|
|
 |
|
 |
A jövő közeleg 2.
|
Kevés haszonnal és még kevesebb eredménnyel. Mert ha talán
tisztábban is látunk valamelyest, a teendők világos megrajzolásától
még most is messze vagyunk. Néhány elérhető számadatot próbáljunk
egymás mellé tenni. Az összes állami kiadásokból 1985-ben 6,5
százalék jutott szociális és egészségügyi célokra, 1987-ben már csak
5,8, s az idei tervezett sem éri el a 8 százalékot. Hasonlóan
siralmas a helyzet az oktatás, a kultúra és a tudomány költségeiben:
1985-ben még az állami kiadások 10,8 százaléka, tavaly előtt már
csak 8,9, s az idei tervek szerint is csupán 11,3 százaléka jut ide.
Pedig az ifjúság az ország lakosságának egynegyede, még ha a
lélekszám évről évre csökken is. Az adatok összevetéséből
kiviláglik, hogy nemcsak társadalmi súlyukkal, de még számarányukkal
sincs párhuzamban a rájuk jutó ráfordítás. Milyen szisztéma az,
amely éppen a saját jövőjét hanyagolja el? Nyilván olyan, mely az
emberi tényezőre figyel a legkevésbé. Deklarációk,
kinyilatkoztatások persze sűrűn bukkantak fel a családok nevelő
szerepéről, az iskola fontosságáról, a "mindenki tehetsége,
képessége szerint" elvéről. Elméletben mindíg, a gyakorlatban alig
érvényesül például a gyermekeknek az a minimális érdeke, hogy jó
legyen gyereknek lenni. Az érdekek érvényesülése időszakonként és
esetenként a véletlenen, egy-egy gyermekszerető személyiségen
múlott; részérdekek bukkantak fel, hogy aztán rövid virágzás után
más érdekek érvényesülése oltárán elhamvadjanak, vegetálásra
szoruljanak. A kiszolgáltatott gyermeki érdekkel a felnőttek
társadalma, a bürokratikus közhatalom rendszeresen visszaélt. A
négy- és többgyermekes családok 30 százaléka, az egygyermekesek 21
százaléka egyszobás lakásban élt a nyolcvanas évek elején.
Másfél-kétszobás lakásban lakik a gyermekes családok fele. Az
iskolák több mint felében nincs tornaterem, a hatvanas években épült
játszóterek sorra lepusztulnak.
A módszer zavarára utal a pályaválasztás is. Minden jelszó
ellenére sem lehet minden gyermekből az, ami szeretne lenni. Nincs
elég hely a gimnáziumokban és a szétszabdalt oktatási rendszer az
esélykülönbségeket erősíti fel. Hasonló a helyzet a felsőoktatásban
is, ahol minden év nyarán hisztérikus állapotok uralkodnak. Mindezek
a zavarok egy mindenhatónak kikiáltott munkaerő-tervezési rendszer
árnyékában jöttek létre, ahol a központi akarat mindenáron, a
gyermeki érdek, a társadalmi érdek esetlegesen érvényesült. (folyt.)
1989. május 15., hétfő 15:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- 52- 23-263 Kónyáné Pető Judit 4o25 Debrecen, Erzsébet u. 32.: Szeretném kérni annak a férfinek a nevét és címét, akivel május 13-ikán kora délután - 15 óra előtt valamivel - Sugár Ágnes beszélgetett a természetes gyógymódokról, elsősorban a kézfej alapján történő diagnózis megállapításról.
- 371-555: A Vörösmarty tér közelében lakom és naponta arra járok és román cigányokat lehet látni állandóan a téren kéregetni, akik nem szállnak le a turistákról addig, amíg nem kapnak valamit.
- 127-927: Ez nem egy pozitív kritika: Azt szeretném tudni, hogy Ipper Pált, már mint volt Kapitalistát és mint Rákosinak az egyik leghűségesebb tanítványát meddig mutogatják még a TV-ben? Egyáltalán nem oda való a mai időkben. Nagyon szeretném, ha a TV műsort adna és nemcsak politizálna. Az emberek többsége megunta már az egészet, és ha foglalkoznak vele, miért nem azzal, hogy 85oo újságíró van ma Magyarországon. Erre szükség van?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|