|
|
 |
|
 |
Erdélyi menekültek - Szófiában (2. rész)
|
A munkát - s még a megpróbáltatást is - vállalják. Mindannyian
tisztában vannak vele, hogy az élet Magyarországon nagyon nehéz.
Olvasták az Esti Hírlapban annak az erdélyi házaspárnak a bukaresti
Előré-ből átvett ,,bűnvádló,, beszámolóját, akik visszatértek
Romániába; sírtak a televíziós Panorámának a falurombolásról és a
menekültekről szóló összeállításain (vidón láthatták), s nem bántak
meg semmit.
Az igaz, hogy kissé naivan képzelték el a dolgokat. Azt hitték,
hogy néhány nappal vagy héttel a menekülés után már Magyarországon
lesznek. Nem menekülttáborban és nem Budapesten: rokonaik valóban
valamennyiüknek vannak ott, és van, akit már évek óta hívnak, munkát
és lakást ajánlva. Akkor teljesen kétségbeestek, amikor Bukarest azt
ajánlotta: térjenek haza, semmi bántódásuk nem esik, legfeljebb
pénzbüntetést szabjak ki rájuk s a hivatalos formaságok elintézése
után áttelepülhetnek Magyarországra.
- Hiszen bűnözőknek minősülünk a törvények szerint - mondták. -
Ha átlépnénk a határt, onnan többé nem szabadulnánk. - A
Securitaténak meglennének az eszközei hozzá, hogy sajátkezűleg írjuk
le: meggondoltuk magunkat, már nem akarunk Magyarországra települni.
Milyen garanciák segítenének akkor rajtunk?
- Ha feltesszük is - ami egyébként teljes képtelenség -, hogy
csak pénzbírságot szabnak ki ránk, mennyi lenne az? Mennyi idő alatt
tudnánk előteremteni? Öt év kellene hozzá? Vagy tíz? És a
,,formaságok,, elintézéséhez? Látszik, hogy maguknak fogalmuk sincs
arról, mi is van Romániában...
A bukaresti ajánlat okozta sokkon rég túlvannak. Talán
egykedvűek, de nem rosszkedvűek; hasznossá tudják tenni magukat,
türelemmel várják sorsuk megoldását. De akkor néhány napig nagyon
elkeserítette őket a kilátás, hogy esetleg vissza kell menniük
Romániába. - Hát nem vette még észre a világ, hogy ott nem
teljesítenek semmilyen ígéretet?
- Az éhségsztrájk, az öngyilkosság
gondolatával foglalkoztak.
De ez már a múlté. A magyaroknak hálásak, hogy befogadták őket.
Ha nem teszik, az ugyanazt jelentette volna, mintha most erőszakkal
visszatoloncolnák őket.
A román tengerparton nyaralók számára szervezett egynapos várnai
kirándulás idején szöktek meg csoportjuktól, hogy az első vonattaal
Szófiába menjenek.(folyt.)
1989. január 26., csütörtök 20:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|