|
|
 |
|
 |
Budapesti események
|
München, 1989. március 15. (SZER, A mai nap) - A budapesti
felvonulásról és eseményekről hallgassák meg Kasza László helyszíni
tudósítását.
- Most, amikor ezt a rövid tudósítást mikrofonba mondom, még tart a
független csoportok ünnepi március 15-e megemlékezése az első
állomáshelyen a Március 15-e téren, a Petőfi szobor előtt. A tér
már korábban, 11 óra után megtelt. Most, hogy a hivatalos ünnepség
a Múzeum-kertben véget ért, a környező utcák is tömve vannak
kokárdás, magyar nemzetiszínű szalagokat viselő emberekkel.
A hangulat? Igazi ünnepi hangulat. Érdekes megfigyelni az
embereket, hogy ismeretlenek ölelkeznek, kívánnak egymásnak szép
március 15-ikét.
Az Erzsébet-hídon, a Petőfi szoborral szemben egy nagy
transzparenst függesztettek ki "Független Magyarország" jelszóval,
rajta koronás címer. A híd alatt egy másik transzparens: "Vissza a
lenini úton!"
A gyülekezés alatt, amíg a tömeg összejött, a hangosbemondó
szolidaritás-nyilatkozatokat tett közzé. Nagy taps fogadta azt a
szolidaritási megnyilvánulást, hogy az ünneplők együtt éreznek
ezekben a pillanatokban a csehszlovák bebörtönzöttekkel, Václav
Havellal és társaival.
Óriási taps köszöntötte a lengyel Szolidaritás szakszervezet
üzenetét, gratulációját március 15-én. És aztán ha fokozni lehet
ezt a tapsvihart, akkor azt a romániai magyarok melletti
szolidaritás-nyilatkozat váltotta ki.
Érdemes talán idézni azokat a jelszavakat, amelyeket a
transzparensek hirdetnek, és amelyeket a hangosbemondó bemondott.
"Igazságot 56-nak!" Egy kérdés: "Iván? - nincs honvágyad?" Megint
másik: "Rátok már nem szavazunk, csillaghullást akarunk!"
"Az MSZMP nem alternatíva!" És végül egy nagyon elgondolkoztató
jelszó: "48 plusz 18 plusz 56 - egyenlő 301?"
Az ünnepségen, itt a Petőfi szobornál Mécs Imre beszél az SZDSZ
nevében, továbbá Mécs Károly a Bajcsy-Zsilinszky Társaság nevében
és Filó Sarolta a Magyar Demokrata Fórum nevében.
Végh Károly a következő gondolat köré csoportosította beszédét:
- Azért nem vagyunk hajlandók együtt ünnepelni a hivatalos
rendszerrel, mert nem tudjuk elfelejteni a lánchídi csatát, tehát
1986. március 15-ikét, amikor a rendőrök bekerítették a Lánchídon
az ünneplő fiatalokat és meggumibotozták őket.
Mécs Imre beszédéből a következő gondolatot emelném ki:
- A csendes többség nem hisz, nem bízik ebben a rendszerben. Fél a
visszarendeződéstől. Túl sok fegyver van kint Magyarországon a
sztálinisták kezében. Követeljük a fegyverek összeszedését, a
Munkásőrség megszüntetését, és azok egy részének a rendőrséghez
csatolását.
Filó Sarolta az MDF részéről egy Petőfi idézet köré csoportosította
a beszédét. Az idézet: "Csupán meg van tágítva rajtad, de nincs
megtörve a lánc."
A tömeg innen a Petőfi szobortól a Szabadság-térre megy, ahol a
tévé előtt Cserhalmi György fölolvassa a 12 pontot és Csengey Dénes
a Magyar Demokrata Fórum részéről beszédet mond.
Ezután tovább vonulnak a Kossuth térre. Ott a szónokok: Orbán
Viktor a Fidesz részéről, és Kis János a Szabad Demokraták
Szövetségétől. Végül a Bem szobornál - ahol véget ér az ünnepség -
Bába Iván beszél.
Délelőtt 11 órakor kezdődött a Múzeum kertben a hivatalos ünnepség.
Azok számára, akik ezt még nem látták, talán egy kissé giccsesnek
tűnt a huszárcsákós katonák felvonulása, patetikus díszlépésekkel.
Ismerőseim, akik évenként megnézték már ezt az ünnepséget, azt
mondták, hogy ennél sokkal rosszabb is volt.
Pontosan 11 órakor kezdődött az ünnepség, amikor felvonult a
Hazafias népfront vezetőjével, Huszár Istvánnal az úgynevezett
díszelnökség. A következő szónoklatok nem fukarkodtak a
közhelyekben. Hadd említsek egyet: Huszár István megnyitójában
elhangzott ez a mondat: "A világszellem emeli a lábát, mert lépni
akar."
Füttykoncert köszöntötte Ruttkai Györgyöt (sic!) a
szociáldemokraták részéről, sokan a közbe kiáltok közül úgy
gondolták, hogy elárulta a független szervezeteket. Ő hangsúlyozta
kétszer is - a zavargások miatt kétszer is elkezdett beszédében,
hogy pártja együtt kíván ünnepelni a hatalommal, de nem menetel
együtt vele.
A Független Kisgazdapárt részéről Vörös Vince beszélt.
Nyers Rezső volt az ünnepi szónok, és a legnagyobb tapsot az a
bejelentése, vagy az a mondata kapta, amikor kijelentette, hogy:
"Megelégeltük azt az időt, amikor Moszkvából diktálták nekünk a
politikát". Nos, ebben a kérdésben minden bizonnyal kétség volt a
Múzeum kertben.
Ezután következett a koszorúzás, amelyet a különféle hivatalos
szervezetek hajtottak végre, és olyan független szervezetek is,
amelyek magukat így nevezik, mint például a Münnich Ferenc
Társaság.
Ennyit első benyomásként a budapesti március 15-ről. +++
1989. március 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|