 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
 |
Ortega (2.rész)
|
A közép-amerikai államfők nagynehezen összehozott
béketárgyalását és az ott elért megegyezést Európa lelkesen
támogatta. Ugyanakkor az mindenki számára világos volt, hogy a
közép-amerikai béketerv aligha lesz megvalósítható, ha Nicaragua nem
tudja valamilyen formában rendezni kapcsolatait az Egyesült
Államokkal.
Amig Ronald Reagan volt a Fehér Ház lakója, erre nem lehetett
számítani. A sandinista vezetés arra számított, hogy az új amerikai
elnök jórészt tiszta lappal indulhat a Nicaraguával kapcsolatos
amerikai politika újrafogalmazásában, de George Bush beiktatása után
rövidesen kiderült: Washingtonban - ezen a téren - nem történt
fordulat.
Ebben a helyzetben fordult Managua Nyugat-Európához. Daniel
Ortega több mint háromhetes útjának célja az első pillanattól kezdve
egyértelmű volt. A nicaraguai kormány egyrészt azt kivánta
bizonyítani, hogy Ortega ,,szalonképes,, Európában és jó reményekkel
kérheti az európai vezetőktől, hogy próbálják meg rávenni
Washingtont valamivel rugalmasabb magatartásra.
Az útnak ez a vonatkozása sikeres is volt. Ortega még
Nagy-Britanniába is eljutott, ahol fogadta őt Margaret Thatcher, aki
korábban hallani sem akart a sandinistákról. Igaz :a Downing Street
10 alatt tartott rövid találkozó szigorúan hivatalos maradt, de mint
Ortega elmondta, annál többet nem is akart, mint hogy személyesen
tájékoztathassa a brit kormányfőt a sandinisták álláspontjáról.
Ennél jóval nagyobb haladást ért el a másik nagy nyugat-európai
,,elutasítónál,, - az NSZK-ban. A Helmut Kohl kancellárral
folytatott tárgyalások után arról számolhatott be a sajtónak, hogy
van remény a korábban felfüggesztett nyugatnémet támogatás újbóli
folyósítására.
A segélyek kérdésében azonban nagyon szerény eredménnyel zárult
az út. Nicaragua 250 millió dollárra számított, s Ortega igyekezett
is rávenni minden felkeresett vezetőt, hogy az útja végén tartott
stockholmi nemzetközi segélykonferencián támogassák ezt a kérést. A
stockholmi konferencián 15 ország és több nemzetközi pénzintézet
képviselői vettek részt - Nagy-Britannia távolmaradt -, s végül 50
millió dollárt szavaztak meg Nicaraguának. Ez az összeg nem segíthet
valami sokat a romokban heverő nicaraguai gazdaságon, s így Ortega
útja után joggal vetődhet fel a kérdés: pótolhatják-e majd a szép
szavak a hiányzó százmilliókat? +++
Gózon István,MTI-Panoráma
1989. május 16., kedd 10:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|