Ezzel együtt az elmúlt évtizedekre inkább a versengés volt
jellemző geopolitikailag is a kommunisták és szociáldemokraták
között, mintsem az, hogy ez a kétgyökerű munkásmozgalom egyként
létezett és tevékenykedett volna. Nem igaz? (folyt.köv.)


1989. május 30., kedd 23:57


Vissza »


Grósz Károly Interjúja (8. rész)

- Igen, de azért egyet ne felejtsen el, ez azért a magyar pártra
vonatkoztatva ennyire nem igaz. Ha a szocialista országok pártjait
sorba vesszük, akkor azt felelősen ki lehet mondani, hogy a Magyar
Szocialista Munkáspárt már egy évtizeddel, vagy másfél évtizeddel
ezelőtt kezdte keresni a kapcsolatot, az együttműködést a nemzetközi
szociáldemokráciával, és szerintem a magyar párt e vonatkozásban
úttörő szerepet vállalt fel.

    x Ez most talán segít is.

    - Lehet, hogy segít, vagy reménykedem, hogy segít, de ez azért
azt mutatja, hogy nem ott kezdődik a történelem, ahol mi
megjelentünk, tehát nem a ,88 májusi pártértekezleten, hanem jóval
korábban. A pártban már jelen voltak azok az erők, amelyek ezekkel a
kérdésekkel foglalkoztak, végiggondolták, és úgy érezték, hogy hiba
az az egyoldalúság, amely átmenetileg megerősödött a mozgalomban,
amelynek alapján csak a kommunista elemeket ragadták meg és
építették be a párt szellemi eszköztárába, gyakorlati politikájába.
Ezek az erők a nemzetközi szociáldemokrácia új tapasztalatai, új
élményei felé fordultak, és ez helyes volt.

    x A jelenlegi MSZMP-n belül azt hiszem, nem is kis számban
vannak olyan párttagok, akik hasonlóképpen gondolkodnak, ezekről a
kérdésekről, mint Ön. De hát ebben a pártban van olyan hagyomány is,
hogy például bizalmatlannak kell lenni a szociáldemokráciával, vagy
a szociáldemokratákkal szemben, s én tudok - igaz - csíraformájú
szervezett csoportokról, amelyek ezt képviselik ma az MSZMP-n belül.
Mennyire megosztott ma az MSZMP? Mert megint létjogosultsága van
centrumról, jobb- és baloldalról beszélni. Számomra
politikatudományilag sem tiszta, hogy ki mit ért jobb- és
baloldalon, mert a konzervatív ellenzéket egyik ismert
politilógusunk reakciós jobboldalnak nevezte el, holott ide
általában úgynevezett balosok sorolhatók be.

    - Tisztelem a politológusokat, mégis azért a pártban kibontakozó
folyamatok megítélésénél elsősorban saját személyes élményeimre
támaszkodom. Ez a Magyar Szocialista Munkáspárt valóban nem
egységes, de hadd mondjam meg, hogy hosszú ideje nem egységes.
Megítélésem szerint igazán talán 1957 első felében volt egységes.
Több áramlat volt a pártban mindig is, ezek az áramlatok azonban egy
más politikai helyzetben és egy más gazdasági helyzetben nem
látszottak ennyire látványosan. Most is valóban több áramlat van a
pártban. Van egy kispolgári jellegű, szellemiségű, amely
mindenekelőtt a parttalan demokrácia szószólója. (folyt.köv.)


1989. május 31., szerda 00:04


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz Károly Interjúja (9. rész)

Ez az erő mindent újra akar kezdeni, azt is elveti, ami érték, és
olykor úgy látom, hogy csak az önmagáért való megújulás vezérli, nem
pedig egy tudatos építkezés. Van egy másik szellemiség, politikai
szerveződés is a pártban, amelyik szocializmust akar, de másképpen,
mint ahogy korábban csináltuk. Én úgy érzem, ebben van a lényeges
különbség. Mert olyanokkal nem találkozom, akik egyáltalán nem
akarnak változtatást, csak az ősrégi gyakorlatot akarják
meghonosítani, vagy megtartani. A kettő között van egy erő...

    x A centrum...

    - ... ha úgy tetszik, a centrum, amely változtatást akar minden
olyan területen, ahol a változásra megérett a helyzet, és ahol a
változtatás indokolt, de ugyanakkor meg akar őrizni mindent abból,
ami az elmúlt évtizedek, vagy esetleg az elmúlt 70-80 év alatt
értékként a mozgalomban megjelent.

    x Önt a centrumba sorolják. Mit gondol, mivel érdemelte ki ezt?
Vagy mivel érdemelte ki azt, hogy - megint csak egy politológust
szeretnék idézni: - a ,,habozó centrumhoz,, sorolják, szemben egy
radikális centrista állásponttal, vagy formációval.

