|
|
|
|
Demokrácia - döccenőkkel (1.rész)
|
1989. május 29. hétfő (MTI-PRESS) - Sokan osztják Moszkvában azt a véleményt, hogy az elmúlt héten két igazán érdekes, izgalmas tévéműsor volt. Az egyik a Milan - Steaua focikupadöntő, a másik pedig a központi tévé második programján egész nap élőben látható népképviseleti kongresszus. Ez utóbbi esemény mindennap hoz valami újat, sok olyasmit, ami a legnagyobb terjedelmű napi tudósításokba sem fér bele. Pedig ezek a többnyire igazán csak a helyszínen szerezhető benyomások teszik teljessé azt a képet, amely egy alakulóban lévő képviseleti fórumot jellemez; érzékeltetik, milyen nehézségekkel jár a demokrácia elsajátítása egy olyan országban, ahol ilyen jellegű történelmi hagyományok igazából nincsenek, s egy néhány éves próbálkozás után az ez irányú erőfeszítéseket keményen elfojtották.
A Szovjetunióban egy-két egyetemi szakot kivéve nem tantárgy a retorika. Éppen ezért szembeötlő az a magabiztosság, ahogyan az ország legtávolabbi zugából érkező emberek gondolataikat előadják. Ma a kimondott szó hitelét nem a felszólaló kezében remegő papírdarab adja meg, hanem az, hogy őszinte, s talán az is, hogy a mandátumukat komolyan vevő képviselők százakkal-ezrekkel való előzetes konzultáció eredményeként kialakult gondolataikat mondják el. A nyelvi, szónoki magabiztosságot az is erősíti, hogy az emberek zöme valóban saját gondolatait adja elő, saját szavaival. Nem egy esetben már a stílus is elárulja, ki az, aki lelke mélyén az apparátusi rendhez kötődik, ki az, aki ennek béklyóját akarja lerázni magáról és az általa képviseltekről. Ez utóbbiak mintha kevésbé hivataloskodón, sokkal érthetőbben fejeznék magukat. Látnivalóan olykor-olykor akadozik a demokrácia formálódó gépezete. S nem is mindig az elnökség tapasztalatlansága miatt. Az előre eltervezett napirend sokszor azért borul fel, mert a küldöttekből elemi erővel törnek fel a gondolatok, az indulatok. Nem feledhető, hogy a huszas évek elejét leszámítva ebben a hatalmas országban most először kaptak lehetőséget az emberek arra, hogy nyíltan kifejtsék nézeteiket a legmagasabb fórumokon. A kongresszusi palota hatalmas termében ország-világ előtt igazi politikai küzdelem folyik, amelynek tétje az egész átalakítás sikere vagy bukása. Ma még megmutatkozik a vitakultúra fogyatékossága is, hiszen egyes küldöttcsoportok a nekik nem tetsző szavakat közbekiáltozásokkal, másfajta zajongással akarják elnyomni, mintha egyszerű lehurrogással a szavak mögötti tartalmat is nem létezővé tehetnék. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 09:25
|
Vissza »
|
|
Demokrácia - döccenőkkel (2. rész)
|
A küldöttek sietnek, az általuk képviselt ügyet akarják mielőbb sikerre vinni. Nem mondják, de a sietség oka az aggodalom is. Minél előbbre jutnak, annál kisebb a rettegett visszarendeződés veszélye. Emiatt is érik kemény bírálatok az elnökséget. Az előkészítő munka fogyatékosságaival és technikai hiányosságokkal magyarázható a sok üresjárat, időrablás. Nem kímélik a bírálatok Mihail Gorbacsovot sem, akinek személye a rendkívül gyakran szükséges kompromisszumok megteremtésének egyetlen biztosítéka. Akik a kompromisszumok törékenysége miatt aggódnak, éppen azzal magyarázzák félelmüket, hogy vékonyka hajszálon függ a kongresszusi munka igazi demokratizmusa. Valódi garanciák híján egyetlen emberen múlik az ezúttal még csak felülről jövő kezdeményezések átütő sikere. Vastag még az a bürokrata-réteg, amelyen a peresztrojka erőinek át kell verekedniük magukat. Tiszteli a teremben mindenki Gorbacsovot, de akadt olyan felszólaló - korántsem csak magánvéleményt hangoztatva -, aki azt kérte tőle: a felszólalók lehurrogásának megakadályozásában járjon elől jó példával, elnökként ő maga is tartózkodjon attól, hogy belebeszél mások szavaiba. Nagy szükség van az elnök taktikai érzékére; sokan kérnek szót minden részkérdés vitájában. A teremben türelmetlenkedők egy része az előre eltervezett menetrend érdekében követeli a viták korlátozását, de nyilvánvaló, hogy az előírásosságra oly gondosan ügyelők magát a vitát nem merik, nem akarják vállalni, gyakoriak a címkézések. Hányan kapták már meg szavaik után a szószékről, hogy demagógok S többnyire éppen a legdemagógabb küldöttek nevezik demagógnak a más véleményt kifejtő képviselőket. Visszatérő gond, hogy a szervezés fogyatékosságai tartalmi fogyatékosságokat is szülnek. Nem kapták meg a képviselők például a kongresszusi küldöttek teljes névsorát. Más tanácskozásokkal ellentétben itt nem létezik a kabáthajtókára kitűzött névkártya, amely lehetővé tenné a beszélgetőpartner azonosítását minden kérdezősködés nélkül. Sokan hiányolták, hogy a különböző szavazólapokon a nevek mellett nincs legalább néhány soros ismertető a jelöltekről, pedig információk híján nem lehet komolyan dönteni. A hasonló gondok miatt zsörtölődők azonban érzik, hogy valami fontos kezdődött, elindult a törvényhozás, jó irányba. A kritikai megjegyzések célja éppen az, hogy ne lehessen ettől a helyes iránytól eltérni. S az első ülésszakból hátra van még legalább három munkanap - a tanulságok máris hasznosíthatók. +++ Szántó András (Moszkva) MTI-PRESS
1989. május 29., hétfő 09:27
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|