|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar ingyen konyha
|
--------------------
München, 1990. április 7. (SZER, Világhíradó) -
Hajnal László Gábor:
A Népszabadság április 4-ikén a Háló rovatában arról adott hírt, hogy népkonyhák lesznek Magyarországon. Voltak ugyan idáig is, csak kedvezményes kifőzdéknek nevezték és nem lehetetett ingyen kapni a levest, főzeléket, de most megismétlődik az átkosnak mondott, tanított korszak. Csak a hajdani polgármesteri hivatal szerepét a franciaországi székhelyű nemzetközi szervezet az Orvosok Világszövetsége veszi át.
A Közös Piac államaitól kapott pénzből fedeznék a költségeket és Lengyelország, Románia után hazánk is beléphet a segítő tevékenységből részesülők táborába. Januárban hasonló kezdeményezésről tudósítottak az Atrium Hyatt luxus szállodában tartott sajtótájékoztatón jelentették be, hogy az olasz Uniro Exin cég fagyasztott élelmiszereket ad a Magyar Vöröskeresztnek, és a szervezet majd a fővárosban, illetve Pest megyében, valamint Bács-Kiskunban ingyen konyhákat nyit.
Kétségtelen, hogy jól jön a külső segítség, szükség van az önzetlen támogatásra, mert rohamosan gyarapodik azok száma, akik egyik napról a másikra élnek, küszködnek, éheznek. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a mostanában annyit emlegetett védőháló szövegetői közül némelyek a gazdag nyugati országokban tapasztaltakat akarják meghonosítani hosszas tanulmányutakról visszatérvén és csodálkoznak az eredménytelenségen. Nagy rések maradnak a rostán, melyeken tizezrével potyognak át a gyerekek, több gyermekes családok, tanyasi öregek, hajléktalanok. A szegény embert még az ág is húzza tartja a népi bölcsesség, de nincs okunk az efféle igazságok beteljesülésén örülni. Hiszen lehetett volna másként csinálni. Jól emlékszem azokra a mostan is hatalmon lévő személyekre és cinikus mondataikra, amikor a 70-es évek végefelé az amerikai, angol, francia filmekből hazai bemutatásra válogattak külön előnyt kaptak a létező nyomort, éjszakai menedékhelyeket, egy tál ételt osztogató pillanatokat ábrázoló produkciók. (folyt.)
1990. április 7., szombat
|
Vissza »
|
|
Ingyen konyha - 1. folyt.
|
Mert "a nem mind arany ami fénylik" helyzetet dokumentálták. Akkoriban nem készülhetett még riport Magyarországon sem a Dobozy utcai átmeneti szállásról, így nevezték szemérmesen a csövesek hajlékát. A közveszélyes munkakerülőknek, a "kmk-soknak" nyilvánítottakat tétovázás nélkül vitték legalább 30 napos ingyen robotra Baracskára, a kukákban a szegéynek guberáltak. Pedig ekkor kellett volna a szociológiai vizsgálatokban tiltások nélkül elemezni, hogy kik azok, az utcán téblábolók mire gondolnak a déli harangszó kondulásakor és a parkokban, tereken zacskókból falatozgatók, a napköziotthonos menzán kanalazgatók közül mennyien maradnak éhesek a reggeli, ebéd, vacsora után.
Mi mindig mindenről elkésünk panaszolta a költő, de a címzettek akkor sem vették komolyan a poétákat, most is hasonlatos a helyzet. A szaglós nyomor kell, meg a szégyent, hogy évtizedeken át gürcölő polgárok kényszerüljenek naponta a megalázott sorban toporgásra. Máris eljön az a pillanat, amikor szegénységi bizonyitványt osztogatnak és annak birtokában lehet koldulni, csövezni, ingyen ételhez jutni, de ez utóbbinak lehetősége kiváncsivá tesz. Bárki odaállhat majd a levesért, vagy nem az inség lesz a feltétel - kell valamiféle papír arról, hogy nincs, netán nagyon kevés a jövedelme.
Tehát érdem szerint osztogatják az elég meleg, elég sós, harapni, szürcsölni valót igazolványra? Csak hogy az ilyen támogatást nem lehet bér, nyugdij, segélypótlék. Különösen nem ha idősek és gyerekek akarnak, kérnek a kondérból. A sok egyéb tanulnivaló mellett az sem ártana, de most mindjárt, ha valaki példákat szolgaian másolgatva elsajátítaná, hogy az éhezésnél nincs demokratikusabb erő: színre, fajra, korra, vallásra, nemre való tekintet nélkül kopogtatja a szemet és akik ebből esetleg hasznot akarnak húzni maguknak - magyarán elsikkasztják az alapanyagok sűrűjét - ne menekülhessenek a felelősségre vonás elől. +++
1990. április 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|