|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szabolcs megyei reformműhely tagjainak felhívása
"Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei
reformműhelyének legutóbbi, nyíregyházi tanácskozásán a jelenlévő
párttagok javasolták:
- a pártalapszervezetek tagjai foglaljanak állást egy, ez év
őszén megtartandó pártkongresszus mellett;
- a pártkongresszus feladata legyen az MSZMP helyzetének
meghatározása, rövdtávú, választási politikai programjának
elfogadása, ami kapcsolódjon egy tisztújításhoz;
- a kongresszus küldöttei alulról indított kiválasztódással, a
parttagság valódi képviselői legyenek."
SZER:
Mérlegen
"Tulajdonosi vagyon, tulajdonosi tőke. A tulajdonviszonyok
átalakításának alapkérdése, hogy kinek, kiknek a kezébe kerül a
felosztásra ítélt állami tulajdon: független, szuverén vagy pedig
csak kvázi tulajdonosok kezébe. Az ezt érintő időszerű buktatókkal
foglalkozott a múlt héten Vadász János, de indokolt megvizsgálni az
átalakítás másik fontos feltételét is: tulajdonképpen mennyit ér az
az állami vagyon, amely felosztásra került, illetve ennek
megállapítása hogyan befolyásolja a vagyon felosztását és ezzel az
új tulajdonviszonyokat."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Mark Palmerrel
|
(Thassy Jenő) Washington, 1989. február 3. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Nagykövet Úr a változások korszakában érkezett Budapestre. Mit tapasztalt ott az elmúlt két esztendő során? - Nos, sok minden változott és sok minden maradt úgy, ahogy volt: a nehéz anyagi helyzet, amellyel Magyarország szembenézni kényszerült. Rendkívül sajnálom, hogy a gazdasági fronton nem történt nagyobb előrehaladás, két esztendő, ottlétem óta. Az emberek lakásgondokkal küzdenek, megdrágult az élelem, a jövedelem viszont nem növekedett. Mindez úgy hiszem bizonytalanság-érzettel tölti el a magyarokat, amit rendkívül sajnálok. Ugyanakkor politikai téren - és különösen az elmúlt hónapok során - a fejlemények rendkívüliek voltak. Pozitív természetűek és ezt a nyugatiak, nem csupán az amerikaiak, értékelik és tisztelik érte Magyarországot. A szociális és politikai gyakorlatban a szabadságjogok kiterjedtek. Szabaddá vált az utazás, a Bécsbe látogatók. Ott óriási tömegű magyarral találkozom. Az USA-ba jövő magyarok létszáma az elmúlt esztendőben 30 százalékos növekedést mutatott. Különböző szervezetek létesültek. Nyíltan hangoztathatják saját nézetüket, politikai és szociális ügyekben. Független szakszervezetek és ifjúsági szervezet létesült, mint a Fidesz. Mindezt a Nyugat örömmel üdvözli. - Következő kérdésem így hangzott: A gazdasági liberalizálásnak és a politikai fellazulásnak általában párhuzamosnak kellene lennie: az egyik megkívánja a másikat. A látszat szerint Magyarországon ez másként történik. - Úgy hiszem, hogy a politikai síkon jelenleg gyorsabb az előrehaladás. Ami a gazdasági területet illeti, a kormány és a párt több új törvényt hozott, és reformot. Például az új vállalati törvényt, ami Nyugaton kedvező fogadtatásra talált. Akárcsak a tőzsde felállítása, valamint az állami szubvenciók csökkentése. Mindez jó terv, számos jel mutatja az óhajt a bürokrácia csökkentésére, és az államgazdaságnak a párt részéről történő mikromenedzselésének beszüntetésére. A vezetőség hangsúlyozta, hogy csökkenteni fogják az állami beavatkozást hogy a piac befolyása szabadon érvényesülhessen - amint ez történik szerte a világban a gazdaságilag sikeres országokban. De a célkitűzés sajnos nem azonos annak végrehajtásával - ezért látunk kevesebb előrehaladást a gazdasági téren, mint a politikai síkon. Magyarországon gazdasági síkon a gyakorlat nagyjából azonos a múltbelivel. Az árakba való beavatkozás nagymérvű, a bérek megszabadásába úgyszintén. És továbbra is folyósítanak jelentős állami szubvenciókat veszteséggel dolgozó vállalatoknak. A magyar államgazdaságot még nem a piac irányítja. - Mit lehetne tenni ennek a folyamatnak a felgyorsítására? - kérdeztem. - Ez nem könnyű és valamennyi külföldinek - különösen nekünk, amerikaiaknak - tudnunk kell, hogy milyen nagyok Magyarország nehézségei. Kevés a nyersanyag, nincs elég mozgási területe. Ezért várakozásunk terén szerényebbnek kell lennünk. Ennek ellenére meggyőződésünk szerint - és ez nem csupán az amerikai kormány nézete, hanem a. Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szintén osztja, valamint más kormányok is - hogy Magyarországnak bizonyos kockázatokat kellene vállalnia, hogy 1989-es célkitűzéseit, amelyek mind helyesek, meg is valósítsa. Ami szükséges, az a ráfizetéssel járó ipari és mezőgazdasági vállalatok állami támogatásának redukálása, hogy az erre fordított összeget az államgazdaság sikeres részlegéhez irányíthassák. Amerika államgazdasága ugyanebben az évtizedben iskolapéldaként szolgálhat rendkívüli teljesítményével. 'Nyolc esztendő során 19 millió új munkalehetőséget létesítettünk, háromszor annyit, mint amennyi Magyarországon létezik - éspedig ezt az eredményt nem a bürokrácia beavatkozása érte el, hanem éppen az ellenkezője: hagytuk a sikertelen vállalat csődbemenetelét, hogy helyüket új vállalatok foglalják el, és hagytuk azt is, hogy a sikeresek meggazdagodjanak - mert ez a keményebb munka ösztönzője. - Magyarország nyersanyaghiányban szenved - kérdeztem ezután -, de annál gazdagabb lakossága leleményességében és rátermettségében. Nagykövet Úr ezt korán felismerte, és gyakran hangsúlyozta. Mittanácsol ennek a természeti kincsnek alaposabb kiaknázására? - Nos, megint csak az állami szubvenciók csökkentése lenne a segítség. Magyarországi gyárakat látogatva azt tapasztaltam, hogy az átlagos gyárban dupla annyi a dolgozó, mint amennyi szükséges. És ez nem kizárólag az én véleményem. Ugyanez az analízise a tanácsadócégeknek, amelyeket a magyar kormány szerződtetett. Ahogy mondta: a magyar munkások hallatlanul tehetségesek és rendkívül munkabírók. Láttam tanulmányokat, amelyek megállapítják, hogy Európában a magyar munkás dolgozik a legkeményebben, mindenki másnál hosszabb órákon keresztül. A legtöbb dolgozó kénytelen két, sőt három állást vállalni, hogy meg tudjon élni. A munkaerők jobb elosztásával és felhasználásával gyümölcsözőbbé lenne alkalmazásuk, és egyetlen állásban mostani keresetük dupláját kaphatnák - nem lenne szükséges extra állást vállalni. Erre máris van példa Magyarországon: a farmernadrágokat gyártó Levy Strauss cég például Budapesttől délre - ahol a fizetés sokkal magasabb mint egyebütt, és ahol magyar menedzserek irányítják - helyesen - munkásaikat. - Nagykövet Úr majdnem egy hónapot töltött most az Egyesült Államokban, ahol őrségváltás történt, új kormány vette át az irányítást. Vajon itteni tárgyalásai során talált-e érdeklődésre Magyarország előbbre segítésére? - kérdeztem ezután. - Igen. Ideát az érdeklődés rendkívül nagy. Amint mindenki tudja: Amerikának új elnöke van, olyasvalaki, aki hivatalba lépése előtt felkereste Magyarországot, az egész térségnek alapos ismerője, rendkívül érdeklődik irántuk, és keresi a kapcsolatok kibővítésének módját minden téren. Nem csupán a gazdasági, hanem a politikai és a kulturális területeken is. Magyarország vezetősége meghívta őt, hogy látogasson elnöki minőségében ismét Magyarországra. Amikor 1983-ban ott járt, vele tartottam. Ő volt a legmagasabb rangú amerikai hivatalos közeg, aki Magyarországra ellátogatott, és ha mint elnök visszatérne, ismét első ízben fordulna ez elő a történelemben. Elsőrendű célkitűzése az új elnöknek új utak találása - éspedig elsősorban a kibővített, a kormányon túl terjedő kapcsolatok révén. Választási győzelmét részben az "ezer fény" gondolatának köszönheti. Ez alatt George Bush amerikaiak ezreit érti: egyéneket, magánosok kezdeményezéseit az Egyesült Államokban és vállalatokét, az egyházakét, alapítványokét, egyetemekét, a szakszervezeteket, az egyesületek százait és ezreit, amelyeknek szövevénye naggyá tette a mi országunkat. Ezeket szeretné arra bíztatni, hogy lépjenek kapcsolatba magyarországi megfelelő partnereikkel. Kapcsolatokat szeretne egyházak, egyesületek, szakszervezetek, egyetemek, befektetők és egyének között. Amit a kormány tenni képes - az véges. Az egyén, a nép többre képes mint a bürokraták. Jómagam, aki szintén demokrata vagyok, 25 esztendeje szolgálom már az államot, szentül hiszem, hogy az egyén, a nép - ha hagyják - többre képes, mint kormánya. Amit Bush elnök óhajt, az a kapcsolatok hatalmas kibővítése, kölcsönösen hasznos vállalkozások. Egymáshoz közelebb kell hozni a társadalmainkat. - Gondolja-e Nagykövet Úr, hogy az amerikai "ezer fény"-re Magyarország hasonlóképpen válaszolna-e? - Nem beszélhetek a magyar vezetőség nevében, de határozott benyomásom, nagyon sok személyes kontaktusra és beszélgetésre alapozva az elmúlt két esztendő során, hogy Grósz főtitkár is óhajtja a kapcsolatok kibővítését. Múlt júliusi amerikai körútjának hatására látja, hogy milyen előnyökkel járna, ha Magyarország kapcsolatot létesítene az amerikai üzleti világgal, az értelmiséggel, a technológiával, a menedzserekkel, az egész amerikai társadalom széles rétegeivel. - Számos amerikai kommentátor Magyarországra, mint a szovjet reformkísérletek laboratóriumára utal - mondtam ezután. - Vajon helyes-e ez a hasonlat? Mi az összefüggés a gorbacsovi és a magyar reformkísérletek között? Ki hol tart? - Nos, Magyarországról igazában valaki kitalálta a glasztnosztyot és a peresztrojkát az 1960-as esztendőkben, és az én ítéletem szerint két évtizedes előnyét továbbra is megtartja. Lényegében én szovjet szakértő vagyok, nem pedig a magyar ügyeké. Az elmúlt két esztendő során két ízben is jártam a Szovjetunióban, legutóbb múlt szeptemberben. Benyomásom szerint Magyarország messze előbbre tart, mint a Szovjetunió. - Vajon ez azt jelenti-e - kérdeztem ezután -, hogy a kelet-európai országok esetében többé nem használható a korábbi kifogás így: szeretnénk lazítani, de nem tehetjük, mert az oroszok nem tűrnék el? Íme a válasz: - Ebben a térségben - amint ez már világos - három ország halad a helyes irányban: Lengyelország, a Szovjetunió és Magyarország. Ezek az élenjárók, ezt a trojkát a többiek, Kelet-Németország, Csehszlovákia és Bulgária vezetői kelletlenül és lassan követik, a népek természetesen mindenütt óhajtják a változást, a vezetőség az, amely fékez. Románia kivételt képez, itt mozgás tapasztalható, de sajnos a rossz irányba: hátrafelé. A reformáló országok: Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió nem kívánják a lelassulást, mindhármukra súlyos problémák nehezednek - amint ez szembeszökő - és az előrehaladástól remélik a könnyebbülést. - Mi a helyzet a szovjet csapatok visszavonása körül - kérdeztem ezután. - Szemünk előtt játszódik le, és ez nagyszerű. A csapatok csökkentése Kelet-Európában, vagy ahogy én szívesebben nevezem a térséget: Kelet-Közép-Európában, egyelőre csupán 10 százalékos csökkentés, amint ezt Gorbacsov bejelentette. Ez meglehetősen korlátolt, de 10 százalékos csökkentés mégis sokkal jobb, mint a csapatok 10 százalékos növelése. De a csökkentés után a szovjet és Varsói Szerződéshez tartozó csapatok létszáma továbbra is túlsúlyban lesz a NATO-val szemben - különösen a tankok, a tüzérség, és a felszerelés terén. Mi úgy hisszük, hogy további csökkentések igenis lehetségesek, és hogy a szovjet és a magyar vezetőség is szívesen látná ezt. A Nyugat kész a kölcsönös csökkentésre, máris megegyeztünk az újabb nemzetközi tárgyalásokban. Stílszerűen Bécsben tartják majd - reméljük, hogy ott lényeges csökkentésben egyeznek meg a felek, és ez talán a Magyarországon állomásozó összes szovjet haderő visszavonásához vezethet. - Mi lenne a kihatása az államgazdaságokra, amennyiben sikerülne a jelentős csapatcsökkentésekben megegyezni? - kérdeztem ezután. - A hagyományos haderők fenntartása szembeszökő, módfelett drága. Egy pillantás a harcfelkészültségi kiadásokra azt mutatja, hogy annak 90 százalékát a hagyományos haderők fenntartása emészti fel. Ez óriási terhet ró a Szovjetunióra és Magyarországra egyaránt. A haderők kölcsönös és radikális csökkentése óriási megkönnyebbülést jelentene mind a magyar, a lengyel, mind a szovjet államgazdaságoknak. - Mi a kilátása egy újabb csúcsértekezletnek? - kérdeztem