|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
|
Antall-kormány - ügyetlenül, de jó irányban - SZER 1.
|
München, 1990. szeptember 19. szerda (MTI) - A Szabad Európa
Rádió kommentárban foglalkozott a magyar kormány külpolitikájával.
Miután emlékeztetett a közeli napok magyar külpolitikájának főbb eseményeire - Göncz Árpád köztársasági elnök útja az Egyesült Államokban, Antall József miniszterelnök római tárgyalásai, Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Enrique Baron Crespo, az Európa Parlament elnöke, valamint az Európa Parlament magyar kapcsolatokkal foglalkozó delegációjának budapesti látogatása -, feltette a kérdést: Vajon továbbra is sikerágazatnak tekinthető-e a magyar külpolitika? Avagy - miként ezt az ellenzék, vagy annak egyes tagjai állítják - az Antall-kormányzat még azt is elrontotta, amit elődei a külpolitikában létrehoztak? Igaz-e - Tamás Gáspár Miklós állításának megfelelően -, hogy Kádár és Grósz sikeresebb volt a külpolitikában, mint Antall József és munkatársai? - folytatódott a kérdések sora.
A kommentár szerint az ellenzék egyesített sortüze Jeszenszky Géza külügyminiszterre és rajta keresztül a mai magyar külpolitikára indokolatlan. Nem látszik indokoltnak az az érv, miszerint a kormányzat kizárólag kihasználja a külpolitikában rejlő előnyöket, s nem igaz az, amit Tamás Gáspár Miklós állít, nevezetesen, hogy az új kormányzat csak elrontja elődei tevékenységét.
- Szerintem egészen másról van szó - szögezte le a kommentár irója, Hamburger MIhály. - Ha lassan és ellentmondásosan is, valójában egy új külpolitikai koncepció körvonalai bontakoznak ki a kormányzat tevékenysége nyomán .
- Igaz, már korábban megtörtént a nyitás Nyugat felé, de a nyugati nyitás ma prioritást élvez. Egyszerre kényszer ez és józan belátás. Kényszer annyiban, hogy kiderült: a Közép-Európáról, az Osztrák-Magyar Monarchiáról, vagy a cseh-lengyel-magyar testvériségről szőtt vágyképek illúziók. És nemcsak azért, mert Romániával nem jók Magyarország kapcsolatai, sőt még Csehszlovákiával sem felhőtlen a viszony, hanem azért is, mert gazdaságilag ennyire visszamaradott országok összefogásából, integrációjából egyértelmű felemelkedés aligha következhet be bármelyikük számára. (folyt.)
1990. szeptember 19., szerda 11:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|