Rendszerváltás és az MTI

	Új kórházi szárnyat avattak Siófokon (Csehák Judit)
1989. május 2., kedd - Új épületszárnnyal gyarapodott a siófoki kórház. A húsz éves gyógyintézmény első jelentősebb rekonstrukciójának eredményeként 400-ról 468-ra nőtt a betegágyak száma, létrehozták az eddig nélkülözött intenzív terápiás osztályt, a kórházi gyógyszertárat, s korszerű feltételeket teremtettek a járóbetegellátás számára is. A gyógyintézmény új traktusát kedden délután Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter adta át rendeltetésének. A gyógyintézet bővítésére és korszerűsítésére felhasznált csaknem 142 millió forint - amelynek nagyobb hányada nem az államkasszából, hanem a városi tanács saját forrásaiból származott - nemcsak helyi célokat szolgál. Siófok és környékének lakossága mellett évente több mint 20 ezer üdülővendég - köztük sok külföldi - veszi igénybe a kórház különféle egészségügyi szolgáltatásait. A rekonstrukció nemcsak mennyiségi növekedést, hanem a betegek elhelyezésében és a gyógyító munka környezeti feltételeiben minőségi, színvonalbeli javulást is hozott. Gáti István tanácselnök a kórházi avatóünnepségen elmondta, hogy a következő években is folytatódik a gyógyintézmény korszerűsítése. Anyagi lehetőségeiket ezentúl a berendezések és műszerek felújítására összpontosítják. Céljuk az, hogy orvostechnikai szempontból is nemzetközi színvonalúvá fejlesszék a siófoki kórházat. (MTI) 1989. május 2., kedd 18:31
Vissza »

	Hároméves program a gazdaság átalakítására - Átdolgozás után társadalmi vita (3. rész)
- A világgazdaságra való nyitási törekvésünk egyik kulcskérdése, hogy a KGST működési rendszere végre kimozduljon a holtpontról, mivel jelenleg az egymás közötti forgalom is csökken, s a régi elszámolási rendszer - amely gyakorlatilag kikapcsolja a piacot - veszteségeket okoz. Célszerű lenne tehát most a kétoldalú együttműködést előtérbe helyezni a sokoldalúval szemben, mégpedig minél előbb. Olyan átütő erővel kell elkezdeni ezt a fajta változást, hogy az ne tudjon visszarendeződni. A szovjet partnerekkel minderről már folynak a tárgyalások. Jelentős eredmény lenne, ha - első lépésként - az állami kereskedelem a két ország között 40-50 százalékra visszaszorulna, s a többi a közvetlen kapcsolatépítésekre alapozódna, az elszámolás pedig valamiféle konvertibilis valutában történne. Lengyelországgal is könnyen megvalósítható lenne az ilyenfajta váltás. Véleményem szerint az átállást folyamatosan kell megoldani, ám jónéhány szakember szerint arra gyorsan, szinte azonnal és egyidejűleg kell sort keríteni. Effajta váltás akkor is indokolt, ha - s ezt jól tudjuk - eleinte a magyar gazdaságnak veszteségeket jelent a konvertibilis valutában való elszámolás bevezetése, ám ha nem változtatunk a kialakult rossz gyakorlaton, akkor is tetemes veszteség terheli gazdaságunkat. Egy másik igen fontos eleme ennek a programtervezetnek a piacteremtés, vagy ahogy eddig fogalmaztunk: a piacépítés. Ehhez mi szükséges? - Megfelelő kormányzati, pénzügyi irányítás. Jelenleg ugyanis az e téren tapasztalható mozdulatlanság alapvető gátja mindenfajta belső vállalkozásnak, s a működőtőke bevonásának. A különböző külföldi pénzügyi tanácsadó szervek szakemberei ittjártukkor értetlenségüknek adtak hangot, amikor megismerték a magyar pénzügyi szabályozók sokszáz oldalas kusza gyűjteményét, és kifejtették: amíg ilyen szabályozás érvényesül nálunk, ne is számítsunk a külföldi vállalkozások nagyobb érdeklődésére hazánk iránt. Mindezt figyelembe véve, a reformbizottság véleménye szerint kormányprogramot kell kidolgozni a korszerű piacteremtésre, ezen belül hangsúlyozottan a deregulációra vonatkozóan, amely számol a vállalati és a lakossági kezdeményezésekkel. (folyt. köv.) 1989. május 3., szerda 00:00
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Hároméves program a gazdaság átalakítására - Átdolgozás után társadalmi vita (4. rész)
- Ehhez tartozik a struktúrapolitika is, vagyis hogy a piac miként hat majd a termelési szerkezet változására. Marketing szemléletű, a hiánygazdasággal szemben álló termelési struktúrára van szükség, mindenekelőtt a feldolgozóiparban. Az úgynevezett válságágazatokban - mint amilyen a kohászat, a szénbányászat, és egyes vegyipari ágak - növekednek az állami feladatok, különösen a felszámolási eljárások következetes végrehajtásában. - Kulcskérdésként kezeli a tervezet a tulajdonreform megkezdését is. Három év alatt valószínűleg nem lehet nagy áttörést elérni etekintetben, de a folyamatos változást érzékelhetővé kell tenni. Fontos lépés a folyamatban az átalakulási törvény megalkotása, a vagyonkezelő központok működési feltételeinek kimunkálása, és a privatizálás, amelyre nemcsak a kereskedelemben van szükség, hanem az iparban, az építőiparban, a szolgáltató és humánszférában is. A reformbizottság szerint a privatizációra is kormányprogramot kell kidolgozni, annál is inkább, mert sem a dereguálációnak, sem a privatizációnak nincsenek meg a szükséges állami intézményei. Amúgy is csak átfogó tulajdonreformmal képzelhető el a működőtőke bevonása. - Végül, de nem utolsó sorban ez az egész programcsomag nem fogadtatható el a társadalommal, ha nem kerül sor alapvető változtatásokra az elosztási politikában; mindenekelőtt a lakásgazdálkodás finanszírozásában, továbbá az egészségügyi és a nyugdíjrendszerben. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy mindez a lakosság széles rétegeit érintő jövedelmi átrendeződéssel is jár, vagyis lesznek, akik kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek, mások, így például a fiatalok viszont jobb feltételekhez juthatnak. Megalapozott társadalmi igénynek tartjuk olyan szociális háló kiépítését is, amely a legszegényebb rétegekre koncentrál. - A programban számolnak a tartós inflációval és az állami támogatások drasztikus leépítésével. Milyen ütemű lesz - a várakozás szerint - a következő években az infláció, lehet-e azt mesterségesen fékezni, és mekkora támogatásleépítést képzelnek el? - Mindkét kérdéssel a reformbizottság részletesen és külön is foglalkozott a munkacsoport anyaga alapján. Egységes véleményünk szerint az infláció adminisztratív eszközökkel való fékezése a reform szétzilálását jelenti. Tartósan - legalább is a három év alatt - 15 százalék körüli átlagos évi inflációval kell számolni, s ez a mérték is csak erőteljes antiinflációs politikával tartható. (folyt. köv.) 1989. május 3., szerda 00:00
Vissza » A hírhez kapcsolódik »