|
|
 |
|
 |
A Beszélő 26. száma
|
A Beszélő 26. száma SZER
------------------- München, 1989. május 17.
(Gordon Tamás) Leírva: 1989. május 18.
A Szabad Demokraták Szövetsége a közelmúltban bejelentette: a
viszonylag rendszertelenül megjelenő Beszélő a mozgalom hetilapjává
válik. Így lehetséges, hogy a 26-os számú Beszélő, melyet mai
műsorunkban ismertetünk, a szamizdatban megjelenő utolsó kiadványa.
Mielőtt rátérnénk a részletes bemutatásra, előbb néhány cím a
tartalomjegyzékből:
Beszélő-est a Jurta Színházban a 25. jubileumi szám megjelenése
alkalmából rendezett est előadásaiból. Néhány szerző neve Kis János,
Konrád György, Babus Endre, Kodolányi Gyula, Fodor Gábor, Petri
Lukács Ádám.
Mit kíván a magyar nemzet címmel összefoglaló a március 15-ikei
megemlékezésekről.
Radnóti Sándor esszéje Ember Judit betiltott filmjeiről.
Tamás Gáspár Miklós tanulmányának témáját elárulja a címe: Búcsú
a baloldaltól. A szerkesztőségi cikk szerzője Kis János. Írását
kivonatolva ismertetjük:
1956 követelései ismét napirenden vannak. Némelyek, mint az
ország külpolitikai semlegessége, a távolabbi lehetőségek között
jelentek meg. Mások, mint az alkotmányos többpártrendszer, a
politikai kűzdelmek közvetlen céljai közé kerültek. Ez döntő
lélektani fordulat. A forradalom jelszavait nem csak az elnyomás
szorította ki a nyilvánosságból több mint 30 éven át. A kényszernél
is nagyobb hatású volt az a szinte osztatlan meggyőződés, hogy az
56-os követelések emlegetése máshoz mint katasztrófához nem
vezethet. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
A Beszélő 26. száma - 1/1. folyt.
|
Igaz, akik ma többpártrendszert követelnek, és nyilvánosan
elmélkednek az ország nemzetközi státusának lehetséges módosulásán,
nem a forradalmat készülnek megismételni. A legradikálisabbak is
kompromisszumok útján megvalósuló átmenetben gondolkodnak. Azonban a
mégoly rendezett átmenet sem mehet végbe egyenletesen pergő
forgatókönyv szerint. A határidőket nem tologathatjuk jobbra-balra a
stabilitás igényeinek megfelelően.
Kádár bukásával felgyorsult az egypárturalom bomlása, és az 1990
nyarán esedékes választások egyértelmű határvonalat húznak a most
zajló folyamatokon. Legkésőbb akkor el kell dőlnie, hogy rátérünk-e
a többpártrendszer megteremtésének útjára, vagy hosszú-hosszú időn
át zsákutcában fogunk vesztegelni.
Kis János ezután Kelet-Európa válságába helyezve elemzi a magyar
56-os forradalom esélyét. Megállapítva, hogy a szovjet legfelsőbb
vezetés maga is az agresszív beavatkozás és a végletes engedékenység
között ingadozott, majd a Hruscsov bukása utáni évekkel foglalkozik,
amikor, bár végeszakadt Sztálin szidalmazásának, a
Brezsnyev-nemzedék uralma mégsem a sztálinizmust hozta vissza.
Nemhogy új lendületet kaptak volna, az egész életet mozgósító
kampányok csak most ültek el igazán. Lekerült a napirendről a
kommunizmus utópiája, a meglepett közönséget értesítették, hogy a
fejlett szocialista társadalom már fel is épült, azaz be lehet
rendezkedni.
Az üzenet elsőrban a pártapparátusnak szólt, melyet a sztálini
terror hullámai és a hruscsovi átszervezés kampánya szüntelen
bizonytalanságban tartottak. A káderek mostantól biztosan
számíthattak a nyugodt előremenetelre, pironkodás nélkül élvezhették
a karrier anyagi és társadalomi előnyeit. Egyre terebélyesedett a
káderek számára fenntartott zárt üzletek hálózata, egyre jobban
duzzadt a korrupció. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
A Beszélő 26. száma - 1/2. folyt.
|
A kiváltságaik szemérmes takargatására szoktatott elvtársak
között divatba jött a kérkedő fogyasztás. De nem csak ők és nem is
csak a többi elithez tartoztak az új kurzus nyertesei közé. A
mindennapi élet rutinizálódása valamennyi réteg helyzetét
kiszámíthatóbbá tette.
