|
|
 |
|
 |
Május 1-je a Jurtában
|
SZER
--------------------- München, 1989. május 6.
(Zsille Zoltán) A munka világa
Most másodízben jártam magyarországon, mint a Szabad Európa
Rádió akkreditált tudósítója. Akárcsak az első alkalommal, most sem
a hivatalos Magyarország valamely eseményére érkeztem, hanem a
független szakszervezetek és sok más demokratikus szervezet
felejthetetlen rendezvényére. Mint tudósítónak a függetlenek Május
1-jéjén az volt az alapérzésem, hogy lehetetlen vállalkozás,
rengeteg mozaikot gyűjthetek, de átfogó képet nem tudok nyújtani.
Talán még leginkább egy egyszerű résztvevőnek sikerülhetett volna a
legközelebb jutnia a teljes élményhez, akit senki nem ismer, senki
nem állít meg, nyugodtan járhatja végig a hatalmas parkot,
zavartalanul nézelődhet, odahallgathat és figyelhet. Csak épp akkor
a lényeg maradt volna el, mert ez a majális - úgy gondolom - az
összetalálkozó és együtt lévő emberek, sok tízezer ember közös
emlékezetében tevődik össze majd azzá, ami volt. Az együttes erejét
és bátorságát megtapasztaló, a szolidaritás érzését érzékelő nép
ünnepe, amelyik győzött és ezért barátságos és nagylelkű. Tudom,
hogy most egy-két nappal az esemény után a szervezőknek sincs sokkal
jobb helyzetük, hogy értékeljék és összefoglalják, mi is történt.
Mert - mint mondottam - a fontosabb talán a közönség körében
történt, nem a színpadon, ahol a programok - politikaiak és
kulturálisak - zajlottak.
Igazam van-e ebben? Ezt kérdezem Forgách Páltól, aki ott volt a
terv születésénél és akit most mégis arra kérek: foglalja össze azt
ami tudható és legalább azt, ami - mert nagyszerű és lelkesítő
dolgok zajlottak ott - a színpadon történt.
- Először is szeretném elmondani, hogy az én számomra ez a Május
1-je életem egyik legszebb, legboldogabb napja volt és hálás vagyok
a sorsnak, hogy megadatott, hogy ilyen Május 1-jét itt Budapesten
megélhessek. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Május 1-je a Jurtában - 1. - folyt.
|
Itt valóban, mi akik a szervezői voltunk az ünnepségnek, az
egész Május 1-jei előkészületeknek, nem tudjuk ma még felmérni talán
ennek a teljes jelentőségét, de az biztos, hogy annyira lelkesítő
volt mindazoknak akik részt vettek, akár mint szervezők, akár mint a
különböző független szakszervezetek aktivistái, akár mint egyszerű,
velünk rokonszenvező és a Május 1-jei demonstrációval kijövő
fiatalok, idősek, fizikai-, szellemei dolgozók, hogy talán az ember
hajlamos néha a túlzásokra, de én úgy érzem, hogy ez a Május 1-je a
magyar szakszervezeti mozgalom történelme szempontjából is kimagasló
jelentőségű.
Itt a Május 1-jének az igazi jelentőségét az adta meg, hogy
spontánul szinte egy népszavazás volt, mert azok a tízezrek, akik a
zuhogó esőben kijöttek a Népligetbe, azok egyértelműen ezzel
demonstrálni akarták, hogy velünk éreznek, bennünket támogatnak, a
független demokratikus szakszervezeteknek, a demokratikus
társadalmi, politikai szervezeteknek a támogatói. El kell, hogy
mondjam azt, hogy több mint négy évtized után először egy ilyen
Május 1-jét szervezni rendkívül bonyolult és a mi számunkra, miután
tapasztalatokkal nem rendelkezhettünk, eleinte szinte
megoldhatatlannak látszó feladatnak tűnt. Mikor elkezdtük, akkor azt
hittük csak - legalábbis a TDDSZ-ben - egy kellemes családi majálist
szervezünk, ahol néhány száz, esetleg egy-két ezer tagunk jön ki és
oda meghívjuk a többi független szervezetnek a képviselőit.
