|
|
 |
|
 |
Ciprus és elnöke (1. rész)
|
1989. május 17. szerda (MTI-PRESS) - ,,Aphrodite szigete,, , ,,lehorgonyzott repülőgép-anyahajó,, , ,,a Mediterrán fordító-korongja,, - valamennyi jelzős szerkezet ugyanazt az országot takarja, attól függően, hogy éppen természeti szépségét, katonai-stratégiai avagy üzleti-gazdasági jelentőségét kivánják kidomborítani.
A Földközi-tenger keleti medencéjében, Európától, Ázsiától és
Afrikától nagyjából azonos távolságra fekvő, 9251 négyzetkilométer
alapterületű és a legfrissebb, becsült adatok szerint 677 200 lakosú
Ciprus viszontagságos történelmi multat mondhat magáénak.
Önállóságát - három évszázados török megszállás, majd csaknem száz
éves brit gyarmati uralom után - 1960-ban nyerte el, fegyveres
felszabadító harc után. A Makariosz vezetésével kivívott
függetlenséget nem sokáig élvezhették zavartalanul a ciprusiak: az
érsek-elnök rendszerének megdöntésére 1974-ben - az athéni junta
ösztönzésére, a Görögországhoz való csatolás céljából - görög
katonatisztek sikertelen puccsot hajtottak végre. Ezt használta fel
ürügyül Törökország, a Ciprus függetlenségét nemzetközi egyezmény
értelmében garantáló egyik hatalom arra, hogy mintegy 18 százaléknyi
török lakosság védelmére csapatokat küldjön a szigetre. Az inváziós
erők mind a mai napig megszállva tartják az ország északi harmadát,
beleértve a főváros, Nicosia egy részét is, elkülönítve az
évszázadok óta együtt élő görög és török közösséget. A megszállt
területen 1983-ban kikiáltották az úgynevezett Észak-Ciprusi Török
Köztársaságot, amit egyedül Törökország ismert el.
A nemzetközi feszültséggócként jelentkező ciprusi kérdés
rendezésére tett próbálkozások eddig nem vezettek eredményre. A két
közösség közötti tárgyalások - a múlt év februárjában megválasztott
Vasziliu elnök energikus, s egyben rugalmas kezdeményezésének
köszönhetően - az ENSZ felügyelete alatt, három és fél évi szünet
után tavaly szeptemberben ismét megkezdődtek. Az álláspontokban
azonban változatlanul jelentősek az eltérések. Vasziliu a török
csapatok és a nyomukban érkezett törökországi telepesek (körülbelül
harminc-, illetve hatvanöt ezer fő) távozásához, Denktas török
ciprusi vezető pedig a maradásukhoz ragaszkodik. Vasziliu a két
közösség egységes, szuverén, föderatív államaként képzeli el
Ciprust, Denktas viszont ,,két nép-két állam,, nagyon laza
szövetségét akarja. Vasziliu elfogadja azt is, hogy a rendezést
esetleg nemzetközi értekezlettel kíséreljék meg, s ennek keretében
minden külföldi erőt vonjanak ki a szigetről, minként ezt 1986-ban a
Szovjetunió javasolta. (folyt.)
1989. május 17., szerda 11:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|