|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
MISZOT támogatás ifjúsági szerveződésekre
Magyar Demokrata Fórum Ifjúsági Bizottsága
(működés + tábor) 180 000,-
Népi Ifjúsági Szövetség (működés) 180 000,-
Szociáldemokrata Ifjúsági Kör (működés) 150 000,-
Református Fiatalok Szövetsége (működés) 200 000,-
Katolikus Ifjúsági Mozgalom (működés) 200 000,-
Iskolapolgár Közéleti Alapítvány 250 000,-
Cigány Ifjúsági Szövetség (működés) 150 000,-
Magyarországi Cigányok Demokratikus Szervezete
(tábor) 150 000,-
Nagycsaládosok Országos Egyesülete (táborok,
családi nap) 250 000,-
Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége (működés) 100 000,-
Magyar Ifjúsági Népfőiskolai Társaság (működés) 200 000,-
Magyar Társadalompolitikai és Honismereti Klubok
Országos Tanácsa (tábor) 200 000,-
Ifjúsági Környezetvédő Szövetség 200 000,-
Város- Község Védő Egyesületek Szövetsége
Ifjúsági Tagozata 150 000,-
Magyar Környezetvédelmi Egyesület Ifjúsági Tagozata 60 000,-
VE-GA Szövetség (képességfejlesztő tábor, tréningek) 60 000,-
Rákóczi Szövetség (Csehszlovákiai Magyar Kultúra
Barátainak Köre, működés) 60 000,-
Magyar Béketársaság (működés) 50 000,-
Göncöl Utazótársaság (Kárpát-medencei kapcsolat-
kiépítések, működés) 20 000,-
Fiatalok az Egyesült Európáért Egyesület (működés) 20 000,-
Rajk László Szakkollégium (országos szakkollégiumi
kapcsolattartás) 20 000,-
Műszaki és Természettudományi Egyesületek
Szövetsége 33 tagszervezete, együttesen 900 000,-
(folyt.köv.)
SZER:
Forgószínpad
"Hivatalos szerveink nyilatkozata szerint komoly fejtörést okoz a
jelenlegi magyar vezetésnek: felbontsák-e a Romániával 1979-ben
megkötött, úgynevezett kettős állampolgárság megelőzéséről szóló
egyezményt. Ha felmondjuk az egyezményt, minden probléma nélkül
honosítani lehetne az erdélyi menekülteket. Igaz, Romániában nem
lenne jogvédelmük. No de kérdem én: közülük vajon melyik akarna ebbe
a Romániába visszamenni, amikor legtöbben életüket kockáztatták,
hogy kijussanak onnan? Logikátlannak és erőltetettnek érzem a
hivatalos érvelést."
|
|
|
|
|
|
|
Gondolatok a veszteséges vállalatok leállításáról
|
lehetőségeket. Ez önmagában nem volna akkora baj, hogy szólni kellene ellene, hiszen erre is szükség van, de nagyon veszélyessé teszi, hogy a tényleges feladatokról eltereli a figyelmet. Már 1953-ban azt kellett tapasztalnunk, hogy a vállalati kapacitások leállítása nem javított, hanem rontott a költségvetési egyensúlyon. Kiderült, hogy nagyon rövidlátó szemlélet az, amelyik csak a veszteségek megszűnésével számol akkor, amikor leállításra kerül egy vállalat, vagy annak akár csak egy részlege. Akkor nem volt és valószínűleg ma sincs olyan vállalat, amelynek leállítása javítana a költségvetési egyensúlyon. Bizonyításként nézzük meg, mi áll az elmaradó veszteséggel szemben: a) Elmaradnak a vállalat költségvetési befizetései. Mindenekelőtt a bérjárulékok és a dolgozók személyi jövedelemadója. b) A vállalatnál jelentkező amortizáció szintén elvész. c) Amennyiben a leállítás munkanélküliséggel jár, a munkanélküli segély összege is költségvetési többletkiadás. Én még nem találtam olyan vállalatot, amelynek vesztesége a fenti három veszteség összegét elérné. Tehát elenyésző kivételtől eltekintve a veszteséges vállalatok leállítása növeli a költségvetési hiányt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan tevékenységek, amelyeket jó volna leállítani, de ezeket azon az alapon nem lehet megállapítani, hogy a vállalat veszteséges vagy sem. Fel kell hagyni minden olyan gazdasági tevékenységgel, amelyet jövedelmezőbbel lehet helyettesíteni. Ilyen pedig nem ritkább a nyereséges vállalatoknál, mint a veszteségeseknél. Az első tanulság tehát: nem leállítani kell, hanem struktúrát módosítani. Még kevesebb szó esik arról, hogy a veszteséges vállalatok leállítása szinte mindig a kínálat szűkítését, vagyis a hiánygazdálkodás erősítését jelenti. Sajnos a reformpolitikusok sem tartják szem előtt, hogy egyensúlyt csak kivételes esetekben lehet keresetcsökkentéssel, a kínálat dinamikus növelése nélkül biztosítani. (folyt.
