|
|
|
|
A Múzeumsziget kincsei (1. rész)
|
1989. május 17. szerda (MTI-Panoráma) - Babiloni műkincsek, római és görög műemlékek, ókeresztény és bizánci emlékek, papirusz gyűjtemény, iszlám művészet, 19. és 20. századi festmények és szobrok - mindez csupán ízelítő abból a gazdagságból, amit a berlini Múzeumsziget kínál a világ minden tájáról érkező látogatóinak, akik évente több mint 3 milliót számlálnak. Aligha található a világon még egy ehhez hasonló múzeumegyüttes: négy, egymás tőszomszédságában álló múzeumban tizennégy gyűjtemény tekinthető meg. A legtöbb önmagában is páratlanul gazdag.
Karl Friedrich Schinkel - Berlin számos, ma is létező híres épületének tervezője - 1823-ban javasolta III. Frigyes Vilmos porosz királynak, hogy a választófejedelmek és a királyi család gyűjteményeinek bemutatására építsenek egy múzeumot a Spree folyó két ága által közrefogott szigeten, a Királyi Palota közelében, amely a mai Köztársasági Palota helyén állt. 1830-ban el is készült a görög templomra emlékeztető klasszicista épület, Németország második múzeuma. Ma a Régi Múzeum elnevezést viseli. De már a beköltözéskor szűknek bizonyult, ráadásul a 19. század második felében a német műkincs-beszerzések olyan nagyarányúakká váltak, hogy sürgetően szükség volt újabb múzeumokra. A 20. század első harmadáig a sziget felső csücskében felépült az Új Múzeum - az egyetlen, amely a második világháború óta mindmáig romokban áll -, a Nemzeti Galéria, a Pergamon Múzeum és a Bode Múzeum. A Múzeumsziget legértékeseb és egyben leglátványosabb gyűjteményének a Pergamon Múzeum ad helyet. A londoni British Museum és a párizsi Louvre mellett itt láthatók az ősi előázsiai kultúrák leggazdagabb emlékei. Az egyik legszebb nevezetesség a babiloni Istár kapu, az ősi Kelet egyik leghatalmasabb építménye. A külön csarnokban álló Pergamon-oltár a hellén kultúra lenyűgöző méretű építészeti emléke. Az időszámítás előtt 180-160-ban épített oltárt a kisázsiai Pergamon város hálaadásnak szánta. Az oldalát díszítő 120 méter hosszú márványfrízen istenek és félistenek harcával, az emberek hétköznapi életével ismerkedhet meg a látogató. Az iszlám kiállítás szinte hiánytalanul mutatja be az iszlám művészet fejlődését az újkor kezdetéig. (folyt)
1989. május 17., szerda 15:42
|
Vissza »
|
|
A Múzeumsziget kincsei (2. rész)
|
A Bode Múzeum ritkaságainak egyrésze az ókereszténység és a Bizánc idejéből származik. Legcsodálatosabb része azonban a világviszonylatban is jelentős egyiptomi gyűjtemény. Múmiák, síremlékek, szent állatok szobrai, ékszerek, a szépségápolás eszközei; két finomvonalú női fejszobor, az egyik, amely szürke gránitból készült, Nofretete királynőt ábrázolja. Eredetileg itt volt Nofretete híres festett mészkő fejszobra is, de a második világháború után Nyugat-Berlinbe került, és a Charlottenburg kastély mellett lévő Egyiptomi Múzeumban kapott helyett. A múzeumegyüttes kincsei egyébként jól vészelték át a háborút, mert a front közeledtével becsomagolták, és pincékben raktározták el az értékes darabokat. A legtöbb eredeti helyére került vissza. A múzeumszigeti Nemzeti Galéria a XIX. századi festészet és szobrászat számos kiváló művészének - köztük Goya, Cézanne és Rodin - alkotásait tárja a nézők elé. A Régi Múzeum a XX. századi festményeknek, szobroknak és mai NDK-beli művészeti alkotásoknak ad helyet. De rajz- és rézkarc gyűjteményében megismerhetjük az elmúlt évszázadok számos festőjének műveit is, Dürer, Cranach, Rembrandt rézkarcait, Van Gogh tusrajzát és Botticelli Dante-illusztrációit, a modern grafikák között pedig Picasso alkotásait. Az Új Múzeum helyreállítása a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt húzódik. A tervek szerint ide kerül majd át az egyiptomi, valamint az ős- és az ókori történeti múzeum gyűjteménye. +++ Pach Ferenc, MTI-Panoráma
1989. május 17., szerda 15:45
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|