Az első tíz évben egyértelműen emelkedtek a reálbérek, javult az
élelmiszer-ellátás, változatosabbá lett az iparcikkkínálat. Aki nem
politizált és nem tartozott semmilyen üldözött vallási, kulturális
vagy nemzetiségi kisebbséghez, jobban élt, mint valaha. Ne feledjük,
az 1905-ös forradalom óta ez volt az első hosszabb nyugalmi időszak
az orosz birodalom területén.
Csakhogy a brezsnyevi stabilizálás túlságosan sokba került.
Mindenekelőtt a szó szoros anyagi értelmében. A szovjet gazdaság a
20-as évek vége óta mindig erejét messze meghaladó teljesítményre
kényszerült.
Hruscsov megpróbált enyhíteni a feszültségen. Részint kevés
ráfordítás árán nagy hozamot igérő csodaszerekkel próbálkozott, így
például az ország kenyérgondjait a közép-ázsiai szűzföldek
feltörésével akarta megoldani; részint radikálisan csökkenteni
próbálta a Szovjetunió hagyományos haderejét, arra hivatkozva, hogy
a nukleáris elrettentés amúgy is kizárja a háborút.
A szűzföld-kampány azonban rövid életű sikerek után fiaskónak
bizonyult, és rendre megbuktak Hruscsov egyéb kisérletei is: a
kukoricaprogram, a kemizálási program stb. A leszerelési
kezdeményezést olyan heves ellenállással fogadták a hadsereg
főtisztjei, hogy Hruscsovnak vissza kellett táncolnia.
Brezsnyevék tanultak Hruscsov bukásából. Felhagytak a csodát
igérő kampányokkal, minden befolyásos érdekcsoportot kiakartak
elégiteni és komoly erőfeszítést tettek a lakosság
elégedetlenségének csökkentésére is. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
A Beszélő 26. száma - 1/3. folyt.
|
A 60-as évek közepétől valamennyi fegyvernem költségvetését
folyamatosan növelték, de a fogyasztási célú kiadásokat nem fogták
vissza. Soha nem öltek annyit a mezőgazdaságba, mint ekkor. Más
kérdés, hogy a kolhozrendszer módosítása híján e hatalmas összegek
elfolytak a homokba. Részint ezt, részint a lakosság emelkedő
fogyasztási igényét ismerte el a vezetés, amikor a 70-es évek elején
rátért a rendszeres gabonabehozatalra.
Nem volt ereje megvonni a pénzt az ipari óriásberuházásoktól
sem. Esztelenül túlmérezett nagyüzemek épültek Brezsnyevék alatt,
mint a kámai teherautógyár. Soha be nem fejezett létesítményekbe
temették az erőforrásokat, mint a Bajkál-Amur vasuti fővonal. A
70-es évekre Kelet-Európa felélte utolsó tartalékait. Élén a
megújulásra képtelen Szovjetunióval, tartós válsághullám indult el.
A birodalomban többszöri hatalomváltás történik, Kelet-Európa
pedig kormányozhatatlanná válik. A Szovjetunióban jelenleg zajló
folyamatok sokban hasonlítanak a Sztálin halála utáni időkre. Mint
akkor, most is felülről indult el a változás. A diktátor és a
nevével azonosított korszak értékelése most is a politikai küzdelmek
középpontjában áll. Megint támadják a bürokratikus önkényt. A
hatalmi belharcokat megint kulturális sorvadás kíséri. Hogy
pozícióit megszilárdíthassa, a szovjet vezetés ismét külpolitikai
engedkményekre kényszerül.
S míg a Szovjetunió belső problémáival küszködik, ismét
forrongásba jön a kelet-európai régió, az élvonalban ismét
Lengyelország és Magyarország. Ám a párhuzam csak részleges. Hogy
önmagunkon kezdjük, Kelet-Európát nem a peresztrojka lendítette
mozgásba. A moszkvai reformok kétségkívül megrendítették a
csehszlovákiai restaurációs rezsimet, bátorítják az ellenállást
Kelet-Németországban, és legitimitást adnak a változás
szorgalmazásának Bulgáriában. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
A Beszélő 26. száma - 1/4. folyt.
|
Lengyelországban és Magyarországon is kedveznek a
kibontakozásnak, de ebben a két országban a nyílt politikai válság
nem Gorbacsov nyomán kezdődött el, hanem már Gorbacsov fellépése
előtt.