1989. március 29., szerda 11:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Gondolatok a veszteséges vállalatokról (2. rész)
|
Arra is gondolni kellene, hogy a vállalat leállítása általában koncentráltan jelentkező munkanélküliséget, tehét az érintett létszámhoz viszonyítva nagy szociális feeszültséget okoznak. Ez pedig önmagában több gazdasági és erkölcsi kárral mint megtakarítással járhat. Mindebből nem az következik, hogy ellenzem a felesleges munkaerő leépítését. Ellenkezőleg, annak módját szeretném megvilágítani: sürgősen le kell építeni minden olyan munkaerőt, amely nem végez hasznos munkát. Ezek 90 százaléka azonban nem a veszteséges vállalatoknál található, hanem szinte mindenütt. Amíg nem szabadulunk meg a kapun belüli munkanélüliségtől és a bürokráciában dolgozóktól, addig nem volna szabad egyetlen termelő munkában részt vevőt sem elbocsátani. Nincs olyan iparág vagy vállalat, ahol a társadalom számára nagyobb veszteséggel járna a munkások dolgoztatása, mint a felesleges létszám egy jövedelmező vállalatnál. Nemcsak az felesleges, akinek a munkájára nincs szükség, de az is, akinek a hatósági előírások találnak ki haszontalan munkát. A bányászok joggal háborodhatnak fel azon, hogy a kormányzat őket tartja feleslegesnek és nem azokat a tisztviselőket, akik azzal foglalkoznak, hogy a kormányzatnak, a hatóságnak értelmetlen adatok tengerét szolgáltatják, vagy olyan hatósági előírások követeltik meg a munkakörük betöltését, amelyre sokkal kevesebb szükség van, mint a szénre. A példánál maradva: A bányászok szellemi tőkéje, vagyis szaktudása, képzettsége másutt aligha hasznosítható, tehát leépítésük esetében jórészt kihasználatlan marad. Ezzel szemben a jelenlegi munkakörükben felesleges tisztviselők sok helyütt alkalmazhatók, ha nem is mindig tisztviselőként, hát a szakmájukban. Ahogy én tapasztalom, a bürokráciában foglalkoztatottak jelentős részének jó szakmája van, de kényelmesebbnek találta az íróasztalt. (folyt.)
1989. március 29., szerda 11:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Gondolatok a veszteséges vállalatokról (3. rész)
|
Van a leépítésnek egy másik módja is, amiről alig esik szó. A diplomások munkaidejének jelentős részét a bürokratikus kötelezettségek emésztik fel. Hasznos volna például az orvosok válláról levenni az időtrabló adminisztrációt. A másutt felesleges adminisztrátor itt hasznos lenne. Gondoljuk meg, hogy mennyi mérnök, orvos, pedagógus fecsérli el idejét adatszolgáltatással, holott azt nála olcsóbban, gyorsabban elvégezhetné egy adminisztrátor. Végül azt kívánom hangsúlyozni, hogy a munkanélküliség drágítja a termelést, ezáltal csökkenti a munkaerő keresletét, tehát öngyorsító folyamatot vált ki. Ezzel szemben a kapun belüli munkanélküliség felszámolása csökkenti a termelési költségeket, növeli a versenyképességet, ezáltal munkanélküliség-teremtő hatású. A veszteséges vállalatok leállítása helyett sokkal fontosabb volna a figyelmet egy másik kérdésre koncentrálni: a foglalkoztatásért való felelősséget le kell venni a vállalatok és a szövetkezetek válláról, ők ezzel nem törődve igyekezzenek minél kisebb létszámmal, minél többet termelni, a munkanélküliség legyen a társadalom gondja. Ha ehhez tartjuk magunkat, nem kell félnünk a munkanélküliségtől. Akkor nőni fog az áruk kínálata és a munkaerő kereslete, és csökken a költségvetési hiány. Igaz, ehhez másként kell gondolkodnunk, mint eddig. (MTI-Press)
1989. március 29., szerda 11:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|