|
|
 |
|
 |
NKK - Lukjanov
|
Moszkva, 1989. május 29. (MTI-tud.) - A megnyitó után elsőként Anatolij Lukjanov kapott szót, hogy válaszoljon a képviselők kérdéseire, amelyeket még szombaton tettek fel neki, azután, hogy Mihail Gorbacsov őt javasolta a Legfelsőbb Tanács első elnökhelyettesi tisztébe. A küldöttek több korábbi törvényről, LT elnökségi rendeletről akarták megismerni Lukjanov személyes véleményét, valamint kikérték álláspontját a nemzetiségi kérdésekről.
Lukjanov hangsúlyozta: a rendeleteket, határozatokat nem egy
ember, hanem a LT 39 tagú Elnöksége testületileg hozta. Cáfolta
azokat a vádakat, amelyek szerint az elnökség a kongresszust
megelőző időszakban új rendeletek sorát hozta sietve. Mint mondotta,
éppen ellenkezőleg, számos kérdésben nem hozott döntést, hogy azokat
a kongresszuson vitassák meg a képviselők. A tüntetésekkel,
gyűlésekkel és a belügyi csapatokkal kapcsolatos véleményét úgy
foglalta össze, hogy az előbbiek ügyében nem rendeletet kell hozni,
hanem törvényt. A belügyi csapatok jogállását pedig a rendőrségről
szóló, már előkészületben levő törvény keretében kell rendezni.
A nemzetiségi kérdés kapcsán leszögezte: a párt álláspontját
vallja magáénak. Hangoztatta, hogy a nemzetiségi problémák
megoldásából ki kell zárni a Tbiliszihez hasonló intézkedéseket,
amelyek egyébként az események megtörténte után 6 órával jutottak a
vezetés tudomására. Az egyik küldött felvetette: nem jelenti-e azt a
hat órás késés, hogy az ország irányítása nem ura a helyzetnek,
amire Lukjanov jogosnak tartva a kritikát, változásokat ígért.
Egyúttal annak a véleményének adott hangot, hogy a szovjet
parlamentben bizottságok egész rendszerét kell létrehozni a
nemzetiségi kérdések megoldása és folytonos nyomonkövetése végett.
A kongresszus előkészítése kapcsán kifejtette, hogy a LTE -
egynegyed részben megújult - apparátusa nem avatkozott bele a
tartalmi előkészítésbe. Foglalkozott ugyanakkor olyan technikai
jellegű kérdések megoldásával, mint a szavazatszámláló berendezés
felszerelése. Ez szavai szerint az NKK színhelyén, a Kongresszusi
Palotában legalább egy évet vett volna igénybe, így ettől elálltak.
Várhatóan felszerelik azonban a Legfelsőbbb Tanácsban, ahol ezzel
mód nyílik a név szerint szavazásra is. A jövőben az a cél, hogy a
szovjet parlamentben ne az apparátus emberei, hanem a küldöttek
dolgozzanak - mondotta.
A kérdéseket megválaszolva végezetül hangsúlyozta, hogy a
bűnözés ellen nem egyszerűen harcot, hanem háborút kell indítani a
Szovjetunióban. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 09:06
|
Vissza »
|
|
Lukjanov beszéde után ismét ügyrendinek látszó vita kezdett
|
Lukjanov beszéde után ismét ügyrendinek látszó vita kezdett
kibontakozni, amely a későbbiekben izgalmas és súlyos politikai
vitává trebélyesedett. A küldöttek leszavaztak egy előterjesztést,
amely részletesen szabályozta volna mindenfajta személyi döntés
lebonyolítását. Mihail Gorbacsov - láthatóan féltve az érdemi munkát
az elhúzódó szervezési vitáktól - kissé türelmetlenül intette le az
eljárási kérdésekben felszólalókat.
Bírálatot kapott még az az ültetési rend is, amelynek
következtében a terem jobb alsó sarkában elkülönítve ülnek az SZKP
KB Politikai Bizottságának tagjai. A küldött azt hangsúlyozta, hogy
a kongresszusi teremben nincs elfogadható oka az ilyen
elkülönülésnek, hiszen itt mindenki egyforma jogokat élvez.