Térségünk politikai önmozgása most sokkal erősebb, mint 30-35
évvel ezelőtt volt. Ez részint annak tudható be, hogy társadalmaink
érettebbek, kialakultabbak lettek, részint pedig annak, hogy a
Szovjetunió már nem képes biztosítani világrendszere zavarmentes
újratermelődését. Gyengül a szovjet állam politikai befolyása, mert
a gazdasági befolyása meggyengült.
További lényeges különbség az 50-es és 80-as évek között, hogy a
szovjet világrendszer többé nem az az elkülönült kontinens, ami
volt. Három kelet-európai ország idestova 20 éve intenzív pénzügyi
és kereskedelmi kapcsolatokat tart a fent a Nyugattal. Kettőben
lassan a gazdasági szervezet is igazodni kezd a kapcsolatokhoz.
Senki nem tud olyan megoldást ajánlani a régió gazdasági
hanyatlására, amely nem a világpiachoz való felzárkózáson át vezet.
A fejlett kapitalista országok a belső stabilitás tényezőivé
váltak Kelet-Európában. Aktív politikai jelenlétüknek nemzetközi
jogi keretet ad a helsinki folyamat, melyet még az enyhülés kurzusa
indított el. A peresztrojka persze ennek a folyamatnak is új lökést
adott. Brezsnyevék számára csak a II. világháború utáni határok
szavatolása és a kialakult hatalmi erőviszonyok rögzítése volt a
fontos. Az emberi jogi záradékokat verbális viszontengedménynek
tekintették, a betartásuk nemzetközi szavatolására tett minden
kísérletet elutasítottak, mint a belügyekbe való beavatkozást.
A Gorbacsov-vezetés viszont arról igyekszik meggyőzni a
külvilágot, hogy ezen a téren is látványosan szakított elődeivel. Be
akarja vezetni a Szovjetuniót a civilizált államok közösségébe, és
cserébe tudomásul veszi, hogy számon kérhetik rajta a civilizált
államoktól elvárt magatartási szabályok tiszteletben tartását.
(folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
A Beszélő 26. száma - 1/5. folyt.
|
A Szovjetunió belső problémáinak felsorolása után Kis János úgy
látja, hogy Gorbacsov ellenlábásainak nemigen van véleményük arról,
hogy merre is kellene a Szovjetuniót vezetni. A bürokrácia
tehetetlenségi ellenállása nagy, de politikai kezdeményezőkészsége
csekély. Majd a következőkre jut:
Amennyire a politikában egyáltalán jósolni lehet, a Magyarország
szempontjából döntő jelentőségű egy-két évben nem kell konzervatív
fordulattól tartanunk. Sokkal valószínűbb, hogy a politikai és
társadalmi folyamatok szétzilálódása folytatódik. Hosszabb távon nem
lehet kizárni persze, hogy kenyértörésre kerüljön sor. Egy valamit
azonban messze előrenézve is határozottan kizárhatunk: Hruscsov után
még jöhetett egy évtizedekre szóló Brezsnyevi stabilizáció,
Gorbacsovot nem követheti valamiféle ligacsovi stabilizáció.
A birodalmi rendcsinálás tartalékai örökre kimerültek. Így hát
van rá esély, hogy amit a közeli időben kivívunk, azt a távolabbi
jövő viszontagságai közepette is konszolidáljuk. Ebben a távlatban
kell Magyarország demokratizálásának külső stratégiájáról
gondolkodnunk.
Mindenekelőtt azt kell szemügyre vennünk, hogy mit ajánl nekünk,
kelet-európaiaknak az új szovjet vezetés. Ajánlatuk két részből áll:
részint közvetlenül nekünk szól, részint a nyugati hatalmaknak szól,
de ránk is vonatkozik.
