Rendszerváltás és az MTI

	Az eredményekről is beszéljünk
Az elmúlt negyven évben ahhoz szoktattak bennünket a politikusok, hogy a mellüket verték, mindenről mint eredményről számoltak be. Elvárták, hogy a nép még azért is hálás legyen nekik, ami nem az ő érdemük volt, vagy éppen nem is volt eredmény. Újabban az ellenkező véglet a jellemző: csak a hibákról beszélnek. alc. Mi volt a legnagyobb hiánycikk? Az még érthető volna, ha az elmúlt negyven évet csak a hibák oldaláról emlegetnék, ez bizonyos mértékig jogos ellenhatása a másoldalú túlzásnak. A történelem feladata lesz, hogy tárgyilagos képet alkosson a múltról, értékeljen olyan társadalmi változásokat is, amelyek jelentőségét a közvélemény csak akkor tudja felmérni, ha megszűnnek. Jó volna, ha általános lenne az a nézet, hogy minden rendszernek, még a rossznak is vannak előnyös oldalai. Ennek általános belátásához azonban időre van szükség. Most arról akarok szólni, ami mai probléma: A jelen politikának sem illik az eredményeiről szólni. Nem az a hiba, hogy az utóbbi évben elkövetett hibák hangos és türelmetlen kritikát kapnak, hanem az, hogy nem vesszük tudomásul azt, ami jó. Néhány példát említek. Azzal kezdeném, hogy az elmúlt negyven esztendő legnagobb hiánycikke a szabadság volt. Nekem a mai magyar társadalom annyival többet ér, mint a korábbi, hogy ahhoz képest kisebb rossznak tartom a 16 milliárd dolláros adósságot. Már csak azért is, mert ez teszi lehetetlenné a régi módon való gazdálkodást és politikát. Aki azt hiszi, szorongató gazdasági helyzet nélkül nem került volna sor a politikai őrségváltásra, a demokratizálódásra, nem ismeri a korábbi rendszer természetét. Én még nem vettem hasznát a világútlevélnek, de értékelem. Valaha odaadtam volna érte a jövedelmem tíz százalékát. A kisemberek kiutazó százezrei számomra nagy eredményt jelentenek. A nyugati utak tudat- és igényformáló hatása hosszabb távon dollármilliárdokat hozhat. A bezártan takarékosságra kényszerített nép országa szükségszerűen eladósodik, a nyitott határok pedig feltételei a sikernek. Mindennek gazdasági kihatásait nehéz számszerűsíteni, de hasznát az összes nemzetközi tapasztalat igazolja. alc. Önbecsülés itthon, tekintély külföldön Az ország lakosságának fele a csökkenő bérekre és nyugdíjakra több munkával reagált. Amelyik nép ezt teszi, annak nem kell félnie a jövőtől. (folyt.) 1989. május 22., hétfő 14:50
Vissza »

	Az eredményekről 2.
Ezzel nem azt mondom, hogy egészségesnek tartom, hogy ma Európában nálunk a leghosszabb a munkaidő. Sőt Ezen változtatni kötelességünk. Azt viszont állítom, hogy csak olyan néppel lehet politikai és gazdasági haladást megvalósítani, amelyik a nagyobb jövedelmet a kényelmesebb élet elé helyezi. Legyünk büszkék arra, hogy a falusi életformában élő lakosság szinte világszínvonalon oldja meg lakáshelyzetét a spontán szerveződő együttműködéssel. Hogy az életszínvonal csökkentésével párhuzamosan bevezetett jövedelmi adózás és a stagnáló nagyvállalati szektor ellenére még a múlt évben is dinamikusan nőtt a kisvállalkozási szektorban a termelés. Nőtt a nemzetközi tekintélyünk. Jó százötven éve nem volt a magyarságnak olyan jó a nemzetközi sajtója, mint jelenleg. Politikai életünk megújulásának az eredménye ez, de bokros érdemei vannak ebben annak is, hogy két minisztériumunk, a külügy és az igazságügy kiváló munkát végzett. Messze vissza kellene mennünk a történelembe ahhoz a korhoz, amikor a magyar külpolitikát dícsérni lehetett. Az e téren elérteket tehátsikerként könyvelheti el a kormányzat, és a közelebbről érintettek. Amennyire elmarasztalható volt az igazságügy 40 éves munkája, annyira elismerésre méltó, amit a törvényelőkészítésben a közelmúltban végzett. Az adóreform bevezetésével kapcsolatban is csak a hibák kapnak hangot, szinte minden vezető óvakodik attól, hogy a reformot védelmébe vegye. Pedig ez az adórendszer nyílt szakítást jelent a sztálinista pénzügyi mechanizmussal, egyértelműen azt vezeti be, ami minden nyugati országban évtizedek óta bevált. Ezt a nagy minőségi átállást akkor tettük meg, amikor ettől teljesen függetlenül jelentős mértékben kellett csökkenteni az életszínvonalat, mindenekelőtt az ellenőrzött jövedelmeket. Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben alkotott téves megítélésért nem a közvélemény a hibás, hanem az a vezetés, amelyik nem vállalta személyesen a megmagyarázás népszerűtlen feladatát. alc. A pesszimizmus fékező hatása A magyar hírközlésben óriási minőségi változás következett be. Még egy esztendővel ezelőtt sem lehetett várni, hogy az évtizedekig különböző szempontok képviseletére kényszerített újságírók szinte napok alatt kiváló szakemberek lesznek. A sajtóban beállott változást mutatja az a tény, hogy az átlagosnál lényegesen jobban emelkedő árak ellenére nőtt a lapvásárlás. Ha valaminek a fogyasztása még csökkenő jövedelmek mellett is nő, akkor a közgazdaságtudomány szerint csökkent az ára. (folyt.) 1989. május 22., hétfő 14:56
Vissza »

	Az eredményekről 3.
Ha ma a 4 forintos újságban tízszer annyi olvasnivalót talál a vevő, mint korábban a 2 forintosban akkor ma az egységnyi olvasnivaló ötödébe kerül. Én ma tízszer annyi magyar újágot olvasok, mint a megelőző évtizedek átlagában. Optimista vagyok, mivel tudom, nem vagyok e téren sem egyedül. Mindezt azért írtam le, mert szilárd meggyőződésem, hogy a kibontakozáshoz vezető úton a túlzott pesszimizmus éppen olyan fék, mint a túlzott optimizmus. A jövőnk záloga, hogy elhiggyük, soha nem volt nagyobb a mi életünkben a kibontakozás esélye, mint jelenleg. (MTI-Pres) 1989. május 22., hétfő 14:57
Vissza »