|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél dr. Csehák Judit miniszterhez
"A magyar nép katasztrofális egészségi állapotában, a jelenlegi
anyagi körülmények között, csak a következetesen végrehajtott reform
hozhat javulást. A reform alapfeltétele az egészségügy
demokratizálása, ehhez elengedhetetlen, hogy a változások ne a
jelenlegi struktúrán alapuljanak. Az egészségügyi reform legfőbb
támasza az ágazat fiatalsága kell, hogy legyen."
SZER, Földközelben:
Aratósztrájk
"Figyelemre méltó, hogy az alföldi tsz-ek nyomására a TOT a
sarkára állt, és történetében először valóban kizárólag azt
képviseli, amire papíron hivatott, a közösnek nevezett gazdaságok
érdekeit. A felhívás szerint, ha a kormány nem emeli fel minimálisan
30 százalékkal a gabonafelvásárlási árakat, nem szünteti meg a
Gabonatrösztöt, akkor Péter, Pál napján az üzemek felvonulnak a
kombájnokkal, és ősszel számottevően csökkentik a vetésterületet."
|
|
|
|
|
|
|
Grósz pirrhuszi győzelme
|
(Tamás Gáspár Miklós) München, 1989. április 17. (SZER, Magyar híradó) - A legfelsőbb vezető testületben történt személyi változásokkal csöbörből vödörbe került az MSZMP. Hogy ezzel semmit sem sikerült megoldani, azt érzékeltette a reformisták kecskeméti tanácskozása is, ahol először vetődött fel nyíltan a pártszakadás. Az is beigazolódott, hogy az ország válsága elsősorban a kommunista hatalmi csoportosulás válságának következménye, és az elkövetett bűnökért nem csak a jelenlegi, hanem az előző vezetést is súlyos felelősség terheli, mint ahogy arra Pozsgay Imre is rámutatott. De ez szintén elhangzott a Somogy megyei pártértekezleten, ahol egy hozzászóló javasolta Kádár János leváltását pártelnöki posztjáról. KB ülés után - szakadás előtt! Hallgassák meg Tamás Gáspár Miklós budapesti kommentárját: - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése csata színhelye volt. A csata tényét számos tudósítás eltakarta, és igen sajnálatosnak tartom azt, hogy a nyugati sajtó - szinte teljes egészében, látszólag félreértette azt, ami történt. Ugyanis a Politikai Bizottság új tagjaira kétféle javaslat létezett - hírek szerint. Volt egy jelöltlistája - ugyancsak e hírek szerint - Grósz Károlynak, amely lista tartalmazta Jassó Mihály és néhány más helyi pártfunkcionárius nevét - de volt egy listája a reformszárnynak, Pozsgay Imre csoportjának is. Ezen a jelölőlistán be kellett volna kerülnie a Politikai Bizottságba Berend T. Ivánnak, Horn Gyula külügyi államtitkárnak és Horváth István belügyminiszternek. Ha most tehát a két lista harcaként vesszük szemügyre a Központi Bizottság ülését - márpedig úgy tetszik, hogy ezek az információk hitelt érdemlőek - akkor azt kell látnunk, hogy a reformszárny vereséget szenvedett. A politikában a kezdeményező fél minden esetben vereséget szenved amennyiben nem nyer. A reformszárnynak nyernie kellett volna ahhoz, hogy ezúttal ne szenvedjen vereséget. Hogy ha ez a reformpárt az uralkodó párton belül úgy alakult volna meg, hogy a legfelső vezetőségben egy hivatalosan megbízott erős reformcsoport kezdeményezi -, akkor hárult volna el a pártszakadás veszélye, nem pedig ezzel a senkit ki nem elégítő kompromisszummal - amelyet a pártegység győzelmeként értékel a hivatalos sajtó, és értékelt maga az MSZMP vezetése -, legalábbis kifelé. Ugyanis kétségesnek látszik az, hogy a reformpárt igényeinek bejelentésével szembeni elzárkózás a reformpártot engedékenységre bírja a jelenlegi vezetéssel szemben. Én azt gondolom, hogy mint minden politikai csoportnak, a reformszárnynak is megnőtt az étvágya a pozíciókra és hatalomra, és hogyha ez részben kielégült volna, ez jót tett volna az országnak. Meg valamit kell itt tekintetbe