A Nyugatnak tett ajánlat látszik átgondoltabbnak, egyszersmind
könnyebben kivihetőnek. Eszerint a Szovjetunió lemond a brezsnyevi
vezetés utolsó tíz évében szerzett tarthatatlan hadállásairól,
leszerelik az SS-20-at, elhagyják Afganisztánt, rábírják Kubát
Angola, Vietnamot Kambodzsa kiürítésére. Tudomásul veszik, hogy az
interkontinentális rakétaállományt nem befagyasztani, hanem
radikálisan csökkenteni kell. Kelet-Európa nem tartozik ebbe a
csomagba. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
A Beszélő 26. száma - 1/6. folyt.
|
Itt a Szovjetunió már jóval Brezsnyev előtt megszilárdította
jelenlétét. Csoda volna, ha magától ki akarna vonulni. Ellenkezőleg,
a Gorbacsov-vezetés azt akarja, hogy Kelet-Európa megszállása ne
zavarja többé a Nyugatot. Ezért ajánlotta fel, hogy csökkentik az
itt állomásoztatott szovjet katonák és tankok számát, és hogy a
megmaradt erőket oly módon szervezik át, hogy ne fenyegethessenek
meglepetésszerű támadással. A kelet-európai szovjet hadosztályok
támadó erőit egyértelműen rendfenntartó erővé változtatnk. Ez a terv
szabja meg a közvetlenül nekünk címzett ajánlat körvonalait.
Független, semleges Kelet-Európáról, finnesítésről,
osztrákosításról vagy jugoszlávosításról a Szovjetunió vezetői ma
sem akarnak hallani. Hajlandók azonban változásokról gondolkodni a
Varsói Szerződés keretein belül. Homályosan célozgattak, hogy a
szovjet állam a jövőben nem alkalmaz katonai erőt a függő országok
belpolitikai konfliktusainak eldöntésére. Kijelentették, hogy a
szocializmusnak nincs egyetlen kötelező modellje. Megígérték, hogy a
kelet-európai országok belügyeit a jövőben a helyi kommunista pártok
önálló döntéseire hagyják. Bírálják a KGST bürokratikus szervezetét,
valamiféle szocialista közös piac megteremtésére tettek javaslatot.
Ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy térségünk kilendülhessen a
holtpontról. Tartós kompromisszumnak azonban édeskevés. Nem elég,
hogy az SZKP vezetői nagyobb türelemmel viseltessenek Kelet-Európa
politikai és gazdasági sokfélesége iránt, garancia kell rá, hogy a
térség népei maguk alakíthatják sorsukat. Nem elég, hogy a szovjet
megtartóztassa magát haderejének csendőri bevetésétől, nemzetközileg
szavatolt tiltó rendelkezéseknek kell kizárniuk, hogy ezt
megtehesse. Nem elég elviselhetőbbé tenni országai megszállását,
lépéseket kell tenni a szovjet csapatok kivonása, a Varsói Szerződés
átalakitása, majd megszüntetése felé. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
A Beszélő 26. száma 1/7. folyt.
|
Ezután rátér annak a stratégiának a felvázolására, amellyel a
Gorbacsov-féle vezetés még együtt tud létezni, de amely már kijelöli
a szuverén Magyarország megteremtésének útját. Először is világossá
kell tenni, hogy Kelet-Európa számára csak olyan kibontakozás
elfogadható, amely a Varsói Szerződés feloszlatása felé vezet.
Helyébe valamilyen kollektív biztonsági rendszernek kellene lépnie,
amely kizárja, hogy a térség bármely országa meglepetésszerű
támadást indítson bármely más ország ellen, és egyébkén is rendkívül
kockázatossá teszi az agressziót. Nem indokolt, hogy ez a biztonsági
rendszer a mai Varsói Szerződés területére korlátozódjék, ki kell
terjedjen egész Európára.
Kis János leszögezi, hogy a részleges csapatcsökkentésnek
szuverenitásunk visszanyerése szempontjából nincsen jelentősége. A
teljes csapatkivonásért fel lehet ajánlani, hogy az érintett államok
nem lépnek ki egyoldalúan a Varsói Szerződésből.
