Rendszerváltás és az MTI

	felc: Glasznoszty a T. Házban
A glasznoszty szelleme az elmúlt hónapok jótékony hatású politikai viharainak köszönhetően tanyát ütött a Parlament üléstermében, s megerősítette képletes hadállásait a honatyák gondolatvilágában is. Mindezek alátámasztására elég, ha visszapillantunk az Országgyűlés ügyrendjének két utóbbi, egymást követő módosítására. A napi szóhasználatban oly gyakran szavazógépként emlegetett törvényhozó testület életében az 1986. évi tavaszi ülésszak hozott fordulatot. A képviselők leszavaztak egy minisztert és egy államtitkárt. Ezt követően - a júniusi zárt ülésen - némiképp átigazították a házszabályt. Sokakban merült fel akkor a kérdés: vajon a Parlament belső törvényének szigorítása, a házelnök jogainak kiterjesztése összefügg-e az előző ülésszakon történt váratlan eseményekkel? A hivatalos válasz szerint - ezt az Országgyűlés titkárságának vezetője fogalmazta meg - bármiféle összefüggés keresése merő képtelenség, hisz a Parlament korábbi tisztikara már a 80-as évek elején elhatározta az ügyrend módosítását. Ennek a magyarázatnak az volt az egyetlen szépséghibája, hogy nem ad eligazítást a közvéleményt és a törvényhozókat joggal irritáló kérdésben: miért teszi lehetővé az átformált ügyrend a T. Ház elnökének zárt ülés elrendelését? Kétségtelen, hogy zárt ülés igen kényelmes és kézenfekvő eszköze a nyilvánosság kizárásának, minden olyan - felülről kényesnek nyilvánított - kérdés elkendőzésének, amelynek tárgyalásakor az igazukért következetesen kiálló képviselőkkel szemben esetleg alulmaradnak az államapparátusbeliek. (folyt.) 1989. március 8., szerda 10:51
Vissza »

	Megújul a T. Ház (2. rész)
A minisztereket ugyanis tilos volt "megfricskázbni" - idézte fel a képviselői munkássága során tapasztalt kellemetlen élményeit az idei, januári ülésszakon a Bács-Kiskun megyei Südi Bertalan. S hozzátette: ha a demokrácia a Parlamenten belül is "tőrbecsalható", mit várhat az olyan állampolgár, aki nem tagja a törvényhozásnak. De a csongrádi Király Zoltán is kemény szavakkal szólt a "befolyásoló" telefonokról, az interpellációk bejegyzésének korábban tapasztalt visszásságairól, az 1986-ben elfogadott ügyrend korlátozó és már hatályba lépésekor tudottan be nem tartható voltáról. A házszabályok ez év januári vitáját már a megújulás szelleme hatotta át. Az ügyrendmódosítást előkészítő parlamenti bizottság 71 szakaszból álló, vaskos tervezetéhez a képviselők újabb módosítások tucatjait fűzték. Bár az indítványok egy része pusztába kiáltott szó maradt, az új házszabály számos ponton meghaladja a régit, nyitottabb, rugalmasabb annál. A Parlament szuverenitását erősíti, hogy - az átalakított ügyrendnek megfelelően - az ülések összehívásának a joga az Elnöki Tanácstól átszállt az Országgyűlés elnökére, s a korábbi szabályozással szemben a törvények alkotmányos kihirdetése is őt illeti meg. A honatyák általános megelégedésére szűkült viszont a T. Ház elnökének jogköre a zárt ülés elrendelése ügyében. A mostani házszabály csak rendkívüli esetben engedi meg a nyilvánosság kizárását, s a "rendkívüliséget" indokolni kell. A régi ügyrend szerint az Elnöki Tanács vagy a Minisztertanács indítványára zárt ülést kellett tartani. Ilyen indítvány csak államtitok védelme érdekében lehetséges az új házszabály elfogadása óta. A képviselők támogatták - s ezzel az Országgyűlés belső törvényébe foglalták - azt a javaslatot, hogy a törvényhozónak a név szerinti szavazásnál nyilatkoznia kell állásfoglalásáról, vagyis nem aláírásával szavaz. A Parlament állandóan időzavarba, törvénytárgyalási és döntési kényszerbe kerül, a képviselő gyakran az újságból tudja meg, hogy milyen törvény tárgyalása várható - tette szóvá a januári ülésszakon a Békés megyei Vass Józsefné. Az új házszabályba emelt indítványának megfelelően a jövőben az Országgyűlés elnöke előterjesztése alapján a törvényhozó testület határozza meg saját éves munkaprogramját. (folyt.) 1989. március 8., szerda 10:53
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Megújul a T. Ház (3. rész)
Voltak persze olyan - jobb sorsra érdemes - javaslatok is, amelyek süket fülekre találtak már az ügyrendelőkészítő bizottság ülésein is. Az országgyűlési szakbizottságok elnökeit és titkárait például továbbra is a plénum válszatja meg, holott erre a feladatra - többek között a budapesti Filló Pál szerint - a testületek tagjai lennének igazán hivatottak. Régi fájdalmuk a honatyáknak, hogy a törvényelőkészítő munka során gyakran úgy érzik, nincsenek egy súlycsoportban a kormány részéről megjelent előterjesztőkkel. Az ötlet önként adódott: segítsék szakértői csoportok az országgyűlési bizottságok munkáját. A végső megméretésnél - a szavazásnál - azonban ez a javaslat is könnyűnek találtatott. A képviselők többbsége eszerint mégis úgy véli, hogy ott lapul a zsebében a bölcsek köve? Végül érdemes rövid kitérőt tenni arra az indítványra is, amelyben a törvényhozók azt szorgalmazták: rögzítse az ügyrend a Minisztertanács elnökének és tagjainak jelölésésére, választására és visszahívására vonatkozó szabályokat. Ezt a javaslatot az ügyrendelőkészítő bizottság azzal az indoklással söpörte le az asztalról, hogy "nagy fontosságú politikai és államjogi kérdésekről van szó, s ezeket az alkotmány rendelkezései között kell szabályozni". Tehát az új alaptörvény megalkotásáig türelmet kértek a törvényhozó testülettől. Attól a parlamenttől, amellyel szemben napjainkig hallgatólagos politikai elvárás volt, hogy a döntéseket lehetőleg vitamentesen szentesítse. A parlamenti szuverenitás ugyanis nem fér össze az informálisan megnyilvánuló pártszuverenitással. A kivárás azonban ebben az esetben ésszerűnek tűnik. Még ha az is az ára, hogy a vadonatúj házszabálynak maradnak "fehér foltjai". (MTI-Press) Nagy Attila 1989. március 8., szerda 10:53
Vissza »