Egy ingus nemzetiségű küldött érzelmektől fűtött felszólalása
jelezte, hogy sok évtized után az emberek - megízlelve a demokráciát
- egyszerre szeretnének minden felgyülemlett súlyos gondot
megoldani. A képviselő azt követelte, hogy tegyék tisztába az ingus
nemzetiség autonómiájának kérdését, számolják fel a személyi kultusz
terhes örökségét. A harmincas évek megtorlásainak áldozatul esett
embereket már rehabilitálják, de nem rehabilitáltak még egész
nemzeteket, népcsoportokat. Mint mondta, nem nemzetiségi kérdés,
hanem a jogállamiság megteremtésének egyik alapproblémája az ingus
nemzetiség, a Volga menti németek, a krimi tatárok és más népek
teljes rehabilitálása.
A szavazások tisztaságáért emelt szót egy küldött, azt kérve az
elnökségtől, egy-egy kérdésben mindig utoljára szavazzon, mert
állásfoglalásuk mérhetően befolyásolja a teremben ülők döntéseit.
Borisz Jelcin kiszorulása a Legfelsőbb Tanácsből - mondta a
képviselő - nem az előkészítés hibája volt, hanem egy olyan
,,vasakarat,, érvényesülése, amelyet meg kellene akadályozni.
(folyt.)
sa - di/dm ki
1989. május 29., hétfő 10:49
|
Vissza »
|
|
NKK - Lukjanov (3. rész)
|
Érezhetően megélénkült a küldöttek figyelme, amikor Gorbacsov a
szónoki emelvényre hívta Telman Gdljan ügyészségi nyomozót, s
bejelentette, hogy utána kollégája, Nyikolaj Ivanov nyomozó kap
szót. Emlékezetes, hogy kettejük ügyében vizsgálat folyik nyomozási
módszereik miatt.
Gdljan először elnézést kér a kongresszustól, mert szombaton
ingerültségében ,,úgynevezett küldötteknek,, titulálta néhány
képviselőtársát. Felszólalásában konkrét kérdéseket intézett az első
elnökhelyettesi tisztre jelölt Lukjanovhoz.
Emlékeztette hallgatóságát rá, hogy Lukjanov másfél évig a
Központi Bizottságnak az igazságszolgáltatási, bűnüldözési szervek
tevékenységét felügyelő titkáraként dolgozott, utána került a
Legfelsőbb Tanács Elnökségébe. Ezen másfél év alatt - mondta Gdljan
- demoralizálódott az igazságszolgáltatás, erősödött a szervezett
bűnözés. Arra vár választ, milyen személyes felelősséget érez a
helyzetért Lukjanov.
A különböző korrupciós ügyek feltárásában a nyomozó szerint
megsértették a törvényességet, leállítottak magas rangú vezetők
elleni vizsgálatokat. Ugyancsak érdeklődött Gdljan az iránt, hogyan
vált megengedhetővé az úgynevezett Gdljan-Ivanov-ügyben olyan
példátlan sajtókampány, amelyben szerinte az ügyükben folyó
vizsgálat vége előtt már-már a harmincas éveket idéző módon ,,a nép
ellenségének,, kiáltják ki őket.
Gorbacsov Gdljan szavai után felkérte Lukjanovot, válaszoljon a
neki szóló kérdésekre. A politikus emlékeztett rá, hogy KB-titkárrá
történt megválasztása előtt az övéhez hasonló terület nem volt a
Titkárságban. Az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés gépezete nem
felelt meg a nyilvánosság követelményeinek. Azóta megkezdődött a
jogrefom kidolgozásának hosszú munkája. Rendeletet hoztak a bírói
önállóság megerősítésére, a bíróságon dolgozók anyagi
megbecsülésére, megkezdték a bűnözési statisztikák nyilvánosságra
hozatalát, a pszichiátriai intézeteket kivették a belügy felügyelete
alól. Másfél év alatt nagy kádercseréket bonyolítottak le. Az
ügyészek ötven százaléka kicserélődött, a rendőrségnél tízezrek
kerültek be új emberként az állományba. A jogi apparátusból -
jegyezte meg Lukjanov - sajnos éppen a magasan képzett emberek
mennek jobban jövedelmező, könnyebb munkakörökbe. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 10:51
|
Vissza »
|
|
NKK - Lukjanov (4. rész)
|
Anatolij Lukjanov síkraszállt azért, hogy a jogi, igazságügyi
kérdésekkel ne a pártapparátus foglalkozzék, hanem az legyen a
bírói, ügyészi szervek feladata.
Nyikolaj Ivanov nyomozó, leningrádi küldött folytatta a
Lukjanovhoz szóló kérdéseket. Úgy vélekedett, hogy a társadalom
demokratizálódásában az utóbbi időkben jobbratolódás figyelhető meg,
amit az úgynevezett Jelcin-ügy is bizonyított. A ,,keményedés,,
jeleként említette az államellenes büntetőtételek szigorítását, s
mindenekfelett a tbiliszi véres eseményeket. Kitért arra, hogy a
közvélemény előtt azt erősítik meg: a Politikai Bizottságon belül
teljes egység van. Ha ez igaz - tette fel szónokinak szánt kérdését
Ivanov -, akkor talán Lukjanov és Ligacsov nézetei egybeesnek?
(Ivanov itt arra célzott, hogy éppen ők hozták összefüggésbe -
egyelőre bizonyítékok feltárása nélkül - Ligacsov nevét bizonyos
vesztegetési ügyekkel. Célzott egyúttal arra is, hogy bizonyos
körökben Ligacsovot tekintik a konzervatív politikai irányvonal
vezéregyéniségének.)
Ivanov a saját ügyükben folyó vizsgálat körülményeit cáfolatként
hozta fel arra az állításra, hogy a párt immár nem avatkozik be az
igazságügyi szervek munkájába. Mint mondta, ügyükben a vizsgálatot
az SZKP KB mellett működő Pártellenőrzési Bizottság kezdte el.
Roj Medvegyev történész - aki Sztálin bűneinek leleplezéséért
csaknem két évtizedig számkivetettként dolgozott hazájában, s csak
nemrég tért vissza a közéletbe - úgy vélekedett, nincs szükség az
első elnökhelyettes jelöléséhez az elnökétől eltérő politikai
programra. Az elnöknek meg kell adni a jogot arra, hogy
megválaszthassa saját közvetlen munkatársait. Arra persze ügyelni
kell, hogy olyan gárda vegye körül, amely a kapitány távollétében
sem viszi más irányba a hajót. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 11:51
|
Vissza »
|
|
NKK - Lukjanov (5. rész)
|
Medvegyev ezzel összefüggésben felidézett több esetet, amikor
Gorbacsov külföldi utazásai, szabadsága alatt az átalakítás
politikájával ellentétes politikai, ideológiai tartalmú publikációk
jelentek meg. Például Gorbacsov washingtoni látogatása idején egy
politikai bizottsági tag összehívta a sajtó vezető munkatársait,
hogy útmutatást adjon nekik, majd egy másik PB-tag néhány nap múlva
ugyanennek a körnek más irányokat jelölt meg. A legkirívóbb eset
Nyina Andrejevna cikkének megjelenése volt: ekkor Gorbacsov
Jugoszláviában, Alekszandr Jakovlev (az ideológiai kérdésekkel
foglalkozó egyik akkori kb-titkár) pedig Mongóliában járt.
Medvegyev hozzátette: a teremben ül az a politikai bizottsági
tag, aki kellően tájékoztatva volt a tbiliszi eseményekről, s
felelős az ott történtekért. Nem mondta meg, kiről beszél.
Végezetül - hogy érzékeltesse Gorbacsov és Lukjanov
együttműködésének régi keletét - felemlítette, hogy régi újságokban
kutatva megtudta: a két politikus egy időben végezte jogi
tanulmányait, s akkor a Komszomolban Gorbacsov Lukjanov
helyetteseként dolgozott.
Több hozzá címzett kérdésre válaszolva lépett újból a
mikrofonhoz Lukjanov. Mint mondta, nem egy személy, hanem a párt, a
kormány, a Legfelsőbb Tanács felügyeli a belügyi szervek munkáját. A
Pártellenőrző Bizottság a KB-hoz érkező levelek átvizsgálása után a
Gdljan-Ivanov ügy vizsgálatát átadta a legfőbb ügyésznek.
