|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
|
Ortega - 1
|
1989. május 16. kedd (MTI-Panoráma) - Felemás eredményt hozott Daniel Ortega nicaraguai elnök közelmúltban tett európai útja. Politikai sikereket jócskán elkönyvelhetett , ám a várt gazdasági segély továbbra is várat magára: egy szerény, 50 millió dollláros segélycsomag került mindössze a bevételi oldalra.
Ortega az öreg kontinens 10 tőkés országában járt, elkerülte a szocialista államokat, hogy ezzel is hangsúlyozza: hazája és a nehéz helyzetben lévő sandinista forradalom a Nyugattal tartott kapcsolatok ápolását is elsőrendű fontosságúnak tartja. Nyugat-Európa a sandinista forradalom 1979-es győzelme óta megosztott volt a nicaraguai változások megítélésében. A hírhedett diktátor, Anastasio Somoza bukását mindenki üdvözölte, de a fiatal forradalmárok hoszzú távú céljait már többen elfogadhatatlannak tartották. A ,,második Kuba,, megjelenésének lehetősége különösen az európai konzervatív kormányokat rémisztette, de a szocialista és szociáldemokrata párti vezetők is inkább azért szorgalmazták a kapcsolatokat az új nicaraguai vezetéssel, hogy ezzel csökkenteni tudják Kuba, s különösképpen az akkoriban még egyöntetűen terjeszkedéssel vádolt Szovjetunió befolyását a közép-amerikai térségben. Az európai kapcsolat ennnek ellenére komoly nemzetközi mozgásteret biztosított a nicaraguai vezetésnek: az még Egyesült Államok NATO-szövetségesei közül is Margaret Thatcher Nagy-Britanniája fogadta el bármiféle fenntartás nélkül azt a washingtoni tételt, hogy Közép-Amerikában valójában a Nyugat összecsapása zajlik a Kelettel, s így a sandinista kormánnyal - ,,a Kelet kreatúrájával,, - ténylegesen nincs mit tárgyalni. A washingtoni állásponttól eltérő nyugat-európai magatartás gazdasági téren is megmutatkozott. Az Európai Gazdasági Közösség 1984-ben hivatalos szervezeti keretet hozott létre a közép-amerikai országoknak nyújtott támogatás összehangolására. Az amerikai kormánynak a legerőteljesebb nyomással sem sikerült elérnie, hogy az EGK a segélyprogramból kirekessze Nicaraguát. Ezzel rés támadt a jelentős nemzetközi pénzintézetek Nicaragua elleni hallgatólagos blokádján. (Washingtonnak azt ugyanis sikerült megvalósítani: a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank gyakorlatillag felfüggesztett mindenféle hitelt és támogatást, az Amerika-közi Fejlesztési Bank pedig a Közép-Amerikának megítélt kölcsönök mindössze 8,2 százalékát juttatta Nicaraguának.) (folyt)
1989. május 16., kedd 10:27
|
Vissza »
|
|
Ortega (2.rész)
|
A közép-amerikai államfők nagynehezen összehozott béketárgyalását és az ott elért megegyezést Európa lelkesen támogatta. Ugyanakkor az mindenki számára világos volt, hogy a közép-amerikai béketerv aligha lesz megvalósítható, ha Nicaragua nem tudja valamilyen formában rendezni kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Amig Ronald Reagan volt a Fehér Ház lakója, erre nem lehetett számítani. A sandinista vezetés arra számított, hogy az új amerikai elnök jórészt tiszta lappal indulhat a Nicaraguával kapcsolatos amerikai politika újrafogalmazásában, de George Bush beiktatása után rövidesen kiderült: Washingtonban - ezen a téren - nem történt fordulat. Ebben a helyzetben fordult Managua Nyugat-Európához. Daniel Ortega több mint háromhetes útjának célja az első pillanattól kezdve egyértelmű volt. A nicaraguai kormány egyrészt azt kivánta bizonyítani, hogy Ortega ,,szalonképes,, Európában és jó reményekkel kérheti az európai vezetőktől, hogy próbálják meg rávenni Washingtont valamivel rugalmasabb magatartásra. Az útnak ez a vonatkozása sikeres is volt. Ortega még Nagy-Britanniába is eljutott, ahol fogadta őt Margaret Thatcher, aki korábban hallani sem akart a sandinistákról. Igaz :a Downing Street 10 alatt tartott rövid találkozó szigorúan hivatalos maradt, de mint Ortega elmondta, annál többet nem is akart, mint hogy személyesen tájékoztathassa a brit kormányfőt a sandinisták álláspontjáról. Ennél jóval nagyobb haladást ért el a másik nagy nyugat-európai ,,elutasítónál,, - az NSZK-ban. A Helmut Kohl kancellárral folytatott tárgyalások után arról számolhatott be a sajtónak, hogy van remény a korábban felfüggesztett nyugatnémet támogatás újbóli folyósítására. A segélyek kérdésében azonban nagyon szerény eredménnyel zárult az út. Nicaragua 250 millió dollárra számított, s Ortega igyekezett is rávenni minden felkeresett vezetőt, hogy az útja végén tartott stockholmi nemzetközi segélykonferencián támogassák ezt a kérést. A stockholmi konferencián 15 ország és több nemzetközi pénzintézet képviselői vettek részt - Nagy-Britannia távolmaradt -, s végül 50 millió dollárt szavaztak meg Nicaraguának. Ez az összeg nem segíthet valami sokat a romokban heverő nicaraguai gazdaságon, s így Ortega útja után joggal vetődhet fel a kérdés: pótolhatják-e majd a szép szavak a hiányzó százmilliókat? +++ Gózon István,MTI-Panoráma
1989. május 16., kedd 10:34
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|