    - Nézze, ha engem a centrumhoz sorolnak, akkor a minősítéssel
megtisztelnek. Én magamat sehova nem soroltam, egyik szárnyhoz sem,
de tényleg megtisztelnek, mert én megfontoltan akarok előrehaladni.
Nem akarok rohangálni össze-vissza, és nem akarok lemaradni sem. De
úgy előrehaladni, hogy közben értékeket elveszítsek - ezt nem
vállalom, nem is szeretném. Nem vagyok ezért reformista, és nem
vagyok fundamentalista. Én kommunista vagyok, ebből következően
realista.

    x A reformer minősítést sem vállalja föl?

    - Csak a reformer minősítést semmiféleképpen nem vállalom fel,
mint ahogy nem vállalom fel semmiféleképpen csak a fundamentalista
minősítést sem. Ettől vagyok a centrumban, az az érzésem. Ugyanis
számomra érték mondjuk a közösségi szellem, szemléletiség, érték
számomra az internacionalizmus, ami 80-100 éve a mozgalom szerves
része. Ugyanakkor nem tudom elfogadni azt a politikai felépítményt,
amit az elmúlt 30 év alatt hoztunk létre, és itt változtatást
szeretnék. Több energiát és időt kell szánni arra, hogy például a
különböző, formálódó pártokkal eszmecserét, konzultációt folytassunk
a várható döntésekről, hogy ezek a döntések, megvalósításukkor
nagyobb társadalmi bázissal rendelkezzenek. (folyt.köv.)


1989. május 31., szerda 00:10


Vissza »


Grósz Károly Interjúja (10. rész)

Erre több időt és energiát kellene szánni, mert hajt minket maga az
élet, sodródunk is az objektív helyzet miatt, de néha úgy veszem
észre, hogy mi magunkat is hajtjuk. És talán ezt az elemet meg
lehetne spórolni. A másikat nem, mert az objektív kihívás.

    x Nem gondolja, hogy a kis konszenzusok politikájával lehet
megfontolva haladni? Kis konszenzuson azt értem, amit tulajdonképpen
kis komprommisszumokon szükséges érteni, és amit értettünk a múltban
is, túl azon, hogy ennek szervezeti és intézményi formái nem voltak.
Ön most az Ellenzéki Kerekasztallal folytatott és megint folyamatba
jövő tárgyalásokra utalt, tehát van-e olyan, hogy kis konszenzusok
politikája?

    - Nincs, de kell, hogy legyen. Vannak nagy kérdések, amelyeket
nem lehet pici lépésekkel megoldani, de ilyen nem túl sok van.
Sokkal több az életünkben az olyan részkérdés, amelyben valóban
eszmecserék és a kis konszenzusok, kis megegyezések, a kis
kompromisszumok útján lehet előbbre haladni azért, hogy holnap netán
közösen lehessen igazítani, és ne kelljen egyik félnek sem ,,vert
fejjel,, visszavonulnia. Partnereink részéről pedig azt tapasztalom,
hogy van egy nagy gyanakvás, azt hiszik, hogy ügyeskedünk, hogy
trükköket alkalmazunk, hogy ki akarjuk kerülni a konfliktusokat...

    x A politikától nem feltétlenül idegenek a trükkök.

    - Nem, de azért egy-két dologban fontos lenne, hogy világos
mozgásteret megrajzoljunk. Például azt, hogy higgyék el: komolyan
akarjuk a többpártrendszert, és nem patyomkin pártokat akarunk,
hanem komoly versenytársakat, amelyekkel politikailag is
megmérettetünk mi magunk is.

    x A választásokon ütni fog az igazság órája, de mindenkinek,
egyidőben és egyformán. Onnantól kezdve minden párt neve mögé egy
számot írnak, és ez a szám kifejezi azt, hogy hányan szavaztak az
illető politikai pártra. Onnantól kezdve én úgy gondolom, hogy majd
kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a nép és a nemzet nevében
beszéljenek, és ez minden pártra, az MSZMP-re is egyformán
vonatkozik. Jó ez az MSZMP-nek? (folyt.köv.)


1989. május 31., szerda 00:14


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz Károly Interjúja (11. rész)

- Hát a beszélgetésünk egyik legfontosabb gondolatköre az volt,
hogy igen. Jó ez. Itt azonban ennek értékét nem egy választási
eredményben kell mérni, hanem a nemzet fejlődésében és
felemelkedésében. Hogyha a választások azt az eredményt hozzák, hogy
egy új koalíciós struktúrában erős politikai és kormányzati vezetés
jöhet létre, amely bírja a nemzet többségének támogatását, akkor
ezen a gazdasági válságon hamarabb túl tudunk jutni. Itt egyetlen
cél lebeghet előttünk: az ország érdeke. Túljutni ezen a nehéz
helyzeten. Én alapvetően az ország érdekét tartom szem előtt, éppen
ezért meg vagyok róla győződve, hogy az MSZMP jelentős pozíciókat
fog magának a választáson kiharcolni. És arról is meg vagyok
győződve, hogy a választásokig hátralévő vitákban meg fogja találni
azokat a szövetségeseit, akikkel együtt egy olyan kormányzati
stabilitást tud teremteni, amire az országnak szüksége van.