Az államellenes tevékenységről szóló BTK-módosítást megszavazta
- mondta Lukjanov, majd hozzátette: utóbb többekkel együtt rájött,
hogy a módosítást korrigálni kell, hiszen a szöveg lehetőséget ad
egyes cselekmények önkényes minősítésére.
Végezetül a párt és az államhatalom viszonyáról szólt. Ez -
mutatott rá - a politika és a hatalom viszonyának kérdése. Az SZKP
az átalakítás és a nyilvánosság politikájának kezdeményezője, s ma
csak a párt vezetésével haladhat előre a társadalom a kijelölt úton.
A történelmi örökség súlyos terheit hozta szóba Litvánia és
Grúzia egy-egy küldötte. A litván képviselő a jogállamiság
megteremtése és megszilárdítása szempontjából nevezte fontosnak
annak tisztázását, miként viszonyul a Molotov-Ribbentrop-paktumhoz,
annak titkos záradékához Lukjanov. A küldött emlékeztetett arra,
hogy e szerződés következtében foglalták el szovjet csapatok
Litvánia és a másik két balti köztársaság területét, s ekkor szűnt
meg a balti köztársaságok önálló államisága. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 12:55
|
Vissza »
|
|
NKK - Lukjanov (6. rész)
|
Hasonló tartalmú kérdéssel foglalkozott a grúz küldött is. Ő azt
követelte, hogy határozottan ítéljék el a szuverén Grúzia 1921
februárjában történt annexióját. Mint a küldött hangoztatta, mindez
durva megsértése volt annak a Lenin által aláírt 1920-as
szerződésnek, amely Szovjet-Oroszország és az önálló, demokratikus
Grúzia közötti kapcsolatokról rendelkezett. Ezt a szerződést
tiszteletben kellene ma is tartani - tette hozzá.
Felszólalásában kifejtette, hogy a grúz képviselők elégedetlenek
a Tbilisziben történtekre vonatkozó válaszokkal, hiszen ami ott
végbe ment, nem csak a grúz nép, hanem az egész ország, az emberiség
elleni bűntett volt. Ezért a grúz küldöttek azt kérik, hogy erről
folytasson külön vitát a kongresszus.
A továbbiakban az egyik képviselő azt követelte, hogy a
kongresszuson a válaszadók mindig konkrétan, kérdésre vonatkozóan
adjanak választ mindenkinek, mert Gorbacsov és Lukjanov esetében is
előfordult, hogy fontos kérdések egész egyszerűen elsikkadtak. Egy
másik küldött ismételten rámutatott, hogy nincs kellőképpen
kidolgozott ügyrendje a kongresszusnak. Mások az eddiginél
szervezettebb munkát sürgettek a tanácskozás apparátusától.
Lukjanov válaszában kifejtette: a Molotov-Ribbentrop paktum
bonyolult kérdés, amely nem csak a Baltikumot, hanem az egész
országot érinti. Javasolta, hogy a problémára az utolsó napirendi
pont - az egyéb kérdések - keretében térjenek vissza.
Örmény képviselők csoportja felvilágosítást kért Lukjanovtól
arra vonatkozóan, hogy milyen szerepet játszott a lengyelországi,
magyarországi és csehszlovákiai eseményekben.
A politikus elmondta: az 1956-os lengyelországi, majd
magyarországi eseményekben, közelebbről a jogi segítségnyújtási
megállapodások megkötésében részt vett. Ez az egyezmény az akkori
események idején - megítélése szerint - elkerülhetetlenül szükséges
volt. Az 1968-as csehszlovákiai eseményekről szólva arról számolt
be, hogy sok más KB-munkatárssal együtt Csehszlovákiában a
helyszínen segítette a párt-, állami és ifjúsági szervezetek
munkájának újraindítását.
A válaszadást követően Gorbacsov szavazásra tette fel a kérdést,
s a küldöttek - nyílt szavazással - a Legfelsőbb Tanács elnökének
első helyettesévé választották Anatolij Lukjanovot.
A szavazást követően a küldöttek úgy döntöttek, hogy kedd
reggelre halasztják Gorbacsov beszámolójának meghallgatását, míg a
hétfő esti ülésen ügyrendi kérdésekről cserélnek véleményt. +++
1989. május 29., hétfő 14:29
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|