Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - harmadik nap (26. rész)
A törvényjavaslatot részletesen Békesi László pénzügyminiszter -------------- indokolta előterjesztésében. Bevezetőben kifejtette az állami költségvetés összeállításának előkészítését, parlamenti vitáját az évek óta alig változó nemzeti jövedelem újraelosztásáért folytatott kemény harc és alkudozás jellemzi. A teljesítmények és az igények közötti feszültség az 1989. évi költségvetés összeállításakor sem csökkent. Az állam évek óta többet költ annál, mint amennyit a gazdaságban létrehozott jövedelmek megengednének. Ezt az ellentmondást csak a gazdaság teljesítményeinek növelésével, illetve az állam kiadásainak csökkentésével lehet feloldani. Ám a gazdaságban rejlő valódi teljesítmények még mindig nem valósulnak meg, az irányítás, a piaci viszonyok és a gazdasági kényszer együttes hatására még mindig nem következett be fordulat a teljesítményekben, ugyanakkor a kiadások csökkentésére irányuló kormányzati erőfeszítések csak szerény eredményeket hoztak. A költségvetés jövedelmei a gazdaság és a lakosság adóterheinek emelésével nem emelhetők. Ellenkezőleg, fontos érdek az adóterhek fokozatos csökkentése, az eredményesen gazdálkodó szervezetek nagyobb ösztönzése érdekében. A kiadások csökkentését akadályozza azonban az évtizedek óta kialakult és megkövesedett intézményi struktura, a jóléti kiadások szerény színvonala, a kielégítetlen társadalmi igények, valamint a támogatások radikális leépítése nyomán fellépő feszültségek, az elkerülhetetlen áremelések. Nem elhanyagolható az sem, hogy a költségvetés csökkentésére irányuló erőfeszítéseket széles körű elutasítás kísérte, e szándékot nem egyszer fiskális terrornak, pénzügyi vagy költségvetési diktatúrának minősítve. Pedig a költségvetés elmúlt másfél évtizedben felhalmozódott és mára hatalmas államadóssággá duzzadt hiánya döntő mértékben járult hozzá az ország eladósodásához, s napjainkban már egyik eleme és okozója a kiélezett egyensúlyi válságnak, hozzájárult a gazdasági összeomlással fenyegető veszély kialakulásához. A kompromisszumokat hordozó költségvetések rendre nem támasztották alá a jövedelemtermelés és -elosztás oldaláról a népgazdasági terv optimista célkitűzéseit, többnyire irreálisan feszített előirányzatokat tartalmaztak. A túlbecsült bevételi tervek és alábecsült kiadási tételek egyenlegeként sikerült előállítani még elfogadható, finanszírozható deficitet. (folyt. köv.) 1989. június 1., csütörtök 16:05
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »