|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
|
Göncz Árpád látogatása Tiszabőn (1. rész)
|
1990. szeptember 3., hétfő - Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei
kistelepülésen, Tiszabőn töltötte hétfői munkanapját Göncz Árpád
köztársasági elnök. Érkezésének hírére többszáz helybéli gyűlt össze
a községi tanácsháza előtti téren, miután a faluban igen ritka
eseménynek számított az elmúlt évtizedekben még egy-egy megyei
vezető látogatása is.
A községi tanácsházán a köztársasági elnök őszinte, kendőzetlen tájékoztatót kért a falu életéről, mert - mint hangsúlyozta - tanulni és emberközeli tapasztalatokra szert tenni jött Tiszabőre. Nyíltságban, szókimondásban nem is volt hiány Négyesi Zoltán tanácselnök beszámolójában, s a tájékoztató arra is választ adott: korábban miért kerülték el ezt a Tiszamenti falucskát a politikai vezetők. Mint a falu történetéből kiderült, ma a régió fehér foltjaként emlegetett, elmaradott Tiszabő múltja számtalan büszkeségre okot adó elemet hordoz. Az árvízmentes szigetre épült település hamar fontos révátkelő hellyé vált, az 1800-as évek második felében pedig sörgyár, gyufagyár, ecetgyár is működött itt, és virágzó kereskedelmi hálázata volt a falunak. A két világháború pusztításai ugyan megviselték a falut, de még sikerült a talpraállása. Mindez azonban csak rövid ideig tartott, mert az elkövetkező évtizedek hibás politikai döntései az 1980-as évek közepére a virágzó faluközösséget szétzilálták és a községet elszegényítették. Nagyon sok kárt okozott a faluvezetés iskolázatlansága, szűklátókörű túlbuzgósága, emellett a pártharcok, a beszolgáltatások, a kuláküldözés és az erőszakos tsz-szervezés szinte elüldözte Tiszabőről a dolgozni, boldogulni akarókat. A végső döfést az adta meg, amikor a falut szerepkör nélküli községgé nyilvánították, s ez a titulus azonnal együtt járt az infrastruktúra tudatos visszafejlesztésével. Jelenleg a 2000-es lélekszámú lakosság több mint felét cigányok alkotják, a nem cigány lakosság pedig erősen elöregedett. A lakosság 80 százaléka él a létminimum alatt. (folyt.köv.)
1990. szeptember 3., hétfő 17:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|