Ahogy haladtunk előre a szervezéssel, előkészületekkel, úgy
derült ki, hogy az érdeklődés messze minden várakozást meghalad és
sorra jelentkeztek a legkülönbözőbb szervezetek, hogy szeretnének
velünk együtt ünnepelni. Mi természetesen mindenkit örömmel
fogadtunk és azt mondottuk, hogy a Népligetben mindenkinek meg van a
helye. A független demokratikus szervezetek mellett a legkülönbözőbb
féle társadalmi szervezet jelentette be részvételi szándékát; a
különböző kisebbségi szervezetek, a legkülönbözőbb környezetvédelmi,
a különböző független ifjúsági szervezetek, vallási szervezetek,
mindegyik kifejezésre jutta, hogy velünk szeretnének együtt
ünnepelni és ezzel közösséget vállalnak a független, demokratikus
magyar szervezetekkel. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Május 1-je a Jurtában - 2. - folyt.
|
Miután és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájában a
nemzetközi kapcsolatok kiépítéséért vagyok felelős, nekem különösen
felemelő érzés volt az, hogy első ízben a mi meghívásunkra jött el a
lengyel Szolidaritás most már hivatalos minőségben és azt hiszem,
hogy a lengyel Szolidaritás részéről Kristof Liminski, aki Lech
Walesa közvetlen nemzetközi tanácsadója, olyan ünneplésben
részesült, amire hát nemigen volt példa az utolsó években
Magyarországon. Nemcsak a Szolidaritási nagygyűlésen, a délutáni
kerekasztalnál és ahol megjelent és tudták, hogy most végre a
legalitását kiharcoló Szolidaritás képviselője van itt. Körülvették,
ölelgették és tényleg ez a Közép-Kelet-Európában a két független
demokratikus szakszervezeti mozgalomnak egy olyan találkozása volt,
amelyik mindeki számára emlékezetes marad.
Ugyancsak rendkívülien jelentősnek tartom, hogy első ízben Május
1-jén a két nagy demokratikus nemzetközi szakszervezeti szövetség, a
Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége és a Munka
Világszövetsége is elküldte képviselőit, ők is rendkívül nagy
ünneplésben részesültek és a szolidaritási gyűlésen, ahol
felszólaltak, itt egyértelművé vált, hogy az egész hallgatóság
rokonszenvvel mellettük van. Első ízben történt az - éppen a mi
meghívásunkra - ezen a szolidaritási manifesztáción, hogy a Romania
Libera képviseletében a romániai menekültek nevében szólalt fel
Ninja Bazan és a felszólalás a román-magyar barátságnak a
demonstrálása volt, ami bizonyította, hogy a magyar és román nép nem
ellensége egymásnak, hanem ellenkezőleg, együtt kell, hogy küzdjenek
a Romániában uralkodó zsarnoki rendszer megdöntésére a demokratikus
kibontakozás érdekében.
Amikor a gyűlés végén hosszú évtizedek után először együtt
énekeltük el a Marseillese-t, ezzel is egy régi hagyományt
felelevenítve, hát meg kell mondjam, hogy magamat is beleértve
nagyon sokunk szeme könnybe lábadt a meghatottságttól, az örömtől,
hogy megélhettük azt, hogy felelevenítjük ezt a hagyományt és sokak
számára én azt hiszem, hogy nagyon sokáig kihat ez az élmény.
(folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Május 1-je a Jurtában - 3. - folyt.
|
Nekem, hogy említsem talán példátlan volt az a lelkesedés,
amellyel százak vettek részt ennek a majálisnak az előkészítésében,
a zuhogó esőben már előző nap verték fel a sátrakat, rengetegen
vállaltak önkéntes munkát a független szakszervezetek és a
demokratikus pártok részéről, természetesen minden térítés nélkül és
hadd említsem meg, hiszen azért ez a Május 1-je nemcsak egy
politikai demonstráció volt, hanem a szolidaritásnak, az
együttlétnek, az összetartozásnak egy örömünnepe, ebben igen nagy
részt vállaltak azok a művészek, zenészek, a gyerekműsorokat
szervező pedagógusok, akik gondoskodtak arról, hogy hát azok akik
reggeltől estig, hiszen félóránként más-más politikai vagy szakmai
szervezet mutatkozott be, hogy azok is jól érezzék magukat. Itt
megemlítek néhányat a sok tucat fellépő közül, mint a Halász Jutkát,
a Bojtorján együttest, Sztevanovity Zoránt, Kern Andrást, Dés
Lászlót, Margittai Ágit, akik mind, nem csak hogy ingyen jöttek el,
hanem lemondtak olyan szerződéseket, amivel ezreseket kereshettek
volna, de bizonyítani akarták, hogy velünk éreznek együtt és a
zuhogó esőben fólia alatt adták műsorukat és közben a közönség
ezernyi esernyő alatt hallgatta és tomboló tapssal jutalmazta
produkciójukat.
Ki kell emelni itt a Fábri Pétert, aki a kulturális
rendezvényeknek a szervezője, az amatőrműsorokat a Pedagógusok
Demokratikus Szakszervezetének a nevében Hegedűs Zsuzsa készítette.
De nem is lehet felsorolni azoknak a szervezeteknek és személyeknek
a nevét, akik önfeledt örömmel vettek részt ennek a majálisnak a
szervezésében, előkészítésében, és amikor holt fáradtan és csurom
vizesen a Május 1-je estéjén egymást ölelgettük, én azt hiszem, hogy
ez az érzés ez mindnyájunk számára elégtételt jelentett azért az
önfeláldozó munkáért, azért a lelkesedésért, amellyel ennek a
felejthetetlen Május 1-jének a sikerét együtt biztosították.
- A helyszínek is indokolják, hogy sporthasonlattal éljünk.
Népliget-Városliget mérkőzés is volt, nagy gólarányú, mondhatnám
kiütéses Népliget győzelemmel. Miben látod ennek a politikai
jelentőségét? (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Május 1-je a Jurtában - 4. - folyt.
|
- Én politikai jelentőségét abban látom, hogy Március 15-éhez
hasonlóan egy bizonyos fokig egy népszavazásnak is tekinthető volt.
Tehát egyértelmű, hogy azok akik hozzánk jöttek, a Népligetbe
jöttek, ezek a demokratikus Magyarország mellett tettek hitet, a
független szakszervezetek, a demokratikus pártok mellett, úgyhogy ez
lényegében a Március 15-ike után a második olyan manifesztáció volt,
ahol egyértelmű volt, hogy Budapest népe hát melyik oldalon áll.
Úgyhogy ezt még a tömegkommunikációs eszközök sem tudták most Május
1-jén másképpen beállítani és meg kell mondanom, hogy sokkal
objektívabb volt például a televíziónak és a rádiónak is a
közvetítése és a tegnapi sajtóban is hát bár aránytalanul kevesebb
pénz jutott a népligeti rendezvényeknek, mégis még csak meg sem
kísérelhették volna, hogy bagatelizálják azoknak a tízezreknek a
részvételét, akik hozzánk jöttek.
Ami bennünket illet, független demokratikus szakszervezeteket én
azt hiszem, hogy ez a Május 1-je áttörést jelentett, bebizonyította,
hogy a rokonszenv milyen mértékben áll mellettünk. Ezért gondolom
azt, hogy a politikai manifesztáció mellett a magyar
szakszervezeteknek a szempontjából is ez egy olyan jelentős esemény,
aminek a kihatását talán ma még nem is érzékeljük megfelelően.
- Volt-e olyan politikai akció, amelyiket megemlítenél még és
olyan esetleg, ami a magyar sajtóból még kimaradt? Itt most gondolok
például arra az aláírásgyűjtés-akcióra, amelyet én is tapasztaltam,
hogy milyen sok ember érdeklődéssel figyel a kormány lemondására,
illetőleg az Országgyűlés bizalmatlansági szavazásával
kapcsolatosan.
- Valóban, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete két
héttel ezelőtt határozta el, hogy egy országos aláírás-kampányt
kezdeményez, amelyben az országgyűlés elnökéhez fordulva azt
követeli, hogy ez a kormány lemondjon, miután súlyos felelősség
terheli azért a katasztrófális helyzetért, amelyben Magyarország
van, azért az átgondolatlan,, kapkodó, minden koncepciót nélkülöző,
egymásnak ellentmondó intézkedések sorozataiért és azt javasolja:
(folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Május 1-je a Jurtában - 5. - folyt.
|
Egy olyan kormányt bízzon meg az Országgyűlés, amely a
választásokig szakemberekből, párton kívüli vagy legalábbis nem
közvetlen a párt ellenőrzése álló tagokból áll és ez legyen egy
olyan válságmenedzselő kormány, amelyik alkalmas arra, hogy ebből a
katasztrofális helyztből legalábbis a választásokig egy bizonyos
közmegegyezés alapján tudjon kormányozni. Tehát ezt az aláírási
kampányt a Népligetben, még az aláírásokat nem számoltuk össze és
országosan is az aláírásgyűjtés folyik, de sok ezer és több tízezer
aláírásra számítunk, amit a következő napokban kívánunk eljuttatni
Szűrös Mátyáshoz, az Országgyűlés elnökéhez.
- Köszönöm szépen Forgách pálnak a beszélgetést és még nagyon
sok ehhez hasonló sikert kívánok a függetleneknek. +++
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|