    x A túloldalról is úgy vetik fel a kérdést, hogy vajon melyik
MSZMP-vel léphetnek szövetségre, koalícióra, vagy egyáltalán
melyikkel tárgyalhatnak arról a bizonyos új Magyarországról. A
legbefolyásosabb ellenzéki, független, alternatív szervezetek úgy
vélik, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak egy szárnya
tárgyalóképes, alkuképes, egy másik nem, és úgy látom, hogy az
MSZMP-n belül is meglehetősen nagy számban vannak hívei egy olyan
formájú tisztulásnak, amelyet viszont mások közönségesen
pártszakadásnak neveznének. Tehát ezzel a névvel tovább élne egy
olyan - gondolom, hogy jelentős létszámú - politikai párt, amely
kizárólag és csakis a jelenlegi reformszárnyat, a reform iránt
elkötelezett párttagokat tömörítené. A többiek meg alakítanának
maguknak más pártot.

    - Nézze, a politikatörténet azt bizonyítja, hogy azok a pártok
is életképesek, amelyekben több irányzat és több áramlat van jelen.
Tehát az MSZMP attól, hogy mondjuk három nagy áramlatban lehet
jelölni tevékenységét, még ütőképes, erős párt lehet, és maradhat,
ha az áramlatok, az úgynevezett különböző platformok közötti viszony
a politikai kultúra olyan szintjén formálódik és alakul, amire
nekünk nagy szükségünk lenne. Számtalan pártot tudok mondani a
világon, ahol nagyon sok fajta irányzat van, mégis a párt előtt álló
legfontosabb feladatokra összefognak, lábhoz teszik a fegyvereket,
és amikor elérték a kitűzött célt, akkor újból kezdődik a párton
belüli platformok közötti vita, konfrontáció, ütköztetés. Mégis
fejlődnek és haladnak előre. De azt világosan szeretném megmondani,
hogy ha valakik el akarnak menni a pártból, azt a vezetésnek nincs
módja megakadályozni. (folyt.köv.)


1989. május 31., szerda 00:19


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz Károly Interjúja (12. rész)

Ehhez nekünk nincs eszközünk. Én nem tartom ezt kívánatosnak, nem
tartom szükségesnek, ez gyengítené a Magyar Szocialista Munkáspártot
- akár a jobb-, akár a balszárny kerülne ki a pártból -, de ha
mindenáron el akarnak menni, akkor meg kell barátkozni a helyzettel,
és akkor újból átrendeződnek a párton belüli erőviszonyok.

    x Hadd kérdezzem meg: Ön toleráns a változással szemben? És meg
kell mondanom, hogy a kérdésbe beleértem az Ön saját személyét is.
Ön hogy éli meg saját maga nézeteinek egyes konkrét politikai
kérdésekben lemérhető változását?

    - Elég nehezen. De én olyan politikust ma nem ismerek
Magyarországon, aki könnyen élné meg a változásokat és a saját
nézeteinek a változását. Nem tudok olyan politikai vezetőről ma
Magyarországon, akinek a felfogása vagy nézete az elmúlt években ne
változott volna, és ne rendeződött volna át a viszonya a különböző
jelenségekhez - legfeljebb ma nem emlékszik rá, olyat ismerek.

    x De ha megkérdezem, hogy Ön a nézeteit milyen arányban
változtatta a fölismert szükségszerűség jegyében, vagy kényszer
hatására, akkor erre mit tudna válaszolni?

    - Ez hamis szembeállítás. Ha felismeri egy párt, egy személy,
hogy valamit tennie kell, és nem teszi, akkor alkalmatlan arra, hogy
politikai közéletben vegyen részt. Ha felismerte, hogy az érdekei és
a közösség érdeke ezt kívánja, akkor lépni kell.

    x De ez nem azonos a kényszerhelyzettel?

    - Nem azonos. Van, amikor kényszerből kell lépnie, mert nincs
más alternatívája, mert másképp kompromisszumot meg nem lehet kötni.
A kompromisszumot nem mindig tudatosan köti az ember, nem azért
teszi, mert rájött, hogy kompromisszumot kell kötni, hanem azért,
mert nem tud mást csinálni. Inkább szívesebben alkalmazkodom a
változó világhoz és körülményekhez, semmint valamilyen
presztizsokból ragaszkodjak tegnapi hibás önmagamhoz. (MTI)


1989. május 31., szerda 00:23


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:

"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD