Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - második nap (4. rész)
Dr. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) ügyvéd, az Országos Ügyvédi ---------------- Tanács elnöke elöljáróban nehéz helyzetét ecsetelte, hiszen úgy áll ki a plénum elé, hogy módosító indítványaival a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nem értett egyet. A képviselő kifogásolta, hogy az Országgyűlés elé terjesztett tervezetben nem hasonlíthatók össze a hatályos és az új jogszabályok. Javaslatai büntetőjog-elméleti hátterét vázolva kifejezte meggyőződését, hogy a két törvénymódosítás is sarkalatos törvénynek számít, amelyet mielőbb meg kell alkotni. Hangoztatta, hogy indítványai csak egymással kölcsönhatásban vizsgálhatók. Üdvözölte a tervezetnek azt az új elemét, hogy a terheltet az első pillanatban figyelmeztetni kell jogaira, s ezt jegyzőkönyvben rögzíteni. Ezzel összefüggésben ugyanakkor rámutatott arra, hogy a jegyzőkönyvek jó része előre nyomtatott szöveg, s bár annak minden oldalát aláírja a terhelt, az ottani légkör hatására korántsem biztos, hogy a szövegre megfelelően odafigyel. Így ténylegesen egyik oldalról sem igazolható, hogy formailag megtörtént-e a figyelmeztetés. Ennek elkerülésére szerinte a jegyzőkönyvnek ezen részét külön kellene aláíratni a terhelttel. A képviselő ezután arról szólt, hogy nincs tudomása olyan törvényes eljárásról, ahol a védői jelenlét a tanúkihallgatásnál sértené a nyomozás érdekeit. Amennyiben ezt a törvény kimondaná, a védők kirekesztődnének azokról a kihallgatásokról, amelyeket nem ők indítványoztak. A nyomozás érdekét tehát nem szabad félteni a védő jelenlététől. Végezetül javasolta, hogy a bizonyítékok beszerzése csak a törvényeknek megfelelően történhessék. A más módon megszerzett bizonyítékokat az eljárás során ne lehessen felhasználni. Ez egyben azt is jelenti, hogy ne lehessen levelet felbontani, telefonokat lehallgatni, s az így szerzett információkat bizonyítékként kezelni. Ez alapkérdés a büntetőeljárás-jog módosításában. Ehhez természetesen a nyomozástechnika javítására van szükség. A képviselő kifejezte meggyőződését, hogy a jelenlegi büntetőeljárás-jogi szabályok mellett - amelyek nem védték kellően a terhelteket, s nem adtak garanciákat - a nyomozók elkényelmesedtek. Szemléletváltás szükséges ahhoz, hogy végre rájöjjünk: nem a beismerő vallomás a nyomozás ,,királynője,,, hanem a bizonyíték. (folyt.köv.) 1989. szeptember 27., szerda 11:37
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »