|
|
 |
|
 |
- Az Országgyűlés mai napja - 1. folyt.
|
A másik két javaslat azonban már tűnődésre késztet. Az egyik:
Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter beterjeszti, hogy a
magyarországi nemzeti kisebbségek kapjanak külön képviseletet a
parlamentben. A nemzetiségi szervezetek képviselői támogatják a
javaslatot, az egyházak képviselői pedig megtoldják azzal: az
egyházaknak és felekezeteknek is garantált helyük legyen az ország
házában.
Ez utóbbival szemben Roszik Gábor lelkész, az MDF képviselője
azzal érvelt: az egyházak élén nem demokratikusan választott vezetők
állnak. Nem indokolt tehát, hogy közjogi méltósághoz jussanak. Tamás
Gáspár Miklós, az SZDSZ képviselője pedig minden efféle, tehát
valamely kisebbségnek eleve biztosított képviseletet adó elképzelést
elutasít, mondván: ellene van a pártok képviselőiből felállítandó,
közvetlenül választott parlament elvének. A korporatív megoldásnak
csak a kétkamarás rendszerben volna helye.
Holnap reggel eldől: a Tisztelt Ház ellent tud-e állni a
kísértésnek, hogy búcsúzóul még egy kicsit összekuszálja az amúgy is
zavaros helyzetet, melyet maga után hagy. Nincs sok esély rá, hogy
nem a rosszabbik énjükre, az indulataikra halgatnak majd a honatyák,
és a szebbik nemből kikerült képviselők. Erre enged következtetni az
a nem túl épületes vita, amely Király Zoltán képviselő javaslatát
követte, miszerint népszavazás ide, pártközi megállapodás oda, azért
csak döntsön még ez az Országgyűlés a köztársasági elnök
megválasztásának módjáról.
Nem illeti dícséret a képviselőket már azért sem, hogy
egyáltalán hajlandók voltak vitára bocsátani a javaslatot, fittyet
hányva a népszavazással szentesített népfelség elvének. De ha már
vitatkoztak róla, miért nem ügyeltek jobban, hogy ne mutassák ki a
foguk fehérjét? Azt tudniillik, hogy milyen mélységes megvetéssel és
felsőbbséggel utasítják el maguktól a tényt: ezentúl igen is több
párt rendszerében kell megtanulni politizálni. Hogy maga a
javaslattevő Király Zoltán elgondolkotott-e a tényen, hogy olyanok
támogatták, mint a volt KISZ-es Hámori Csaba és a vízlépcsős Maróthy
László - nem tudom. Én mindenesetre elgondolkodnék rajta. +++
1990. február 27., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|