|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
|
Mi lesz veled, Argentina? (1.rész)
|
Buenos Aires, 1989. május 16. kedd (MTI-Panoráma)
A peronista győzelem Argentinában a jelek szerint nem oldotta az éles ellentéteket, peronisták és radikálisok történelmi rivalizálását. Ezekben a napokban az argentinok minden itteni eseményt összefüggésbe hoznak a vasárnapi választásokkal, a peronisták győzelmével. Azt is, hogy Julio de Grazia argentin színész, Latin-Amerika egyik legismertebb művésze hétfőn főbe lőtte magát. S persze nincs hiány a kommentárokban, a legérintettebbek megnyilatkozásaiban. Raul Alfonsin elnök kijelentette: nem tud osztozni a győztesek örömében, azokkal érez együtt, akik a választáson vereséget szenvedtek. Carlos Saul Menemék azzal vádolják Alfonsinékat , hogy egy tönkre tett országot hagytak rájuk, Alfonsinék viszont a demokráciát féltik Meneméktől. A kettős hatalom december 10-ig tartó átmeneti időszaka ezért vélhetően zaklatott lesz. Egyes radikális körök elkeseredettségükben máris arról beszélnek, hogy ,,alá kell aknázni,, a peronisták útját a hatalomhoz. Ezzel viszont azoknak teremtenek kedvező feltételeket, akik szélsőséges megoldáson gondolkodnak. Osztatlan a vélemény, miszerint a peronizmus győzelme a rossz gazdasági-szociális talajon vált lehetővé, a rossz gazdasági helyzet pedig csak részben tulajdonítható az ország 54 milliárd dolláros eladósodásának és a további hitelforrások beszűkülésének, hanem jórészt az Alfonsin-kormány a rossz - és emellett csökönyösen kitartó - gazdaságpolitikájának a következménye. A tömegek, amelyek 1983-ban 52 százalékos többségben részesítették Alfonsint, a radikális párti államfő mandátumának lejártakor már teljes kiábrándultsággal fordultak el pártjától, és elnökjelöltjétől, Eduardo César Angeloz-tól. S nem csak anyagi megfontolásból tettek, jóllehet ez volt az elsődleges, hanem mert Alfonsinék nem támaszkodtak rájuk a militarista körök antidemokratikus törekvéseivel szemben, sorozatos engedményeket tettek a jobboldali katonai köröknek, egészen a nemzetbiztonsági tanács legutóbbi létrehozásáig. (folyt.)
1989. május 16., kedd 12:39
|
Vissza »
|
|
Mi lesz veled, Argentina? (2.rész)
|
Nem tartják kizártnak, hogy Menemék az átmeneti időszakot többek között arra fogják kihasználni, hogy Alfonsinékkal elvégeztessenek néhány piszkos munkát, így például további engedményeket tegyenek egy uruguayihoz hasonló amnesztia értelmében, amellyel ,,a nemzeti megbékélés,, jegyében egyszer és mindenkorra felmentenék a junták emberi jogok megsértésében felelős tagjait, s egy újabb ,,marxista felforgatás,, elleni harc lehetőségére felkészülve helyreállítanák belbiztonsági jogaikat. Egy effajta megoldás Argentinában csak a nemzetbiztonsági doktrina rehabilitálása révén volna elképzelhető. Akik amiatt aggódnak, hogy a peronizmus esetleg szálláscsinálójává válik egy újabb diktatúrának, nem szivesen ismerik el, hogy a peronizmushoz vezető utat akarva-akaratlanul éppen a radikálisok egyengették. Maga Carlos Saul Menem első nyilatkozataiban és beszédeiben nemzeti egységre szólított fel a peronisták vezetésével. Méltatta Juan Domingo Peron és Eva Peron politikai örökségét. Közölte, hogy nagy elődei szerint kormányozni annyit jelent, mint kenyeret és munkát adni mindenkinek. Jelezte, hogy megszünteti a spekulációt, s a tőkét beruházásra ösztönzi. Mindehhez fejlődésen alapuló társadalmi békét hirdetett, és hivatkozott II. János Pál pápa ezzel kapcsolatos gondolataira. Ismét említést tett a latin-amerikai hazáról, s a földrész szellemi homogenitásáról. Védelmébe vette Noriega Panamáját az amerikai katonai felvonulással szemben, de bírálta Noriegát a népakarat semmibe vétele miatt. Az erőszak, mindennemű erőszak ellen foglalt állást. Elutasította a beavatkozást Latin-Amerika ügyeibe. ,,Ma ők, holnap esetleg mi kerülnénk sorra,, - mondta sokat sejtetően. Ugyanakkor Bush-sal készül tárgyalni a két ország kapcsolatainak alakításáról, így a hitelek törlesztésének esetleges átütemezéséről, amihez mindenképpen washingtoni hozzájárulásra van szükség. Ami a Falkland- (Malvinas)-szigeteket illeti, az angolok nem igazán biztosak abban, mire számíthatnak. Egyelőre nem tartanak attól, hogy a peronisták újabb háborút indítanak ellenük - tekintettel hiányos harci eszközeikre, s a jól kiépített brit utánpótlásra. Mágsem tartják kizártnak, hogy az uj vezetés háttérbe szorítja a politikai megoldásokat. +++ Simó Endre (Buenos Aires) MTI-Panoráma
1989. május 16., kedd 12:42
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|