Rendszerváltás és az MTI

	Kelet-Európa az európai békerendszerben - Alfred Dregger nyilatkozata (1.rész)
Alább közöljük azt az interjút, amelyet Alfred Dregger, a kereszténydemokrata-keresztényszociális unió (CDU/CSU) parlamenti csoportjának elnöke adott bonni tudósítónknak. Ez volt az első eset, hogy a befolyásos politikus e minőségében magyar újságírónak nyilatkozott. Bonn, 1989. május 17. (MTI-Panoráma) - Kérdés: Dregger úr, milyennek képzeli el a jövő Európáját, főként Kelet-Európáját? Mi az Ön Kelet-Európa-látomása? Mint egy nagy keresztény néppárt parlamenti vezetőjének, olyan politikusnak, akinek közismert történelmi érdeklődése, érzéke, s aki oly sokat foglalkozik az európai megosztottság problémájával? Válasz: Raymond Aron francia publicista és filozófus az 1914 és 1945 közötti időszakot a második európai harmincéves háborúnak minősítette. Ennek végén nem volt békekötés, mint az első harmincéves háború befejezésekor. 1945-ben a Németországgal szembeni győztesek ellenfelekké váltak. A háborús rendszer megmerevedett, és még most is hat napjainkban. A jelen abban különbözik a korábbi évtizedektől, hogy már nem európai hatalmi rendszerben, hanem olyan világhatalmi rendszerben élünk, amelyben Európán kívüli hatalmak a vezetők, az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Ez akkor is így van, ha mindkét nagyhatalom sokrétűen kapcsolódik Európához, Oroszország része Európának, és hozzájárulása, közreműködése nélkül elképzelhetetlen lenne egy európai békerendszer. Európa mint nyugati fogalom e két világhatalom között terül el, és a második világháború óta megosztott. Lübeck és Triest között a határ nem kulturális és nem is történelmi határvonal. Ez a győztes hatalmak demarkációs vonala, ma pedig olyan katonai határ kelet és nyugat között, amelynek mentén a két világhatalom szövetségi rendszerének élén nehéz fegyverzetben áll szemben egymással. A katonai szembenállás ideológiai szembenállással párosult a nyugati szabadságelvű demokrácia és a kommunista világ között. Ám ez a konfliktus vesztett élességéből a helsinki biztonsági és együttműködési folyamat során. A Szovjetunióban az ,,átalakítás,, politikáját ,,új gondolkodással,, indokolják. De - mint kérdésében is célzott rá - mi a teendő, hogy megváltoztassuk a jelenlegi háborús rendet, hogy meghaladhassuk Európa megosztottságát? Szerintem ehhez az alábbiak szükségesek: (folyt.) 1989. május 17., szerda 10:35
Vissza »

	Kelet-Európa az európai békerendszerben - Alfred Dregger nyilatkozata (2.rész)
- A katonai szembenállás felszámolása leszerelés, a bizalmatlanság megszüntetése műszaki-gazdasági együttműködés révén, valamint az eszmei konfliktus további tompítása azáltal, hogy Kelet-, Közép- és Délkelet-Európa népei számára is megbízhatóan szavatolják az önrendelkezést és az emberi jogokat. Ez az út hosszú lesz, de a földrész keleti és nyugati felében élő európaiaknak és a két nagyhatalomnak ezt az utat közösen kell megtenniük. Az a körülmény, hogy ez napjainkban egyáltalán elképzelhető, a szovjetunióbeli és más szocialista országokban végbemenő belső átalakulással függ össze, s ennek a változásnak a sikerétől függ. Ennek feltétele a kelet-nyugati kapcsolatok stabilitása, és a háborúról mint a politikai célok érvényesítésének eszközéről való lemondás. Természetesen ehhez hozzátartozik a helsinki folyamatban az együttélésre vonatkozóan vállalt alapelvek megtartása. Nem szabad többé félnünk egymástól, meg kell tanulnunk a másik fejével is gondolkodnunk, meg kell tanulnunk azt, mi az, amit a másik óhatatlanul létében való fenyegetésként érzékel, s ezért az ilyesmivel fel kell hagynunk. A másik fél elemi biztonságigényeinek elismerése a békés együttélés elsődleges elve. Ha ily módon egymással szemben egyetértőleg kölcsönösen biztonságban érezhetjük magunkat, akkor minden más problémát is megoldhatunk. Az NSZK ilyen biztonságot csakis a szabad nyugati államok szövetségében és a nyugat-európai összefogásban találhat mindaddig, amig Európa megosztott. - Együtt kell működnünk a műszaki életben és a gazdaságban. Mi nyugatiak óhajtjuk ezt. Ám ezt szabad elhatározásból akarjuk, és nem azért, mert egy hatalmas szomszéd ránk erőlteti feltételeit. A lélekszámában állandóan gyarapodó emberiség immáron nem engedheti meg magának, hogy politikai és katonai szembenállással nyújtson surlódási felületeteket. A szűkös természeti erőforrások gazdaságos kihasználása és azoknak a határokon túlmutató környezeti problémáknak a megoldása, amelyek az emberiség túlélésének kérdésévé is váltak, megkövetelik az általános együttműködést. A szovjet vezetés ,,új gondolkodásának,, gyakorlati próbája lesz, hogy a Szovjetunió a jelenlegi változások során hajlandó-e lehetővé tenni az általa eddig uralt mindegyik kelet- és keletközép-európai ország számára az önálló politikai felelősséggel járható utat. (folyt.) 1989. május 17., szerda 10:38
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kelet-Európa az európai békerendszerben - Alfred Dregger nyilatkozata (3.rész)
Minél inkább biztosítják a kelet- és keletközép-európai országok állampolgárainak az emberi méltóságot és a szabadságot, annál hatékonyabb lesz a népgazdaság is, és így annál gyümölcsözőbb a nyugat-európai államokkal való együttműködés is. Ilyen értelemben függ össze egymással a helsinki folyamat mindhárom kosara. Biztonsági garanciák alapján kellene lehetővé tenni olyan szabad társadalmak fejlődését, amelyek egy össz-európai békerendszerben élhetnének egymás mellett. Kérdés: Hogyan ítéli meg a jelenlegi helyzetet Kelet-Európában, például Magyarországon? Válasz: Most vannak arra mutató jelek, hogy az előbb említett értelemben előremutató fejlődés megy majd végbe magában a Szovjetunióban, de más kelet-európai országokban is. Magyarországon ismét engedélyezni fogjak a parlamenti ellenzéket, ami fontos lépés a parlamenti demokrácia irányában. Lengyelországban pedig a ,,kerekasztalnál,, kialakított egyetértés alapján állam partnereként fogadták el a Szolidaritás szakszervezetet, amely önálló újságot adhat ki. - Mi, nyugat-európaiak ezeket a folyamatokat a gazdasági együttműködésen túlmenően - helsinki keretek között éppúgy, mint azokon kívül - tanáccsal és tettekkel is támoghathatjuk. Igenis, segítenünk kell demokratikus struktúrák felépítésében, szabad és önálló vállalkozások létrehozásában, műszaki tudás közvetítésében, nemkülönben üzemgazdászok és menedzserek képzésében. Ebben a vonatkozásban hasznos lenne egy közös, legalábbis összehangolt keleti politika. Ez olyan európai önállóságot tételez fel, mint amilyet legelőször is egy nyugat-európai politikai unióban lehet megvalósítani. A nyugat-európai egyesülés, a nyugat-európai politikai unió ezért nem az összeurópai békerendszer helyettesítésére hivatott, hanem éppen ellenkezőleg, annak feltétele. És éppen ennek az európai egységesülési folyamatnak szabadon kell tartania az utat Kelet-Közép- és Kelet-Európa felé. Az Európai Közösségnek először a semleges államok irányában kellene kaput tárnia, például az ebben érdekelt Ausztriának. Ez azért lehetséges, mert az európai egyesülés biztonságpolitikai kérdésében nem az EK, hanem a nyugat-európai unió az illetékes. Ennek viszont magától értetődően nem lehetnek tagjai semleges államok. Az EK-nak azonban nyitottnak kell maradnia a kelet-közép-európai orszááok iránt is, Lengyelországtól Magyarországig, amennyiben ezek az államok belső reformjaik útján az emberi jogokat és a demokráciát szavatoló belső társadalmi építményt alakítanak ki.(folyt.) 1989. május 17., szerda 10:40
Vissza »

	Kelet-Európa az európai békerendszerben - Alfred Dregger nyilatkozata (4.rész)
Az az egyesült Európa, amely magában foglalja az összes olyan népet, amely kulturális és történelmi önismerete alapján magát a nyugathoz tartozónak vallja, a békét megalapozó közép lehetne a világhatalmak között. Ez a közép megtakarítaná a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, hogy Európában súlyos fegyverzetben, farkasszemet nézve álljon szemben egymással. Egy defenzív ideológiájú és defenzív politikájú Szovjetunió számára sohasem lenne fenyegető egy ilyen, hatalommegosztással decentralizált, egyedül is védelemre képes Európa, hanem mindig is értékes partnere lehetne. Hogy a Szovjetunió kész-e megtűrni egy ilyen fejlődést, az jelenleg még éppúgy bizonytalan, mint belső átalakítási politikájának eredménye. A Szovjetuniónak azonban meg kell fontolnia, mi előnyösebb számára: Az együttműködés olyan szabad és teljesítőképes európai államokkal, amelyeknek támasza lehet egy ilyen összeurópai békerendszer, vagy Európa szívében egy konfliktushelyzetnek és egy olyan általa kikényszerített keletközép-európai szövetségnek a fenntartása, amely számára állandóan növekvő, tartósan elviselhetetlen költségekkel, tekintélyveszteséggel és kockázatokkal jár. Ha a Szovjetunió valóban komolyan veszi ,,új gondolkodását,, , akkor azt is el kell ismernie: egy összeurópai békerendszer, egy szabadságra, jogra, megbékélésre és az érdekek kölcsönös egyeztetésére épülő olyan Európa, amelyben a népek és nemzetek félelem és kényszer nélkül, kulturális önállóságuk megőrzésével élhetnek együtt, jobb választás, mint a mai megosztott Európa.+++ Flesh István (Bonn),MTI-Panoráma 1989. május 17., szerda 10:55
Vissza »