Úgy kell politizálnunk, hogy a szovjet vezetés ne zárhassa ki a
kelet-európai országok fejlődésének legitim sokféleségét, napirenden
lévő céljainkat. Magyarország esetében az alkotmányos
többpártrendszerről és a piaci vegyes gazdaságról van szó. Ettől
visszalépni azt jelentené, hogy az átalakulási folyamat megreked, és
évekre, talán évtizedekre sorsunká válik a gazdasági hanyatlás, a
társadalmi züllés és a politikai demoralizálódás. A nyíltan fellépő
konzervatív pártellenzék ma Münnich Ferenc, a november 4-ike utáni
első rendőrminiszter nevét tűzi zászlajára, és ez jól van így.
Az 1956-57-es restauráció emléke mindenkit riaszt. Azokat a
kommunistákat is, akik a 60-as évek konszolidációjával fenntartás
nélkül azonosultak. Ezek az emberek kétféleképpen láthatják az
alternatívát. Vagy úgy, hogy a Köztársaság tér és Szolnok között
kell választaniuk, vagy úgy, hogy Szolnok és az ideiglenes
nemzetgyűlésnek otthont adó debreceni Nagytemplom között. (folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
A Beszélő 26. száma 1/8. folyt.
|
A demokrácia erői akkor politizálnak jól, ha a túlnyomó többség
az utóbbi módon fogja látni, ha a párttagok inkább választják a
visszakanyarodást a koalíciós kormányzáshoz, mint az éles
restauráció történelmi zsákutcáját. Akkor a Münnich Ferenc Társaság
az marad, ami és lesz esély rá, hogy a szovjet vezetés tartózkodóan
viselkedjék.
És végül a stratégia harmadik szempontja: nemcsak a
Szovjetunióval szemben van szükség átgondolt stratégiára, hanem a
Nyugat felé is. A nyugati hatalmak - mindenekelőtt az Egyesült
Államok és az NSZK - döntő szerepet játszhatnak a jelenlegi válság
alakulásában. Egyrészt bonyolult alkudozásban vannak a szovjet állam
vezetőivel egy új biztonságosabb világrendről, és itt valami módon
Kelet-Európáról is meg kell egyezniük. Másrészt az ő közvetlen
részvételük nélkül nem fordítható meg e térség gazdasági hanyatlása.
Gorbacsov azt kéri nyugati partnereitől, hogy a támadásra
alkalmas erők visszavonása fejében fogadják el Kelet-Közép-Európa
változatlan szovjet megszállását. Ráadásképpen kilátásba helyezi,
hogy ellenőrizhetik és számon kérhetik, hogyan tartják meg a térség
kormányai az emberi jogi egyezményeket. Nem lehetetlen, hogy a
nyugati hatalmak ráállnak az alkura. Végülis megszűnik Nyugat-Európa
fenyegetettsége, és a kelet-európai állapotok is számottevően
változhatnak.
Nekünk azonban az ilyen alku nem érdekünk. A megszállás
szentesítése határt szabna belső lehetőségeinknek. Az emberi jogi
normák szigorúbb számonkérése nagy javulást hozna Csehszlovákiában
és az NDK-ban, de Magyarországon és Lengyelországban ennél már jóval
többről van szó. Itt a politikai demokráciáért folyik a harc, és ez
hamarosan így lehet másutt is.
Gorbacsov ajánlata a demokratizálás kérdését megtartaná a Varsói
Szerződés belügyének, amibe nem indokolt beletörődni, már csak azért
sem, mert a Nyugat nagyszabású gazdasági segélyakciója nélkül
Kelet-Európa nem lábolhat ki a gazdasági válságból. A gazdaság
rendebehozása nélkül pedig politikai stabilizálásra nem lesz mód.
(folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Beszélő 26. száma - 1/9. folyt.
|
Ha a segélyt ugyanazok a kormányok kapják, amelyek eddig is
felvették és eltékozolták a hiteleket, akkor ugyanaz fog történni,
mint a 70-es évek közepe óta bármikor: átmenetileg enyhül a nyomás,
újra kezdhetik a költekezést, nem kell kényelmetlen döntéseket
hozni, és néhány év múlva még kétségbeejtőbb helyzetben leszünk,
mint ma.
Kelet-Európának az az érdeke, hogy kapjon gazdasági segélyt, de
olyan politikai feltételekkel, amelyek megszilárdíthatják a
demokratikus vívmányokat, és garanciát teremthetnek a gazdasági
stabilizálás végrehajtására. +++
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|