|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Bill Lomaxszal - 3. folyt.
|
- Pozsgay Imre és az MSZMP reformszárnya valóban ebben a megvilágításban kezd feltűnni, mint a magyar történelemmel és hagyományokkal összeillő szocializmus bajnoka. Felszínesen ebben van is valami igazság. De ha tüzetesebben megvizsgáljuk a szereplőket és a folyamatokat, akkor az összehasonlítás sóntít. Nagy Imre sohasem akart hatalmat magának. Sohasem módosította elveit annak érdekében, hogy hatalmat szerezzen. Egész pályafutása során következetesen kitartott meggyőződései mellett. Rendszeresen megtagadta az önkritika gyakorlását, és nem volt hajlandó egyezkedni fogvatartóival. Ilyen ember maradt az utolsó pillanatig. Ugyanez nem mondható el Pozsgay Imréről. Neki például 33 évbe tellett, hogy rájöjjön: mi történt 1956-ban. Ami a Nagy Imrét támogató reformkommunistákat illeti, majdnem mindegyik valamikor hívő kommunista volt, aki rájött hogy egykori ideáljait a terror és az elnyomás szentesítésére használták fel. Ők aztán a kiábrándultság és a bűntudat hatására próbálták jóvátenni az általuk elkövetett vétkeket. De - mint egykori hívőknek - cselekedeteik rugója továbbra is a szenvedélyes meggyőződés maradt. A mai reformkommunista nemzedék viszont pályafutását az 1956 utáni terror és elnyomás éveiben kezdte. Felemelkedésük időszaka a kádárista kényszer és korrupció évtizedeire esett. Nehéz elhinni, hogy jelenlegi átállásuk Nagy Imre és a forradalom ügye mellé nem épp olyan opportunista és elvtelen, mint amilyen korábbi belenyugvásuk volt 1956-nak ellenforradalomként való megbélyegzésébe, vagy Nagy Imre árulóként történt kivégzésébe. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)
Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
|
|
|
|
|