Rendszerváltás és az MTI

	Politikai vitafórum Egerben - Horn Gyula előadása (1. rész)
1989. május 22., hétfő - Nagy Imrének és mártírtársainak pere, csakúgy, mint az ítélet a törvénysértések sorába tartozott. Az MSZMP KB történelmi albizottságának rendelkezésére álló bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható: politikai indíttatású koncepciós pert folytattak ellenük. ,,Ha pedig erről van szó - s erről volt szó -, akkor mindenképpen szükséges és elodázhatatlan, hogy a társadalom, a nemzet igazságot szolgáltasson Nagy Imrének és társainak,, - jelentette ki Horn Gyula, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter azon a politikai vitafórumon, amelyet az MSZMP Eger Városi Reform Körének szervezésében tartottak hétfőn a dohánygyár kultúrtermében. A magyar diplomácia alig két hete hivatalba lépett új vezetője elemezte a reformfolyamat eredményeit, illetve a magyar megújulási törekvések külhoni fogadtatását. 1956 értékelésére a történelemfeltáró munka jelentőségét hangsúlyozva tért ki a külügyminiszter. Álláspontja szerint a múlt tényeinek ismerete, helyes értékelése a megújulás egyik alapfeltétele. Ehhez ma nagy segítséget ad, hogy a magyar törekvések szinkronban vannak a Szovjetunióban megindult múltfeltáró, desztalinizációs folyamatokkal. Ugyanakkor némileg megnehezíti a feltárást, hogy szövetségi rendszerünkben a Szovjetunión és Lengyelországon kívül még nem kezdődött meg ez a munka. Közelmúltunk megismerésének ugyan nem elsődleges célja, de rendkívül fontos része az 1956-os események tisztázása. A 33 évvel ezelőtt történteknek ugyanis különleges jelentőséget ad, hogy 1956 októberében - mélységét és méreteit tekintve - a szocialista világrendszeren belül egyedülálló kísérlet történt Magyarországon a sztalini modell meghaladására. Ez már önmagában is arra kötelez, hogy a tényeket valódi mélységükben, az igazságnak megfelelően ismerjük meg. Hasonlóan fontos következtetés, hogy ma sem haladhatunk végig a magunk választotta úton, ha nem orvosoljuk az összes 1956 előtti és utáni törvénysértést. Ennek tudatosítása különösen aktuális június 16-a, Nagy Imre és társai temetésének közeledtével. Tragikus sorsukért nemzeti igazságszolgáltatást szorgalmazva Horn Gyula arra is figyelmeztetett: az áldozatoknak oly módon kell igazságot szolgáltatni, hogy az ne a nemzeti viszályt, a gyűlölséget szítsa, hanem ellenkezőleg, a nemzet méltóságát erősítve a megbékélést szolgálja. (folyt. köv.) 1989. május 22., hétfő 19:26
Vissza »

	Politikai vitafórum Egerben - Horn Gyula előadása (2. rész)
A téma élénk érdeklődést váltott ki a hallgatóságból, s többen bővebb tájékoztatást kértek a külügyminisztertől, mindenekelőtt 1956 nemezetközi összefüggéseiről. Az átfogó elemzésre váró kérdéskört röviden összefoglalva Horn Gyula hangoztatta: a nemzetközi tényező október 23-tól végig jelen volt az események menetében. (Nem is beszélve arról, hogy 1956 előtt a magyar vezetés tagjainak kiválasztását Moszkvában és nem Budapesten döntötték el.) Nagy Imre október 30-tól folyamatosan kapcsolatban volt a Magyarországon tartózkodó szovjet vezetőkkel, köztük Andropov nagykövettel. Minden külpolitikai lépését - beleértve a Varsói Szerződésből való kilépést és a semlegesség kihirdetését - velük egyeztette. Mindabban, ami november 4-e után történt ugyancsak óriási szerepe volt a nemzetközi tényezőknek, s nemcsak a Szovjetunió külpolitikájának, hanem mindenekelőtt a többi szövetséges magatartásának. Mint ismeretes Románia csapatokkal kívánt résztvenni a rendteremtésben, a többiek pedig fizikai leszámolást követeltek a felkelés résztvevőivel szemben. Összességében ,,nagyon kemény visszhangja,, volt mindazon próbálkozásoknak, amelyekkel Kádár János, illetve a magyar pártvezetés a magyar sajátosságoknak megfelelő útra kívánt térni. Kivétel nélkül minden ország - talán Jugoszláviát leszámítva - elutasította a magyar modell érvényesítésének lehetőségét. Gyakran teszik fel a kérdést, s a mostani fórumon is megfogalmazódott: nem túl gyorsak-e a változások, egyáltalán kellenek-e ilyen radikális lépések. Horn Gyula álláspontja szerint egy életképtelennek bizonyult rendszer esetében, egy olyan országban, amely az elmúlt évtizedek során a 24. helyről a 48-ra szorult vissza a ,,világranglistán,,, értelmetlen a gyors átalakulás szükségességét megkérdőjelezni. A valódi kérdés, miként hajthatjuk végre a radikális megújulást egy esetleges robbanás veszélyét felidéző szélsőségek kiszűrésével. Ez olyan nagyszabású nemzeti feladat, amely világviszonylatban is párját ritkítja. A jelenlegi magyarországi történések valóban gyorsnak tűnhetnek, amennyiben a korábbi álmos tempót vesszük alapul. Ugyanakkor - Horn Gyula határozott álláspontja szerint - a politikai reform még mindig nem eléggé erőteljes ahhoz, hogy gyökeres, érdemi változtatásokat hajtsunk végre a gazdaságban. Az átfogó politikai megújulás nem odázható el, mert a tapasztalatok szerint éppen a politikai rendszer hiányosságai, hibái, a politikai szférát érintő reformok hiánya vezettek a társadalom válságához. (folyt.köv.) 1989. május 22., hétfő 20:45
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Politikai vitafórum Egerben - Horn Gyula előadása (3. rész)
A reformfolyamat erőterét felvázolva Horn Gyula számos olyan jelenségre mutatott rá, ami hátráltatja a megújulást. Ezek közé sorolta, hogy a Parlament jelenleg bonyolult átmeneti állapotban van, ami kihat a kormányzat munkájára is. Hovatovább semmilyen olyan kérdést sem mer a kormány a Parlament elé terjeszteni, amely népszerűtlen intézkedéseket tartalmazna. Másfelől erős törekvés érzékelhető az Országgyűlésen belül a piaci viszonyokhoz szükséges új gazdasági követelmények elutasítására és a kivételek szorgalmazására. Egy másik megújításra váró elem a közmegegyezés. Horn Gyula véleménye szerint a politikai reformok során feltétlenül újra kell gondolni ennek tartalmát. Szakítani kell azzal az évtizedeken át érvényesült ,,közmegegyezéssel,,, amely a változásra való képtelenség takargatását szolgálta, és nem engedett teret azoknak az alternatíváknak, amelyek a politikai rendszer korszerűsítését szolgálták volna. Ezzel összefüggő gondolat, hogy az aktívan politizáló kisebbségnek nagyobb figyelmet kell fordítania a ,,csendes többség,, véleményének megismerésére. A reformfolyamatnak - a dolgok természeténél fogva - az értelmiség egy jelentős csoportja a szószólója; ugyanakkor távolról sem kielégítő mértékben veszik figyelembe a szélesebb dolgozói tömegek véleményét. Ez egy nagy mulasztása a mostani folyamatoknak, a mostani politikának - vélte Horn Gyula. A mindinkább politizáló párttá váló MSZMP tennivalói között az egyik legfontosabb helyre sorolta a külügyminiszter, hogy a párt az eddigieknél jóval markánsabban fogalmazza meg elkötelezettségét a reformok iránt. Mivel az MSZMP ma hatalmi pozícióban van, kormánypárt, mindenképpen érdemi tárgyalásokat kell folytatnia a nem kormányzati pártokkal, mozgalmakkal. Horn Gyula személyes véleménye szerint ezek az érdemi tárgyalások még nem kezdődtek meg; eddig csak előcsatározások tanúi lehettünk. Márpedig az egész ország érdekeit szem előtt tartó koalíció, együttgondolkodás kialakításához feltétlenül érdemi párbeszédre, érdemi kapcsolatokra van szükség. A magyar diplomácia irányítója a magyar törekvések kapcsán szólt szövetségi elkötelezettségünk alakulásáról is. A kérdés annál is inkább érdekessé vált, mert az elmúlt hónapokban többfelé is olyan vélemények hangzottak el, miszerint a pluralizmus, a piaci viszonyok megteremtése a burzsoáziának tett engedményeket jelentik; illetve, hogy Magyarország, kis ország létére, túlságosan nagy konfliktusba keveredik szövetségeseivel. A külügyminiszter alaptalannak és elfogadhatatlannak nevezte ezeket a megjegyzéseket. (folyt.köv.) 1989. május 22., hétfő 21:26
Vissza »

	Politikai vitafórum Egerben - Horn Gyula előadása (4. rész)
Leszögezte: aminek megvalósításán hazánk fáradozik, az nem rendkívüli, az ENSZ tagállamainak döntő többsége hasonló célokat követ. Ugyanakkor a magyar törekvések, az orientációváltás nem jelenthet szakítást szövetségeseinkkel, nem jelentheti a szövetségesi kötelezettségek felrúgását. Magyarország mindössze azt szeretné elérni, hogy a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatokban vessenek véget a presztizs-szempontok érvényesülésének. Elutasítjuk azt a gyakorlatot, amely a proletár internacionalizmus, illetve a szocialista internacionalizmus jelszava alatt az egymás belügyeibe való beavatkozás alapját vetette meg. Ennek a gyakorlatnak azonban semmi köze a Varsói Szerződéshez, általában a szövetségesi elkötelezettséghez. Magyarország azt hangsúlyozza, hogy nyugodt, normális, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokra van szüksége szomszédaival, szövetségeseivel. Ebbe az együttműködés, a jó viszony csakúgy belefér, mint esetenként a vélemények ütközése. A külügyminiszter lényegesnek nevezte azt is, hogy a reformokat szolgáló lépések történjenek a szövetségesi viszonyban. A magyar bel- és külpolitika egyaránt arra törekszik, hogy az ország nemzeti szuverenitását biztosítsa. Ez egyrészt a saját út megválasztásának jogát jelenti, másrészt pedig azt is, hogy a Varsói Szerződésen belül csak azokkal a közös érdekekkel összhangban álló lépéseket kívánjuk megtenni és megerősíteni, amelyek a szövetségre tartoznak; minden más lépés hazánk szuverenitására tartozik. Az esetleges magyar semlegességet firtató kérdésekre az elhangzottak tükrében azzal válaszolt a külügyminiszter, hogy a magyar reformnak most mindenekelőtt a külországok támogatására van szüksége; a semlegesség hangoztatása viszont ezzel ellentétesen gyengítené ezt a külső támogatást. A semlegesség elérése olyan távlati cél, amely a szemben álló katonai tömbök feloszlatásának idején válik időszerűvé. (MTI) 1989. május 22., hétfő 21:29
Vissza »