Rendszerváltás és az MTI

	Vívom mindennapi csatáimat - beszélgetés Maróthy László miniszterrel (1. rész)
1989. május 5., péntek - Az utóbbi időben tovább erősödtek a támadások a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, illetve - és kiváltképpen - annak vezetője, Maróthy László miniszter ellen. Bisztricsány Julianna, az MTI munkatársa a tárca vezetőjével folytatott beszélgetést. x Hogy érzi magát mostanában, amikor szinte nincs olyan nap, hogy ne érné kifogás a környezetvédelmi tárca működését és az Ön személyét? Mi lehet az oka annak, hogy a környezetvédelem kapcsán szinte kizárólag a negatívumokról beszélnek az állampolgárok, s erről ír a sajtó? - A tárcát ért támadásoknak eredendő oka: a megörökölt bős-nagymarosi építkezés - mondotta Maróthy László. Olyan éles a kritika ezzel kapcsolatban, hogy a minisztérium egyéb - pozitív töltetű - feladatai szinte hangot sem kapnak a sajtóban. Sajnos, egyre inkább dívik ma Magyarországon a nem éppen egészséges nyilatkozat-politizálás, s a munkát sokszor nem a valóságos értékek alapján ítélik meg, hanem abból kiindulva, hogy ki és hogyan nyilatkozik róla. Sok kérdésben egy-egy hangos kijelentés, nyilatkozat uralja ma a közvéleményt és a politikát. A személyemmel kapcsolatos támadások erkölcsi nívóját, politikai kultúráját igen alacsonynak tartom és visszautasítom. Bár - tudom - ezek ugyanakkor egyfajta megjelenítői is az éledő demokratizálódásnak. A durva támadások személyiségi jogaimat is sértik, tehát lenne jogi alapom, hogy igazságomat keressem. Mérlegelem azonban, hogy a környezetvédő mozgalmakra nagy szüksége van az országnak; a hatalmas feladatokat csak társadalmi összefogással lehet megoldani. Ezeknek a mozgalmaknak esetleg ártanék, ha jogaim védelmében fellépnék a zöld maszkban megjelenő kulturálatlan, szélsőséges, arrogáns hangadók, csoportok ellen. Mindenesetre, szerencsémre, vannak szép számmal olyanok, akik szeretettel és bizalommal vesznek körül, ám az ő kifejezőeszközeik nem ,,igazodtak,, az általam és mások által is kifogásolt politikai gyakorlathoz, vitakultúrához. x Önnek, szakemberként, mi a véleménye a ,,nagy művel,, kapcsolatos döntés helyességéről, az építkezés további sorsáról? - Annak idején hónapokon keresztül foglalkoztam a beruházás ügyével, hazai és külföldi szakemberekkel konzultáltam, hogy kialakíthassam álláspontomat. (folyt. köv.) 1989. május 4., csütörtök 21:35
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Vívom mindennapi csatáimat - beszélgetés Maróthy László miniszterrel (2. rész)
A megvalósítás tíz-egynéhányadik esztendejében járó mű esetében már fölösleges volt azt latolgatni, mi lett volna, ha... Kijelenthetem: a létesítmény műszakilag korrekt. Az is biztos azonban, hogy - mint minden beavatkozás - ez is megváltoztatja a környezetet. Elvesznek termőterületek, erdők, megváltozik a vegetáció, ám ugyanakkor szabályozottabbá válik a talajvíz-háztartás. A vízlépcsőrendszer hatásterületén elég sok bajt okoznak a belvizek és a fakadóvizek, a létesítmény ezen is segít. Fontosnak tartottam, hogy a szakgárdát rádöbbentsem arra, milyen hallatlan felelősséggel jár ez a munka. Még ha sikerül is mindent jól megépíteni, akkor is biztos: nem lehet valamennyi káros hatást kiszűrni, ám minimalizálni - igen. Ehhez Magyarország legjobb ökológusaiból és más szakembereiből álló tudós társaság nyújt segítséget nekünk. x Az ökológiai, gazdasági kérdések mögött politikaiak is meghúzódnak. Joggal vetődik fel: mi a nagyobb teher, továbbépíteni a művet és rontani a közhangulatot, vagy engedni a nyomásnak és leállítani az építkezést, vállalva a konzekvenciákat. - Ez a mű most már hovatovább valóban túllépte a szakmai, közgazdasági, ökológiai és műszaki határokat és belekerült a politikai szférába. Politikai döntés meghozatalára egy sor intézmény hivatott; így a parlament, a kormány, a népfront, a most kormányzó párt Központi Bizottsága. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete - amit jóváhagyott és megerősített a parlament - a mű megvalósítására kötelezte a KVM-et, no meg az ipari és a közlekedési tárcát. Ez tehát a mi felelősségünk, az illetékes testületeknek pedig az, hogy politikailag állást foglaljanak ebben a kérdésben. A múlt év nyara óta szorgalmazom ezt, de mint köztudott, ez mind a mai napig nem történt meg. Ám feltehető a kérdés: valóban ez a legnagyobb gondja ma Magyarországnak? Ha felelősségteljesen mérlegelünk, kimondható: a beruházás leállításával a problémák megmaradnak, s nem hiszem, hogy a társadalmi megbékélés ezen a ponton dől el. Egyébként - a miniszterelnök ígéretéhez híven - a népszavazás előkészítéseként újabb vizsgálatok indultak: az Igazságügyi Minisztérium a beruházás jogi vonzataival, az Országos Tervhivatal pedig a gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Ez a kontroll nekem biztonságot ad, s talán elősegíti a megnyugtató döntés meghozatalát is. (folyt. köv.) 1989. május 4., csütörtök 21:38
Vissza »

	Vívom mindennapi csatáimat - beszélgetés Maróthy László miniszterrel (3. rész)
Mindenesetre nagyon egyszerű dolog lett volna alkalmi népszerűséget szerezni, mondván: le kell az építést állítani. Nos, nálunk számos példa mutatja, hogy bizonyos időszakokra jellemző hangulatok később megváltoznak, nem igazolódnak. Utalhatok a Széchenyit ért támadásokra, a Lánchíd építése miatt, vagy emlékeztetnék a metróépítés körüli óriási vitákra, amelyek az 50-es években folytak. Szóval: csak közhangulati alapon dönteni és megegyezést keresni, az nagyon ,,egyszerű,, politizálás lenne. És látom a veszélyét is annak, ha az ország igen nehéz helyzetében a pillanatnyi érdekek, a taktikázás, a hangulati elemek alapján hoznak meg felelősségteljes döntéseket. Ám a nagy gondokat nem a percemberek fogják megoldani. x Hallatszottak olyan vélemények, hogy a vízlépcsőtől függetlenül is meggyengült az Ön pozíciója a kormányban. Mintha egyre kevésbé volna jó ,,ajánlólevél,, a Kádár Jánoshoz, az ő általa fémjelzett politikához fűződő, közismerten szoros kapcsolata. - Nem tartozom azok közé, akik a múltjukat megtagadják. Annak az időszaknak az alapos, hozzáértő, higgadt értékelése még késlekedik. Egyesek, bizonyos csoportok, csak egyoldalú, felületes, gyakran tendenciózusan negatív véleményeket hangoztatnak. Tudom, hogy milyen hibák voltak, s nagyjából azok forrását, összetevőit is ismerem. Mindent egybevetve, nem volt egyértelműen negatív az elmúlt harminc-egynéhány év. Én vállalom ezt a múltat, s benne a magam szerepét is. Az a rendszer jól kihasználta a politikai modell által nyújtott lehetőségeket; 1957-ben szakított a sztálinizmussal, a reformok útjára lépett gazdasági, társadalmi értelemben egyaránt. Viszont súlyos politikai, gazdaságpolitikai hibák történtek, s a pontos feltárással tartozunk a népnek és önmagunknak is. Ez kell ahhoz, hogy tiszta szívvel vállalhassuk a jövőnket. Kádár Jánosra én mindig felnéztem, tiszteltem, s rengeteget tanultam tőle. Így voltam vele a múltban is és vagyok most is. És semmiféle konjunktúra hatására nem vagyok hajlandó ettől elállni; nem szeretem a politikai ócskapiacot. A mostani pozícióm, az egzisztenciám féltésével pedig nem vagyok elfoglalva. Kollégáimmal együtt tempósan, alaposan végzem a munkámat, s vívom a mindennapi csatáimat a környezet, a környezetgazdálkodás érdekében. (MTI) 1989. május 4., csütörtök 21:42
Vissza » A hírhez kapcsolódik »