|
|
|
|
A tulajdonosi viszonyok - 5/3. folyt.
|
Kétes értékű számomra az állami vagyonalap szerepe is. Mert megtudjuk a kormánybizottság javaslataiból, hogy a vagyonalap nemcsak az állami vállalatok részvénykibocsátásait bonyolítja le, ez a szerv gondoskodik új tulajdonosként azon részvénytömeg sorsáról is, amelyet kibocsátottak ugyan, de nem vásárolta meg senki. Az elképzelés szerint a vagyonalap úgynevezett vagyonkezelőknek engedi át az így eladatlanul maradt állami részvényvagyon kezelési, működtetési jogát, mégpedig versenypályázatok lebonyolítása útján, körülbelül úgy, ahogy annak idején a gebines rendszer formát öltött, csak persze összehasonlíthatatlanul nagyobb arányokban. És vajon kik lennének a vagyonkezelők, akik erre a gebines szerepre hajlandók vállalkozni? Megintcsak bankok, biztosítók, továbbá nyugdíjpénztárak, községek, városok, oktatási, kulturális intézmények stb. A javaslat készítői nem válaszolnak a kérdésre. Miután a tulajdonosi szerepre kiszemelt bankok, biztosítók, közületek nem tartottak igényt erre a szerepre az állami részvényvagyon jelentős részénél, amely így eladatlan maradt, vajon miért vállalkozzék ugyanez a kör, ugyanennek az eladatlan vagyonnak a puszta kezelésére, amely még teljes tulajdonosi jogokat sem biztosít számukra? Valószínű ugyanis, hogy ez az állami részvénytömeg éppen azért marad eladatlan, mert veszteséget hordozó csődtömeg is, tehát senki sem kíván hozzányúlni. Nagyon is reális a veszély, hogy az egész átalakítási akció eredményeként elsősorban egy új, nagy hatáskörrel felruházott bürokratikus intézmény ölt formát, amelyet úgy hívnak, hogy állami vagyonalap. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|