|
|
 |
|
 |
Rendőrgyilkosság - Tíz év első fokon (2. rész)
|
Szó esett az elsőrendű vádlott ellentmondó vallomásairól is. A
bíróság nem zárta ki, hogy ő és egyes vádlott-társai bizonyos
befolyás alatt vallottak korábbi kihallgatásukkor. Ők ugyanis ezzel
magyarázták nyilatkozataik megváltoztatását.
A bizonyítékok értékelésekor a bíróság figyelembe vette, hogy a
villamoson a kivülálló tanuk egyike sem hallotta a ,,Rendőr
vagyok
,, felszólítást. Kétségesek a fiatalok első vallomásai is,
amelyekben arról nyilatkoznak, hogy a rendőr előírásszerűen, a
szolgálati szabályzatnak megfelelően igazolta magát, s felhívta a
figyelmet a fegyverhasználatra.
A cselekmények jogi minősítéséről szólva a tanácsvezető
hangsúlyozta: Bukszár Tibor immár a villamoskocsi eleje felé tartva
mondta, hogy rendőr, Solymosi Attila nem tudhatta, hogy áldozata
hivatalos személyként jár el. A vádlott azon védekezését nem fogadta
el, hogy riasztópisztolynak vélte a fegyvert.
Az orvosszakértő megállapította, hogy Bukszár Tibor halálakor
súlyos fokú alkololos befolyásoltság alatt állt, ám sem a törvény,
sem az ítélkezési gyakorlat nem tesz ilyen különbséget, egyformán
védi a gyermek és a felnőtt, a józan és az ittas személy életét,
testi épségét - mondotta végezetül dr. Lehoczki János.
Az ügyész - a nyolcadrendű vádlott kivételével - súlyosbításért
fellebbezett; Solymosi Attila esetében a hivatalos személy ellen
elkövetett emberölés, továbbá a kifosztás bűntettében való bűnösség
megállapítása végett. A vádlottak, illetve törvényes képviselőik és
védőik - kivéve Varró Jánost - felmentésért, illetve enyhítésért
jelentettek be fellebbezést. A nyolcadrendű vádlott ítélete jogerős.
Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság hoz végső ítéletet. (MTI)
1989. május 29., hétfő 15:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|