|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
|
- MSZMP kongresszus előtt - 1. folyt.
|
Ez az áramlat, amelynek élén Berecz János áll, elfogadja ugyan bizonyos reformok szükségességét, de a szilárdság, a rend és a fegyelem kategóriáit hangsúlyozza nagyobb nyomatékkal. Hívei a pártbürokrácia közép- és felső köreiből kerülnek ki, az olyan emberek közül, akikben zavart keltettek az utóbbi egy év gyors változásai, és akik fájlalják azt, hogy a tájékoztatási szervek elvetik. S ami ennél is fájóbb: az emberek többsége is elveti mindazt, amin a párt 40 évig munkálkodott. Ezek az emberek aggódnak állásaikért is, és ha azt el is fogadják, hogy a kommunista párt többé nem tarthat igényt politikai monopóliumra, a marxizmus-leninizmus elveit nem hajlandók elvetni. A reformszárny ezzel szemben meg van győződve arról, hogy a jelenlegi rendszert terheli a felelősség Magyarország súlyos politikai és gazdasági helyzetéért, és ebből a meggyőződésből kiindulva hajlandó teret adni a valódi demokráciának. A Pozsgay Imre vezette reformáramlat szeretne bekapcsolódni az európai demokrácia rendszerébe, megtartva a szocialista irányvételt. A küszöbönálló kongresszuson azonban nehézségekbe ütközhet, hiszen kisebbségben van, és nagyon nehéz lesz meggyőznie a kételkedőket, az opportunistákat, illetve mindazokat, akik ingadoznak a nómenklatúra merevsége és a reformerek között. Megtörténhet viszont, hogy a reformerek a szakítás helyett inkább kompromisszumra törekszenek majd, nem utolsósorban abból a megfontolásból kiindulva, hogy ha kisebbségben maradnak, elvesztik a párt intézményeiből származó előnyöket. Az ország egészét tekintve egyébként a kommunista pártot aligha lehet népszerűnek mondani. A legtöbb becslés szerint a lakosságnak mindössze 25-30 százaléka támogatja a pártot és ezeknek is nagy része Pozsgay Imre híve. Ha tehát a párt ketté szakadna, és kiválna belőle a Pozsgay vezette kisebbség, amely demokratikus szocializmusra törekszik, akkor a többség még a jelenleginél is gyérebb támogatásra számíthatna. (folyt.)
1989. október 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|