Rendszerváltás és az MTI

	Kibékülés viharos külsőségek közepette 1. rész
1989. május 19. (MTI-Panoráma) - A történelem vágott grimaszt a héten Pekingben. Az utcákra kirajzó tízezrek egy szovjet politikust éltettek, annak a Szovjetuniónak a vezetőjét, amelyet Kína az elmúlt évtizedekben riválisának tartott. A legjobb forgatókönyvet is a történelem képes írni. Eredetileg más volt ez a szcenárió: ünnepélyes fogadtatás, hosszan tartó kézfogások, a kibékülés nyugodt méltatása, a nyolcvanas években váltó kínai külpolitika erőfeszítéseinek megkoronázása egy Wagner operához méltó díszletek között. Ezzel szemben Gorbacsovot a repülőtéren, s nem a városközpontban üdvözölték ceremóniával, a hátsó ajtón csempészték be a kínai parlament épületébe, sajtóértekezletének helyszínét az utolsó pillanatban megváltoztatták, s a fotósok is elestek egy hálás témától: Gorbacsov nem járhatott a császári palotában. A kínai-szovjet kibékülésre ennek ellenére ráütötték a pecsétet, de olyan körülmények között, amelyeket a pekingi vendéglátók álmukban sem képzeltek el. A pillanat, Teng Hsziao-ping életművének megkoronozása egyben a kiátkozás pillanatává vált. A Mennyei Béke Kapujának terén annak a politikusnak a távozását követelték, akit öt évvel korábban ugyanezen a téren, a Népköztársaság kikiáltásának 35. évfordulóján még a mennyekbe menesztettek. Kínában ismét véget ért egy korszak. Tíz évig tartott az az idő, amikor úgy tünt, hogy a kínaiak beérik a gazdasági fellendülés, a gazdasági reformok gyümölcseivel, s nem igen törődnek azzal, hogy a politikai és a társadalmi struktúra lényegében változatlan. Külfölön az volt a benyomás, hogy Teng pontosan ismeri országát, s tudja mire van népének éppen szüksége. E szükségletrendszerből a politikai reformokat kizárhatónak, vagy legalábbis adagolhatónak tartotta. A vendég sikerlistáján éppen politikai reformkezdeményezések szerepelnek, a gazdaság a legelemibb szinten is stagnál. Látogatása egybeesett azzal, amikor Pekingben és más városokban, a politikai változtatás szükségességét korábban liberálisan kezelő Hu Jao-pang halálát követően, elemi erővel tört fel ,,a nem csak kenyérrel él az ember,, igénye. Az értelmiségiek, a városlakók, a bérből és fizetésből élők körében, ott ahol az infláció, a munkanélküliség a legkeményebben sújtja az embereket. Mert hiába beszélt Li Peng miniszterelnök Gorbacsov elutazásának napján ,,országos káoszról,, a több mint 800 milliós falusi Kína hallgatott. Nehéz volt eldönteni, hogy a pekingi monstre politikai koncerten a bel- vagy a külpolitika játszotta a főszólamot. Hol az egyik erősödött fel, hol a másik, hol pedig kórus kisérte polifóniába olvadt egybe a kettő. A kinai dirigensek igyekeztek kézben tartani az előadást. (folyt) 1989. május 19., péntek 12:15
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »