 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
 |
1989. október 23-a eseményei (6. rész)
|
Krassó György közgazdász - Nagy Imre 33 évvel ezelőtti beszédét
idézve - ,,Elvtársak,, megszólítással kezdte mondandóját. Majd
emlékeztetett arra, hogy annak idején a mintegy 100 ezer fős tömeg
,,Nem vagyunk elvtársak, magyarok vagyunk,, kiáltással válaszolt
Nagy Imre megszólítására. Az októberi napokra emlékezve Krassó
György hangsúlyozta, hogy akkor elementáris erővel jutott érvényre:
,,a magyarságnak elege volt az önkényből, a jogtiprásból, az orosz
megszállásból,,. Hozzátette: a magyar nép 33 évvel ezelőtt élt a
lehetőséggel, kezébe vette sorsát, s olyan tetteket vitt véghez, ami
visszaadta a már annyiszor lejáratott eszmébe, a szabadság,
egyenlőség, testvériség eszméjébe vetett hitet. Krassó György
hangsúlyozta: 33 év elteltével ez a nemzet ma is változást akar, és
síkraszáll a szabadságért, a függetlenségért. A szónok végezetül
kijelentette, hogy a jelenlegi országépítést, ,,az új honfoglalást,,
csak 1956 eszméire lehet alapozni.
Witner Mária - aki 1956 októberében a Corvin közben harcolt,
majd éveket töltött börtönben - előljáróban leszögezte: október
23-án egy spontán nemzeti forradalom tört ki hazánkban. Mint
mondotta, akkor a forradalom valamennyi résztvevője tiszta szívvel
hitt egy szebb magyar jövőben, s nem ők tehetnek róla, hogy ez nem
valósult meg. A forradalom utáni időkre emlékezve elmondta: sokan
váltak hazátlanná, sok százan estek áldozatul a megtorlásoknak.
Rácz Sándor, az egykori Nagybudapesti Munkástanács elnöke
beszédét kezdve világraszóló ünnepnek nevezte október 23-át. Az
1956-os napok eseményeit idézve hangsúlyozta: a szovjet fegyverek
illetéktelenül és jogtalanul avatkoztak be hazánk sorsába. ,,Az
akkor leomló falak, a romok nemcsak a felkelőket temették maguk alá,
hanem egy emberidegen ideológiát is, amelyről azóta bebizonyosodott,
hogy nincs helye a világban,,. A Parlament előtt egybegyűlt
fiatalokhoz intézve szavait a következőket mondta: ,,A magyar jövő
bennetek van, nem a nyugati és a keleti segítségben.,, Végezetül
leszögezte, hogy a mai napon kikiáltott Magyar Köztársaság
tartalommal csak úgy tölthető meg, ha valóban megszületik egy szabad
Magyarország.
A Kossuth téri megemlékezés végén két, immár dokumentum értékű
írás hangzott el: Bibó István egykori államminiszter november 4-ei
kiáltványa, illetve Kósa Pálnak, az Újpesti Forradalmi Bizottság
vezetőjének kivégzése előtt a siralomházban papírra vetett
búcsúlevele.
Az október 23-ai emlékező rendezvénysorozat központi eseménye a
Szózat közös eléneklésével zárult. (MTI)
1989. október 23., hétfő 20:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|