Rendszerváltás és az MTI

	Nyert-e valaki Panamában? (1.rész)
Panamaváros, 1989. május 14. vasárnap (MTI-Panoráma) - Panamában nem hirdették ki ugyan az általános választások eredményét, de a benyomás az, hogy ezzel az ellenzék nyert: kevesen hiszik, hogy a kormányzat jóhiszeműen járt el a szavazás érvénytelenítésével, hiszen így közvetve bizonyítottnak veszik a rendszer vereségét. A tét kettős volt. Belföldön az, hogy a polgárság két feltörekvő ereje közül melyik birtokolja az igen számos anyagi előnnyel járó államhatalmat. A jobboldal új, Noriega nevével fémjelzett harcias nemzedékével szemben a kis és középpolgárság néppárti szárnya áll, amely kisebb pénzügyi lehetőségeit a fegyveres erők ,,alulról jövő,, tisztjeire, s nem utolsó sorban Washington támogatására támaszkodva ellensúlyozza. Mindkét fél nagy tömegbázissal rendelkezik, amint azt a választás előtt a nagygyűlések, utána a tüntetések bizonyították. A külpolitikát illetően a Panama-csatorna jövője, az ország szuverenitása forog kockán. Mindkét fél igen sebezhetően indult a kampányba. A polgári ellenzék demokratikus szövetsége (ADOC) nem tudott mit kezdeni a szuverenitás kérdésével, nem volt érdemi válasza az ellene felhozott ,,hazaárulás,, vádjára. Köztudott ugyanis, hogy az Egyesült Államok nem érdek nélkül támogatja: az ADOC-tól várja a csatorna-szerződés majdani felülvizsgálatát. A Bush-kormányzat propagandája - ha külföldön eredménnyel is járt - lényegében beavatkozás az ország ügyeibe, amely a panamaiak nemzeti büszkeségét mélyen sérti. A kormányzat ezt az érzést ügyesen kihasználta, és a kampányát a nemzeti szuverenitás ügye köré szervezte, elterelve ezzel a figyelmet saját gyengeségeiről. Az ellenzék ugyanis azzal érvelt, hogy a jelenlegi rendszer nem ért az ország vezetéséhez, korrupt, és valójában a fegyveres erők irányítása alatt áll - azaz nem demokratikus. Az erőviszonyok a szavazás napján kiegyensúlyozott képet mutattak. Vasárnap mindenütt rend volt, a hangulat a fővárosban inkább népünnepélyre, semmint sorsdöntő népszavazásra emlékeztetett. Mindenki tudta azonban, hogy a neheze a szavazatszámláláskor jön. Az ellenzék elhúzódó procedurára számított, s ez be is vált. (folyt.) 1989. május 14., vasárnap 11:47
Vissza »

	Panama - nyert-e valaki? (2.rész)
A választási sajtóközpontban az újságírók egész éjjel hiába várták a hivatalos részeredményeket, s mint később - túl későn - kiderült, maguk a jegyzőkönyvek sem futottak be a szavazatszámláló tanácshoz. Eközben az egyik nagy nyugati hírügynökség, a szigorú tilalmat megsértve, külföldre juttatta egyetlen, jól kiválasztott választási körzet urnájának eredményét: eszerint az ellenzék a szavazatok háromnegyed részét kapta. Ez a hír megadta az alaphangot: később már mindenki erre hivatkozott, ezt cáfolta, vagy ezzel hasonlította össze a különféle forrásokból befutó újabb részleteket. (A részeredmények közlését éppen emiatt titlják.) Mire az első hivatalos közlemény megjelent, az ellenzék már az utcára vitte tömegeit, igazságos szavazatszámlálást követelt, a késedelem miatt pedig elterjedtek a választási csalásról szóló híresztelések. Az összesítés leállítása pillanatában a rendszerpárti koalíció (Colina) vezetett - de teljesen hiányoztak az eredmények a választók 60 százalékát adó két legfontosabb tartományból. A gyanú emiatt megint a kormányra hárult: nem akarja elismerni a vereséget. Az ellenzék már az első napon, a köztudatba bedobott fenti részeredmény alapján követelte, hogy lökjék félre a szavazatszámláló tanácsot - azaz a törvényes eljárást - és az utca népe ,,kiáltsa ki,, az ADOC győzelmét. Ez a tüntetés még nem okozott megrázkódtatást, de a második véres tüntetés szerdán megváltoztatta a helyzetet: azon az éjjelen bejelentették a választások érvénytelenítését. A döntést, saját győzelmét hirdetve, egyik fél sem helyesli. Az ellenzék tovább akarja folytatni a küzdelmet az utcákon, a gazdaságban és a diplomáciában, s nagyon számít az Egyesült Államok nyomásgyakorló lehetőségeire - mint a fejlemények mutatják, joggal. A Colina ,,tiszteletben tartja a törvényt,, ,de készen áll az új megmérettetésre. A kormányzat egyelőre a helyén marad, a parlament és az elnök mandátuma szeptemberben jár le. A szavazatszámlálás tisztaságáról igen nehéz véleményt mondani, hiszen annak procedúrája biztonságosnak látszik: minden fokozatnál jelen van az összes párt képviselője, s csak mindannyiuk aláírása hitelesíti a jegyzőkönyveket. Ez az eljárás gyengéje is: elég, ha bármelyik párt képviselője ,,meglóg,, a helyszínről, s nem írja alá a jegyzőkönyvet. Ha pedig egy urna jegyzőkönyve hiányzik, arról a körzetről nem lehet összesítést csinálni. (folyt.) 1989. május 14., vasárnap 11:49
Vissza »

	Panama - nyert-e valaki? (3.rész)
A szavazatszámláló tanács nem vádolta egyik felet sem, de ,,általánosnak,, minősítette az ilyen és hasonló rendellenességeket: így lehetetlennek tartotta bármelyik jelölt győztessé nyilvánítását. Érvénytelenítette az egész folyamatot, és felszólította a hatóságokat a rend fenntartására. A kettős tét nem dőlt el - várni kell. Az idő, amely az eredmények híján az ellenzéknek dolgozott, most a rendszert segíti, hacsak sztrájkokkal, tüntetésekkel nem szítják tovább a szenvedélyeket. A feszültség hullámzó, a tüntetéseket egy-két napos erőgyűjtés követi. Kívülről azonban nagy a nyomás: Washington katonákat és hadiflottát küld a már Panamában lévő hadserege megerősítésére, s ,,készen áll az Amerikai Államok Szervezete döntésének támogatására,,. Az ellenzék megindította a diplomáciai akciót, és kérte a latin-amerikai kormányok segítségét a hatalom megszerzéséhez. A panamai kormány érvei is súlyosak: ami itt folyik, bárhol elképzelhető a kontinensen. A kormányoknak meg kell érteniük, mekkora veszélyt jelent, ha egy hegemonisztikus hatalomra - az Egyesült Államokra - bízzák annak jogát, hogy kívülről eldöntse a választások eredményét és így maga ítélje meg a kormányok törvényességét és létjogát - hangzik a figyelmeztetés.+++ Takács Zoltán - Panamaváros (MTI-Panoráma) 1989. május 14., vasárnap 11:51
Vissza »