Rendszerváltás és az MTI

	1989. május 1-je (10. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Grósz Károly
Az MSZMP mai vezetése elhatárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez vezetett. Hosszabb távra visszatekintve is elveti a szocializmus építésének azt a formáját, amely egy szigorú, merev, hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszonyban működik, amely csak az utasítások rendszerére épül, s amely ahelyett, hogy a szocializmus eredeti céljaival összhangban kibontakoztatná az egyéni és csoportos érdekeltséget, az alkotó kezdeményezést, éppen ezeket fojtja el - hangoztatta a pártfőtitkár, megerősítve, hogy az MSZMP tagadja a politika elsődlegességének azt a torz értelmezését, amely a gazdasági törvények, érdekek ellenében akar hatni; határozottan ellenzi, hogy közvetlenül, aprólékosan avatkozzék be a gazdasági folyamatokba. Ugyanakkor kiemelte: az MSZMP a szocialista értékekből minden haladót és minden előremutatót vállal. Nagyra becsüli a felelősségteljes munkát, a tudás gyarapításának igényét. Támogatja a végzett munka, a valóságos teljesítmény értékének megfelelő elismerését, az egymás iránti felelősséget és tiszteletet tükröző munkatársi kapcsolatokat. Bátorítja a vállalkozó kedvet, az új iránti fogékonyságot. Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi önmagunkhoz, hanem a nemzetközi élvonalhoz mérjük - szögezte le Grósz Károly. - A terhek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezdeményezzük. Figyelmünk, értékrendünk központjában a dolgozó, alkotó ember áll. Ebből következően elsőrendű feladatunknak tekintjük a hivatására, a munkájára felkészülő és azt kezdő fiatalok támogatását, illetőleg az idős emberek sorsával való foglalkozást, akik munkával töltötték el életüket. Újat, többet akarunk ahhoz képest, amit eddig létrehoztunk, és másképpen is, mint korábban csináltuk - mondotta a többi között. A múlt hibáiért nem személyes felelősöket keresünk - bár sokan azt szeretnék -, hanem intézményes garanciákat akarunk kiépíteni arra, hogy a hibás gyakorlat ne ismétlődhessen meg. Ez az egyik legfontosabb tanulság, amit az elmúlt négy évtizedből levonhatunk - szögezte le. Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó - legyen az párttag vagy pártonkívüli - felel a kialakult helyzetért, hanem azok a vezetők, akik egy rosszul működő rendszer lehetőségeivel visszaéltek. Ugyanakkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy politikai tévedésekért büntetőjogi elmarasztalást lehessen alkalmazni. Nincs nagyobb büntetés politikusok számára, mintha a nép megvonja tőlük a bizalmat. Ez pedig megtörtént - állapította meg a főtitkár, rámutatva, hogy ezért a figyelmet a jövőbe kell irányítani, az örökös önmarcangolással ugyanis nem lehet előbbre jutni. Lejárt az idejük a tetszetős, de üres szavaknak. A magyar nép nagy többsége nyugalmat akar, munkája eredményeként egyéni és családi boldogulást. (folyt.köv.) 1989. május 1., hétfő 16:39
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »