|
|
 |
|
 |
Csoóri Sándor a választásról
|
----------------------------
London, 1990. március 26. (BBC, Késő esti panoráma) - Budapesten
tartózkodik Siklós István munkatársunk. Ő készítette a következő
interjút:
- A Magyar Demokrata Fórum jelentős győzelmet aratott a
magyarországi választáson. Csoóri Sándort kérdezem, aki alapító
tagja a Demokrata Fórumnak, hogy mi a reakciója, az első azonnali
reakciója erre a győzelemre?
- Én a hagyományos és babonás magyarok közé tartozom, akik csak
egy szituáciában, csak abban a helyzetben tudnak örülni, amikor már
van is alapjuk. Szóval semmiféle szivárványos elképzelést nem
szeretek. Ha már túl vagyok rajta, akkor tudok örülni. Most izgalom
van bennem. 30 esztendő küzdelme van e mögött, és én azt gondolom,
hogy egy népet ekkora veremből, egy országos veremből kihozni egy
ilyen népszavazással - akármilyen eredményt jelent is - óriási
dolog. Elmondhatom, hogy megérte. Megérte ez a 30 esztendő, megérték
az álmatlan éjszakák, sokszor a meg nem írt könyvek is, mert mi a
testünkkel politiziáltunk, nem mindig az írásunkkal, mert az
írásainkat cenezúrázták. A szánkat nem tudták és talán ennek ez is
az eredményye.
- A Demokrata Fórum választási győzelmét beárnyékolja bizonyos
értelemben az, ami ma Romániában történik. Miként látja a romániai
helyzetet, a romániai magyarság helyzetét?
- Egyre félelmetesebb, főként Erdélyben. De a tüntetések
folytatódnak és egyre több személyt fenyegetnek meg, magyarok
leveszik a lakásukról a névtábláikat, mert az árulkodó. Szinte
emberek után is vadásznak már a városban. Aztán hallgatóznak a
járókelők között, hogy magyarul beszélnek-e, és akkor kikezdenek
velük. (folyt.)
1990. március 26., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Csoóri Sándor a választásról - 1. folyt.
|
- Szinte kezd elterjedni egész Erdélyben. De a legszomorúbb, a
leglehangolóbb az, hogy a román hírközlő szervek szítják a lakosság
indulatait, bőszítik őket. Olyan módon tájékoztatják félre a
lakosságot, ahogyan szinte Ceausescu idejében félretájékoztatták.
Most más előjellel természetesen mindenért a magyarságot okolják.
Ma reggel egy ortodox pap véleményét hallottam - meg is hatódtam
tőle -, mert ő mondta, hogy nem igazak azok a híresztelések, amiket
a román kormány elhint és szétsugároz az országban. Mert odaát,
amelyiknek ő a papja, ott nem halt meg senki sem, a magyarok nem
bántottak senkit, tehát ő maga cáfolta meg. Feszült, fojtott, drámai
a helyzet Romániában. Pedig ha az ember elgondolja - történelmi
méretekben gondolja el -, hogy mi is történt ebben a században. A
magyarságnak Trianont kellett elviselnie. A románságnak most csak a
demokráciát kellene elviselnie.
Ég és föld a kettő közötti különbség, mert Trianont a
békeszerződéssel ráerőltették egy térségre, így a magyar kisebbségre
is. Most a demokráciát kellene elviselniük a románoknak. Abban a
pillanatban, hogyha ezt elviselnék, ez a helyzet nem adódhatott
volna elő.
- Tehát Csoóri Sándor úgy látja, hogy van megoldás az esetben,
hogyha az emberi jogokat betartják Romániában. Tehát az ideiglenes
kormány érvényt szerez ennek?
- Az emberi jogokat és intézményes jogokat kell biztosítani a
kisebbségeknek, mert a Nyugat mindig abba az önhittségbe, és abba a
vak tévedésbe esett bele, hogyha az emberi jogokat biztosítják -
tehát ha ezt kinyilvánítják -, akkor máris megoldottak a kisebbségi
jogok. De ez sosem így van. Mindaddig, amíg nincsenek intézményes
jogai, iskolái, egyetemei, bizonyos tulajdona nincs a kisebbségnek,
akkor minden elvehető tőle. (folyt.)
1990. március 26., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Csoóri Sándor a választásról - 2. folyt.
|
Egy kisebbségnek elveszik a nyelvét, utána elveszik a
szülőföldjét - abban a pillanatban kivégezték ezt a kisebbséget.
Tehát ennek a veszélye éppen akkor mutatkozik meg, amikor a
legnagyobb remény felkínálkozik történelmileg arra, hogy a magyarság
most végre megkapja azokat a jogokat. Úgy tapasztaltam, mindenki,
aki onnét Erdélyből, Romániából jön át, határozottan ki akar állni a
saját jogaiért. A magyarság amilyen levert volt, amilyen félénk
volt, bizonytalan volt - most a félelem mellett is határozott.
- Mi tehát most a teendő Magyarországon? Az, hogy felhívni a
nemzetközi közvéleményt a nyugati kormányokat és hatalmakat arra,
hogy figyeljék az emberi jogok tiszteletben tartását Romániában, az
emberi és a kisebbségi jogokat.
- Tehát, hogyha az elmúlt 30 esztendőben Nyugat nemigen tudta
azt, hogy mi itt az igazi valóság Közép-Európában, Kelet-Európában.
Az elmúlt két esztendő a csendes forradalmak, és a tragikus, véres
forradalmak rádöbbenthették volna az Európa valóságára. Most valóban
segíthetnek azzal - semmi mással, csak azzal segíthetne Nyugat - ha
igazi, tárgyilagos megfigyelőket küldenének be az országba. Mert
azok a tájékoztatási eszközök - ahogyan az előbb mondtam -, azok
teljesen meg tudják őrjíteni a tanulatlan, tájékozatlan tömegeket,
akiket 30-40 évig elzártak mindentől. Akiket most szabadítanak fel,
azokat nem a fegyelmezett tudás fogja irányítani, hanem a vérengző
tudat. És ez a veszély óriási ma Romániában, úgyhogy Nyugat
mindenképpen azzal tud segíteni, hogyha igazi megfigyelőket,
tárgyilagos embereket küld el Romániába és követelik, hogy azok
dirigálhassák ki az ottani eseményt. +++
1990. március 26., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|