Rendszerváltás és az MTI

	Az MDF III. országos gyűlése (1. rész)
1990. június 2., szombat - Tisztában vagyunk a felelősség nagyságával s a bukás lehetőségével is - mondotta Antall József pártelnök az MDF szombati országos gyűlésén, nagy tetszéssel fogadott, több mint egy órán át tartó beszédében. Az országos tanácskozáson, amely tulajdonképpen folytatása volt az április 12-i gyűlésnek, a küldöttek megvitatták a parlamenti képviselőcsoport beszámolóját, majd új tisztségviselőket választottak. A pártelnök bevezetőjében hangoztatta, hogy sem ő, sem a kormány többi tagja nem karriervágyból vállalkozott a kormányzás nehéz feladatára, hanem attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy képesek lesznek kivezetni az országot a válságból. Mint mondotta ebben lehetnek hibák, de azt is figyelembe kell venni, hogy most nem egyszerű kormányváltozásról van szó, hanem egy modell nélküli rendszerváltozásról, ráadásul ez a kormány nehéz örökséget vett át elődeitől. Utalt arra is, hogy az MDF messzemenően igyekszik együttműködni koalíciós partnereivel, ám a kormányozhatóság biztosítása érdekében szükség volt megállapodást kötni az SZDSZ-szel. Ehhez a paktumhoz az MDF elnöksége jóváhagyását hagyta - mondotta -, de ő személy szerint is vállalja érte a politikai és erkölcsi felelősséget. Szólt arról is, hogy az MDF-nek újjá kell formálnia magát, hiszen jelentősen változott a szerepe azáltal, hogy ellenzéki pártból kormánypárttá alakult. Megújhodásra, de ugyanakkor folytonosságra is szüksége van az MDF-nek, új típusú politikai, szellemi mozgalommá kell válnia. A küldöttek által kérte a párttagok bizalmát a képviselőcsoport iránt. Mint mondotta: biztos hátország nélkül egy hadvezér sem vezetheti sikerre csapatát. Szükség van a párt egységére, hiszen csak a közös hit adhat reményt a célok elérésére; a kétkedés, a sikertelenség hangoztatása nem vezet eredményre. Fontos évfordulóra figyelmeztetett a pártelnök: 70 évvel ezelőtt írták alá a Trianoni békeszerződést, amelynek következtében elvesztettük a történelmi Magyarország területének kétharmadát. Hangoztatta: történelmileg ugyan elítéljük a békeszerződést, ám senki sem vitathatja el tőlünk a fájdalom jogát. Tisztában vagyunk azzal - szögezte le -, hogy Magyarország, mint a helsinki alapokmány aláírója, lemondott a határok erőszakos megváltoztatásáról, ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, ami szintén bennefoglaltatik a békeszerződésben, nevezetesen a nemzeti kisebbségek jogainak garantálásához. Hozzáfűzte: lelkében 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát. (folyt.köv.) 1990. június 2., szombat 21:16
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »