|
|
|
|
Bizaalom nélkül nincs közmegegyezés
|
A kormány bejelentette, majd gyakorlatilag villámgyorsan visszavonta az autópályadíjjal kapcsolatos határozatát. Aztán nem jelentette be, de villámgyorsan elhatározta és végrehajtotta a benzin árának literenként két forintos emelését. Mint kényszerűségből gyakori autópálya-használó rögvest számolni kezdtem és kiderült, hogy ha maradt volna az autópályadíj és elmaradt volna a benzin árának emelése, akkor évenként és átlagosan minimum 1200 forinttal jártam volna jobban. (S járt volna jobban mindenki, kivéve azokat, akik csak nagy ritkán tévednek az autópályákra s esetleg megkockáztatták volna a bliccelés lehetőségét.) De mert az elementáris erejű társadalmi tiltakozás következményeként nem maradt az autópályadíj, viszont ismét és drasztikusan emelték a benzin árát, ezért a költségvetés járt jobban: nagyon szerény becsléseim szerint minimum a dupláját kaszírozza be annak, mint amennyihez az autópályadíjak révén jutott volna. Arról nem is beszélve, hogy a benzin árának emelése jóformán egyetlen fillérjébe sem kerül - jó: át kellett állítani a kútoszlopok számlálóit....-, míg az autópályadíj beszedése és fizetésének ellenőrzése - különösen olyan amatőr módon, mint ahogy tervezték - jókora kiadással járt volna. S akkor most kérdeznem kell ismét: most jobb? Másképpen fogalmazva: nem lenne érdemesebb és főleg értelmesebb előbb gondolkodni és csak azután kiabálni? Vagy esetleg nem is kiabálni, inkább csak belátni, hogy ez a kormány - ha nem akar megbukni és ugyan miért számolna ennek lehetőségével és módfelett kínos következményeivel? - egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy megismételje elődeinek indirekt, szakszerűtlen és politikai érzéketlenségről tanúskodó olcsó trükkjeit. Ez a kormány egyszerűen nem teheti meg, hogy pénzt kér - vagy követel, vagy egyszerűen csak elvesz - például útépítésre és aztán ezt a pénzt egész másra költi, mint amire igérte. Ez a kormány - merjük már legalább remélni - nem azonosítható azzal a kormánnyal, amelynek egyik és oly sok kárt okozó jellemzője volt a közvélemény mellőzése, s amely a legcsekélyebb politikai fogékonyság nélkül vezette ezt az országot oda, ahol végül is van. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 13:16
|
Vissza »
|
|
Bizalom nélkül 2. Ezért is, hogy a jelenlegi kormány iszonyúan kényszerhelyzetben kínlódva próbálja valamicskét enyhíteni az elődei által nagyvonalúan
|
örökül hagyott súlyos gondokat, eközben a közvéleményre is figyelnie kell, de - jelesül például - utakat, autópályákat is építenie kell(ene). Pénze viszont nincs, mert az erre fordítható pénzt az elődök nagyvonalúan elherdálták. Magyarán és egyszerűen, igen tisztelt autóstársaim, legalábbis gyanítható, hogy ezt a benzinár-emelést végülis magunknak harcoltuk ki, s attól tartok, hogy még most sem látjuk be: megúszhattuk volna olcsóbban is. S miközben most újabb össznépi tiltakozásra, felvonulásokra, petíciók fogalmazására és átnyujtására készülődünk, változatlan hevességgel követeljük, hogy legyen végre valamiféle nyugalom, teremtődjék meg végre a most már mindenki számára életfeltételként számító társadalmi konszenzus (hogy magam is ezzel az agyonkoptatott és mindmáig üres szóhasználattal éljek). Csakhogy: a kivánatos nyugalomhoz némi bizalom is kívántatik. Másképpen nincs, mert nem lehet közmegegyezés A meggondolatlanság - pontosabban a higgadt gondolkodás és az események nyugodt mérlegelésének mellőzése - szükségképpen vezet a bizalmatlansághoz és a még dühödtebb indulatokat kavaró csalódottsághoz. És legvégül, fájdalom, de mindenki számára még mindíg meglepetésnek ható gyorsasággal juthatunk el ahhoz a társadalmi és gazdasági állapothoz, amikor alamennyiünknek kínlódva, keservesen és netán az elemi javakat is nélkülözve kell önmagunktól is megkérdeznünk, hogy: és most jobb? Zárásként pedig a jegyzetírónak reménykedve kell megkérdeznie: ugye nem lehetséges, hogy máris azok vannak elsöprő többségben, akik szentül hiszik, vallják és meggyőződéssel hirdetik, hogy ez a kormány akkor is elhatározta volna a benzin árának emelését, ha az autópályadíj ügyében nem kényszerült volna visszakozásra? (MTI-Press)
1989. május 29., hétfő 13:17
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|