Rendszerváltás és az MTI

	Bős - Nagymaros
Bős-Nagymaros Amerika Hangja ------------- Washington, 1989. május 18. (Thassy Jenő) A telefonvonal túlsó végén egy rendkívül örvendező Lipták Béla, a Duna-gát körüli harc külföldi bajnoka. - Béla Értesültél a legújabb fejleményekről? - Természetesen értesültem, és nagyon remélem, hogy a magyar nép passzív és letargikus többségét - gondolok itt elsősorban a munkásságra - ráébreszti majd ez a hír, hogy az ország jövője az ő kezükben van, vagy az ő kezükben is van. Remélem, hogy az aláírásokat adó 140 ezer otthoni és 30 ezer nyugati magyar példája meggyőzi a cinikusokat arról, hogy a párt, ez a hatalmat bitorló kis uralkodó és kizsákmányoló réteg már nem elég erős, hogy semmibe vegye a nép akaratát. Ha ez a hír Csepeltől Vásárosnaményig felébreszti a nemzetet és rájönnek arra, nem az a dolguk, hogy csak figyeljék: a szovjet, a cseh, vagy a magyar párt főtitkára mit akar, hanem az a dolguk, hogy azzal törődjenek, mi a nemzet érdeke, ők mit akarnak. Akkor nagy jelentősége van ennek a kéthónapos felfüggesztésnek. - Fontos kérdés a kártérítés. Egy korábbi beszélgetésben elmondtad azt, hogy amennyiben leállítanák a munkálatokat, és kártérítésre kerülne sor, a Nyugat ehhez hozzásegít. Mi a helyzet ezen a téren? (folyt.) 1989. május 18., csütörtök
Vissza »

	Bős-Nagymaros - 7/1. folyt.
- Ezt egy hathónapos cenzúra akadályozta, hogy ez a hír eljusson a magyar néphez. Végül körülbelül 10 nappal ezelőtt a környezetvédelmi politikai intézet alelnöke, aki ezt az egész bizottságot vezeti és aki megígérte, hogy közbenjár a nemzetközi pénzintézeteknél, elsősorban a Világbanknál és a Nemzetközi Valutaalapnál, hogy a leállítás költségeit kifizessék. A vele való interjút körülbelül 10 nappal ezelőtt közvetítette a Szabad Európa és gondolom, hogy ez nagyban hozzájárult a Minisztertanács döntéséhez, elvégre ezzel az anyagi terhet levették a vállukról. - Hogyha valóban leállítják a munkálatokat, gondolod, hogy a Nyugat részéről egy további aktív segítségre lehet számítani? - Igen. A koncepció, az elképzelés a következő. Először is jöjjön létre egy országos kuratóriuma a magyar környezetvédelmi mozgalomnak, mondjuk Szentágothai akadémikus vezetésével. Ennek a gondnoki testületnek ki kell jelölnie - úgy gondolom - néhány munkacsoportot. Az első munkacsoportot vezethetné mondjuk Perczel akadémikus. Megállapítanák a felfüggesztés valódi költségeit. A másik munkacsoport tagjai között lehetne Fekete János a Nemzeti Banktól és Sólyom László, a jogi tanszék vezetője. Ők kidolgozhatnák ennek a kormánytól független kuratóriumnak a jogi alapjait, hogy így, mire a két hónap eltelik, rendelkezésre álljon egy intézmény, mely a gyűjtést irányíthatja. Egy harmadik munkacsoport vezetésére gondolom a norvég miniszterelnököt, Brundtland asszonyt kellene felkérni, mert ő vezette Nyugaton a nyugati támogatóinknak az akcióját, és ő jelenthetné be aztnán a nemzetközi gyűjtést, amihez Phillip herceg Angliából, Habsburg Ottó - és folytathatnám még - csatlakozna. (folyt.) 1989. május 18., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Bős-Nagymaros - 7/2. folyt.
Végül a negyedik munkacsoportot pedig vezetné a már korábban említett környezetvédelmi vezető, aki megkezdené az előkészítő tárgyalásokat a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal, hogy így, amikor a két hónap leteltével megtudjuk, mi is a valódi döntés, képes volt-e a magyar kormány ellenállni a csehszlovákok nyomásának, és egyáltalán elhatározni, hogy tényleg leállítja a teljes építkezést, tehát nemcsak Nagymarost, hanem az egész tragédiát felszámolja, akkor azonnal beindulhasson ez a gépezet. - Köszönöm a beszámolót és az ígéretet arra, hogy ebben az ügyben a Nyugat támogatására számíthat Magyarország. - Egészen biztosan. +++ 1989. május 18., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »