|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
MISZOT támogatás ifjúsági szerveződésekre
Magyar Demokrata Fórum Ifjúsági Bizottsága
(működés + tábor) 180 000,-
Népi Ifjúsági Szövetség (működés) 180 000,-
Szociáldemokrata Ifjúsági Kör (működés) 150 000,-
Református Fiatalok Szövetsége (működés) 200 000,-
Katolikus Ifjúsági Mozgalom (működés) 200 000,-
Iskolapolgár Közéleti Alapítvány 250 000,-
Cigány Ifjúsági Szövetség (működés) 150 000,-
Magyarországi Cigányok Demokratikus Szervezete
(tábor) 150 000,-
Nagycsaládosok Országos Egyesülete (táborok,
családi nap) 250 000,-
Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége (működés) 100 000,-
Magyar Ifjúsági Népfőiskolai Társaság (működés) 200 000,-
Magyar Társadalompolitikai és Honismereti Klubok
Országos Tanácsa (tábor) 200 000,-
Ifjúsági Környezetvédő Szövetség 200 000,-
Város- Község Védő Egyesületek Szövetsége
Ifjúsági Tagozata 150 000,-
Magyar Környezetvédelmi Egyesület Ifjúsági Tagozata 60 000,-
VE-GA Szövetség (képességfejlesztő tábor, tréningek) 60 000,-
Rákóczi Szövetség (Csehszlovákiai Magyar Kultúra
Barátainak Köre, működés) 60 000,-
Magyar Béketársaság (működés) 50 000,-
Göncöl Utazótársaság (Kárpát-medencei kapcsolat-
kiépítések, működés) 20 000,-
Fiatalok az Egyesült Európáért Egyesület (működés) 20 000,-
Rajk László Szakkollégium (országos szakkollégiumi
kapcsolattartás) 20 000,-
Műszaki és Természettudományi Egyesületek
Szövetsége 33 tagszervezete, együttesen 900 000,-
(folyt.köv.)
SZER:
Forgószínpad
"Hivatalos szerveink nyilatkozata szerint komoly fejtörést okoz a
jelenlegi magyar vezetésnek: felbontsák-e a Romániával 1979-ben
megkötött, úgynevezett kettős állampolgárság megelőzéséről szóló
egyezményt. Ha felmondjuk az egyezményt, minden probléma nélkül
honosítani lehetne az erdélyi menekülteket. Igaz, Romániában nem
lenne jogvédelmük. No de kérdem én: közülük vajon melyik akarna ebbe
a Romániába visszamenni, amikor legtöbben életüket kockáztatták,
hogy kijussanak onnan? Logikátlannak és erőltetettnek érzem a
hivatalos érvelést."
|
|
|
|
|
|
|
Gondolatok a veszteséges vállalatok leállításáról
|
lehetőségeket. Ez önmagában nem volna akkora baj, hogy szólni kellene ellene, hiszen erre is szükség van, de nagyon veszélyessé teszi, hogy a tényleges feladatokról eltereli a figyelmet. Már 1953-ban azt kellett tapasztalnunk, hogy a vállalati kapacitások leállítása nem javított, hanem rontott a költségvetési egyensúlyon. Kiderült, hogy nagyon rövidlátó szemlélet az, amelyik csak a veszteségek megszűnésével számol akkor, amikor leállításra kerül egy vállalat, vagy annak akár csak egy részlege. Akkor nem volt és valószínűleg ma sincs olyan vállalat, amelynek leállítása javítana a költségvetési egyensúlyon. Bizonyításként nézzük meg, mi áll az elmaradó veszteséggel szemben: a) Elmaradnak a vállalat költségvetési befizetései. Mindenekelőtt a bérjárulékok és a dolgozók személyi jövedelemadója. b) A vállalatnál jelentkező amortizáció szintén elvész. c) Amennyiben a leállítás munkanélküliséggel jár, a munkanélküli segély összege is költségvetési többletkiadás. Én még nem találtam olyan vállalatot, amelynek vesztesége a fenti három veszteség összegét elérné. Tehát elenyésző kivételtől eltekintve a veszteséges vállalatok leállítása növeli a költségvetési hiányt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan tevékenységek, amelyeket jó volna leállítani, de ezeket azon az alapon nem lehet megállapítani, hogy a vállalat veszteséges vagy sem. Fel kell hagyni minden olyan gazdasági tevékenységgel, amelyet jövedelmezőbbel lehet helyettesíteni. Ilyen pedig nem ritkább a nyereséges vállalatoknál, mint a veszteségeseknél. Az első tanulság tehát: nem leállítani kell, hanem struktúrát módosítani. Még kevesebb szó esik arról, hogy a veszteséges vállalatok leállítása szinte mindig a kínálat szűkítését, vagyis a hiánygazdálkodás erősítését jelenti. Sajnos a reformpolitikusok sem tartják szem előtt, hogy egyensúlyt csak kivételes esetekben lehet keresetcsökkentéssel, a kínálat dinamikus növelése nélkül biztosítani. (folyt.
1989. március 29., szerda 11:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|