|
|
|
|
A kormány gazdasági csomagterve
|
A kormány gazdasági csomagterve SZER ------------------------------- München, 1989. május 17. (Vadász János) Magyar híradó - Kemenes Ernő, a tervhivatal frissen kijelölt elnöke közzétette a kormány hároméves csomagtervét. Azt állította, azt jósolta, hogy ez a csomagterv nem fog kiváltani országos vagy helyi elégedetlenségi hullámot, noha a tervnek vannak húsbavágó intézkedései, például a veszteséges vállalatok egy részének felszámolása, ami munkanélküliséget idéz elő. Gazdasági szakértőnket, Vadász Jánost kérdezem. Megalapozott-e ez a jóslat? - Nem, ha arra gondolok, hogy ezt a tervhivatal elnöke jósolja, és ez az intézmény az elmúlt 40 évben nem szerzett valami nagy tekintélyt magának a jövendöléseivel. És egyáltalán jogos kérdezni, mi szükség van ma a tervhivatalra, erre a parancsuralmi csúcsszervre, egy olyan hároméves tervidőszakban, amely állítólag a piacgazdálkodást hivatott bevezetni. Mert erre hivatott, ha arra gondolok, hogy a kormány munkabizottsága már nyilvánosságra hozta a maga javaslatait és feltételezem, hogy a kormányprogram, amelyet a hónap végén az Országgyűlés elé terjesztenek, ezeket a javaslatokat veszi figyelembe, ezekre épül. Hogy a foglalkoztatási példánál maradjak, a javaslatok szerint az elkövetkező három évben évi 200 milliárdról 100-120 milliárd forintra kell csökkenteni a költségvetési támogatások összegét. Ezeknek a jelentős része vállalati szubvenció, ami vállalatok leépítését eredményezi és ennek nyomán munkanélküliséget. Ez persze eleve nem lehet népszerű, de szükséges, és társadalmilag is elfogadható lehet, ha a piaci viszonyok következetes meghonosodása és az államnak a gazdaságból való kivonulása kíséri. Ez az összefüggés nem domborodott ki kellően Kemenes nyilatkozatában, holott az lett volna a helyes, ha nem mérlegeli a várható társadalmi reakciót, hanem éppen erre az összefüggésre mutat rá. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
Csomagterv - 1. folyt.
|
- Volt-e pozitív vonása ennek a nyilatkozatnak? Van valamilyen pozitív ígéret? - Van. Feltétlenül. Amikor Kemenes arról beszélt, hogy a kormány a költségvetés hatalmas és növekvő hiányának a terhét nem kívánja sem a lakosságra, sem a vállalatokra hárítani, hanem mint mondta: vállalkozás-élénkítő programot kíván finanszírozni főleg a kis-, középvállalkozások javára, és hitelekkel akarja támogatni a privatizálást úgy egyéni, mint magánvállalkozások alapítását. És ha ez valóban így lesz, ez örvendetes lesz. Az állam ugyanis hatalmas kiadást takarít meg a veszteséges tevékenységek támogatásának a megszüntetésével - ha valóban ezt teszi. Itt 50-60-70 milliárd forintról lehet szó, amihez képest eltörpül bármilyen más állami költségcsökkentés, bármennyire is népszerűen hangzik mint most mondta, hogy 150 millióval kevesebbet kap a munkásőrség, vagy 300 millióval kevesebbet az MSZMP, mert ez együttesen még egy százalékát sem teszi ki annak a hatalmas összegnek, ami a szubvenciók felszámolásából elérhető. Ebből a nagy megtakarítandó összegből indokolt kedvezményes hitelekkel támogaatni az új vállalkozások terjedését annál is inkább, mert ezeknek kevés az indulótőkéjük. Ha terjednek az új dinamikus vállalkozások, ezzel szaporodik az új tulajdonosok sokasága is, és ennek függvényében váltja fel a piacgazdaság a tervgazdaságot. Mert nekem meggyőződésem, hogy a kormány hároméves terve akkor találhat valóban társadalmi támogatásra, ha ez lesz az a terv - amely az utolsó is lesz - amely a tervgazdaságot is felszámolja. - És akkor indokolt a derűlátás? - Hosszútávra akkor igen. +++
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|