ezután. Vajon sor kerülhet-e reá idén? - Az elnök szóvivőjére hagyom ennek megválaszolását. Tény azonban, hogy a két vezető máris beszélt egymással, Bush elnöksége első napján telefonon hívta Gorbacsovot. Kettőjük kommunikációja ezzel kezdetét vette. Hogy mikor találkoznak egymással, azt nem tudnám pontosan megmondani, de feltételezem, hogy még az idén. - Az 1985-ös genfi csúcsértekezlet előkészítője Nagykövet Úr volt - mondtam ezután. Vajon ha sor került a Bush-Gorbacsov találkozóra, ennek is egyik előkészítője lesz-e? - Azt, hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, be kell várnunk alakulását. A magam részéről remélem, hogy még jó néhány hónapot Budapesten tölthetek, és részese lehetek a jelen folyamatnak. Amint említettem: Magyarország élenjárója a szovjet világban történő fejleményeknek - sajnálnám, ha el kellene hagynom az élvonalat. - Az 1980-as esztendők során - mondtam ezután -, a világ politikai áramlata a demokráciák irányába haladt. Az évtized kezdetén Latin- Amerika kétharmada még diktatúra alatt élt, most, az 1990-es esztendők küszöbén a térség 90 százaléka demokráciában él. Vajon eléri-e Kelet-Európát is ez az áramlat? - Egészen biztosan. Csupán idő kérdése, és el fogja érni a Szovjetuniót is. Talán nem történik nagyon gyorsan, és lesz ország, ahol hamarabb következik be, másutt viszont lassabban. De nincs kételyem az iránt - mint ahogy Bush elnök sem kétli, ő is beszélt már erről a nyilvánosság előtt -, hogy az áramlat mindenhová elérkezik. Hosszú távon az emberek szabad intézmények alatt kell hogy éljenek. Független politikai pártokkal és szakszervezetekkel kell, hogy rendelkezzenek. És napilapokkal, amelyek nem függnek egyetlen párttól. Államgazdaság alatt, amely nagy magánszektorral rendelkezik. Ha látni akarja, hogy mi a jövő áramlata, úgy elég egy pillantást vetni Spanyolországra, vagy Dél-Koreára. Mindkettő bizonyítja, hogy a hosszú diktatúra után mit hoz a szabadság. Mindkettő cáfolata a régi kommunista tételnek: a munkások csakis a kommunizmus uralma alatt élnek jól, és részesülnek igazságban. A valóság más. Egy globális pillantás elegendő arra, hogy meggyőzzön mindenkit, hogy a munkások ott élnek jól, ahol az államgazdaság a szabad vállalkozásra épült. - És most, Nagykövet Úr, egy utolsó és személyes kérdés: első küldetése, nagykövetsége, magyarországi szolgálata vajon jó tapasztalatnak bizonyult-e? - Remek volt. És ahogy mondtam: remélem tovább tart. Rendkívül megszerettem Magyarországot, nemrég arra döbbentem rá, hogy még távoli rokonaim is élnek itt. Ezt sohasem hittem volna. Egyedül Budapesten négy Palmer család él. Rendkívül közel kerültem ehhez az országhoz, csodálom és tisztelem a magyarokat. Remélem, hogy továbbra is együtt dolgozhatunk kapcsolataink kiszélesítésén a legkülönbözőbb síkokon: a közgazdaság, a politika, a kultúra, a sport területén. Most izgalmas szakasznál tartunk. Jól tudom, hogy egy átlag magyar számára nem könnyű az élet, de ha valamennyien bátrak vagyunk, és előrelátóak, úgy a nehéz időkből megerősödve lépünk át a közelgő jobb korszakba - mondotta - interjúja végén személyes üzenettel fordulva a magyar hallgatóhoz - Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. +++
1989. február 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- 671-989: Választ szeretnék kapni arra, hogy a TV2-n okkult információk,buddhizmus, grafológia, tarokk-kártya stb. adások milyen címen lesznek a jövőben és mikor?
- név nélkül: Romwalter Kriszta szókincse nagyon szegényes. Tanulnia kellene még egy kicsit.
- Tóth Ferenc 34/81-771: A fiam a május 22-i ominózus biológia érettségit megírta. A genetikai példát megoldotta, észrevette a hibát. Meglepetéssel vette tudomásul, hogy e példa kihagyásával akarják értékelni, a kérésem az, hogy azok a gyerekek, akik a hibát észrevették és megoldották a feladatot, ne kerüljenek hátrányba, plusz pontként a 9o pont fölött 2o pontos elismerést kapjanak teljesítményükért, - ne érje hátrány őket, mert más emberek tévedtek."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|