vennünk, és a szokásos szemérmességtől - amely a politikai nyilatkozatokat is jellemezni szokta - eltérnünk valamelyest. Világosnak látszik, hogy a legfelső vezetésen belül az árnyékban meghúzódó szervezetek egyre jelentősebb szerepet játszanak. Kevesen tudják azt Magyarországon, hogy a Kádár-korszaknak olyan vezető figurája mint Aczél György, bekerült a katonai bizottságba - a fegyveres erőket ellenőrző legfelsőbb párttestületbe -, és hírek szerint az ő királycsinálói szerepe továbbra is érvényesül -, bár a Központi Bizottság legutóbbi ülésének eredménye nem az ő taktikáját igazolja. Azt, hogy tulajdonképpen a hatalmi harc a legfelsőbb berkekben kik között folyik, igazából nehéz eldönteni. Maguk az eredmények sem teljesen világosak. Ugyanis az a tény, hogy Berecz János, akit 56- os könyve miatt általában a sztálinistákhoz szoktak számítani, kikerült a Központi Bizottságból, nem egyértelmű nyereség, hiszen Berecz János az utóbbi időben a reformszárny felé tett gesztusokat. Az viszont, hogy a megyei apparátusnak két színtelen figurája bekerült a Politikai Bizottságba - ez Grósz Károly személyes hatalmának a növekedését jelenti a párt csúcsain. Igen ám, de Grósz Károly nem erős hanem egy gyönge vezető, akinek bizonytalan vonalvezetése, politikai cikk-cakkjai, habozása és növekvő népszerűtlensége azt jelenti, hogy azok, akik az ő személyéhez, és a személye körül csoportosuló vezetőkhöz kötik politikai sorsukat, azok egy vereségre ítélt politikai pártban foglalnak helyet. Ezt nagyon sokan tudják a Magyar Szocialista Munkáspártban, és nem pusztán a reformok hívei vagy a szociáldemokrata eszmék hívei lesznek azok, akik a jelenlegi vezető csoporttól el fogják határolni magukat, hanem mindazok, akik egyértelműen nem kívánják a vereséget. Én attól tartok, hogy egy gyönge és népszerűtlen vezető személyes hatalmának a megerősödése olyan nemkívánatos módon gyorsíthatja fel a politikai folyamatokat, olyan hamar kényszerítheti döntésre - mind a kommunista párton belüli, mind az azon kívüli erőket - amelyek fölkészületlenül, gyöngén találják őket - és ez a politikai szétforgácsolódás az erők megoszlásának, és az idő előtti konfliktusok kialakulásának kedvez. Tehát én a Központi Bizottságban lejátszódott legutóbbi színjátékot a nemzet jövője tekintetében elég vészjóslónak találom, és aggasztónak találom azt is, hogy azok az emberek, akik - ugyan a mi megbízásunk nélkül - de ezt az országot vezetik, - politikai érzék, saját érdekeik ismereté nélkül, nem is beszélve a nemzet érdekeiről - vezetik ezt az egyre inkább akadozó, köhécselő, füstölő államgépezetet. +++
1989. április 17., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Takács Tiborné 771-722: A műsorvezető utalt arra, hogy a Mozaiknak ma lesz a döntője, de nem mondta, hogy mikor. Szeretné megnézni. - Gyereknapon hogyan vezetheti a műsort egy kopasz ember? Halász Judit, Eszményi Viktória és sok fiatal tehetséges ember van, miért pont egy kopasz beat-zenészt szerepeltetnek? Nem is tapsolnak, a gyerekeknek sem tetszik. Egyébként az egész napra jobb műsort vártam.
- A vetélkedő egyik kérdésében a válasz jó volt, el kellett volna fogadni az autót, nem volt róla szó, hogy a típust fogják kérdezni.
- 779-222: Szerdán a dunakeszi templomnál elveszett egy fekete férfi autóstáska. Endrei Juditot kéri, hogy mondja be, a megtaláló juttassa vissza a személyiben szereplő címre.
- Nagyon szeretném tudni, hogy ezt a gyereknapi bugyuta játékot ki a fene találta ki.
- Baróti Ágnes: A kecskermétiekkel meg akarják nyeretni ezt a vetélkedőt. Több javaslata van, hogy milyen műsort kellett volna csinálni a gyereknapra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|