Rendszerváltás és az MTI

	Baltikum - Pravda (1. rész)
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti: Moszkva, 1989. május 22. hétfő (MTI-tud.) - A május közepén Tallinnban lezajlott baltikumi népfronttanácskozás dokumentumaihoz fűzött megjegyzéseket a Pravda hétfői számában Rejn Müllerszon jogász, az ENSZ emberi jogi bizottságának tagja. A vitathatatlanul támogatásra méltó dokumentumok mellett akad néhány olyan is, amely a cikkíró véleménye szerint korántsem tükrözi a valós helyzetet. Az egyik elfogadott dokumentum például arról beszél, hogy a Szovjetunió ,,a három balti állam bekebelezésével mindent megtett azért, hogy felszámolja e népek nemzeti sajátosságait,, ... ,,maga a szovjet hatalmi rendszer a legóvatosabb nemzeti önrendelkezési próbálkozásokat is elutasítja,,. Müllerszon vitatja ezeket a megállapításokat, csakúgy mint azokat, amelyek szerint a köztársaságok gazdasági önállóságára kidolgozott koncepciók közül csak a baltikumiak helytállóak, s azok célja kiszabadulni az ,,erős központ,, diktátuma alól. Mint a szerző rámutat: a megújulási folyamatok megmutatták az egyes köztársaságok sorsa közötti szoros összefüggést, egymásrautaltságot. Ez az oka annak, hogy a Tallinnban elfogadott dokumentumoknak nemcsak köztársasági, hanem országos jelentőségük van. A cikk írója hozzáteszi, hogy az átalakítás által felvetett sok probléma megoldása szempontjából a Baltikumot egyfajta társadalmi laboratóriumnak is tekinthetik. Ebben az összefüggésben kritizálta a Pravda cikke azokat a törekvéseket, amelyek szerinte - egyelőre kimondatlanul - a Szovjetunióból való kilépést célozzák. Kitért az írás az 1939-es eseményekre, a Molotov-Ribbentrop-paktumra, annak úgynevezett titkos záradékára. Utalva a záradék meglétéről folyó és máig tisztázatlan vitára, a jogász doktor úgy vélekedik, hogy az események mindenképpen a záradék valamilyen formájú létét látszanak igazolni. Ha nem létezett írásos formában, valamilyen szóbeli megállapodás bizonyára volt. Helyteleníti azonban azt a ma levont következtetést, amely a negyven évvel ezelőtti történelmi eseményekre hivatkozva tagadja, hogy a három balti állam jogilag valaha is a Szovjetunió részét alkotta volna. A háború éveiben ezeknek a köztársaságoknak nem volt lehetőségük egy svájci vagy svéd típusú semlegességre. A szerző azt is nehezményezi, hogy a sztálini megtorlásokat, bűnöket elítélő dokumentum csak a balti népek elleni bűnök elítéléséről szól, nem tesz említést a más nemzetiségűek elleni tettekről. (folyt.) 1989. május 22., hétfő 09:50
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Baltikum - Pravda (2. rész)
Bírálja a cikk azokat a - főleg észt lapokban megjelent - cikkeket, amelyek úgy állítják be a helyzetet, mintha a reformokra kész Baltikum küzdene a konzervatív Moszkvával. Ez aztán olyan helyzetet szül, amely nem mentes a nemzeti öndícsérettől sem. A nemzeti tudat újraébredése, a nyelv, a kultúra, a természeti környezet féltő óvása nem eredményezhet nacionalizmust - áll a Pravdában. Azt a vitát érintve, hogy milyen fajta föderatív vagy másféle szövetség legyen a szovjet állam berendezkedése, a szerző rámutat, hogy abszolút értelemben ma már elképzelhetetlen a teljes szuverenitás. Amire ma szükség van, az olyan szövetségi rendszer, amelynek alapját a nemzeti államok, egyenjogú köztársaságok alkotják. Más dolog - ismeri el a szerző -, hogy ez a fajta föderáció eddig jószerivel csak papíron létezett, a köztársaságok szuverenitása inkább csak kinyilvánított elv volt. +++ 1989. május 22., hétfő 09:55
Vissza »