Rendszerváltás és az MTI

	Magyar sajtópolitika
(Benedek Gábor) Washington, 1989. április 25. (Amerika Hangja, Világhíradó) - A második nyugatnémet tévéhálózat kedd esti programjában Budapesti tavasz című műsorszám szerepelt. Az adást nem Karinthy Ferenc - 1945 tavaszáról szóló tehetséges, de helyenként rossz illatú - regényének szentelték. A második televízió délkelet-európai tudósítója: Joachim Jauer ez év budapesti tavaszáról számolt be - s bár méltatja azt is, hogy a magyar fővárosban mostanában mily sok demokrácia, piacgazdálkodás, szabad véleménynyilvánítás tapasztalható, főképp azt taglalja, miképp alakult egy nyugati újságíró tudósítói mozgástere ezekben a hónapokban. Jauer utal arra, hogy - akár a Szovjetunióban -, nemrég még egész Délkelet-Európában is az államhatalom állapította meg: mi az, ami hírnek tekintendő, terjeszthető, és közölhető. Magyarországon ez már nincsen így. Nem egészen egy esztendeje van annak - mondja Jauer -, hogy közölték velünk: akkreditált tudósítónak ezentúl nem kell többé engedélyt kérnie, ha bármit tervez. S azóta éppoly szabadon mozgok és dolgozom mint otthon, az NSZK-ban - folytatja a német tévés. Még egy-két esztendeje is más volt a helyzet. Semmit sem intézhettem előzetes jóváhagyás és állandó hivatalos kísérő nélkül - még ha az érintkezési formák már akkor is szívélyesebbek voltak, mint már kelet-európai országokban. De most bárhol forgathatok, s nemcsak hogy engedélyt nem kell kérnem, hanem attól sem kell tartanom, hogy utólag felelősségre vonnak. Ez nemcsak rám vonatkozik, hanem magyar beszédpartnereimre is. Akár pártfunkcionáriust, akár ellenzéki írót, akár gyárigazgatót, akár utcai járókelőt szólaltatok meg: mindenki kiöntheti szívét, beszélhet bármiről, s nem kell következményektől félnie. Jauer hozzáfűzi: csak egyvalami akadályoz, egyvalami üt el nyugati munkafeltételeimtől -, s ez a magyar nyelv. Emiatt tolmácsra, helybeli segítőkre vagyok utalva. A munkaviszonyok nem mindenütt ilyen kedvezőek - mondja Jauer. így például a prágai kormány aláírta ugyan a bécsi utókonferencia záróokmányát, de az újságírói munka Csehszlovákiában mégis kínos nehézségekkel jár. Elvben nincs akadálya annak, hogy a tévé- tudósító nyilvánosan filmezzen és bárkit meginterjúvoljon. De ajánlatos, hogy a biztonság kedvéért előre tájékoztassa a hatóságot szándékairól. Gazdasági témák esetében a csehszlovák hatóságok előzékenyebbek, mint ha a politikai kérdéssel, vagy emberi jogi problémával kellene foglalkozni. A csehszlovák peresztrojka ugyanis a gazdasági élet terére szorítkozik. És csupán ebben a témakörben számolhat be a' tudósító visszásságokról és nehézségekről. Ha tüntetésekről, vagy ellenzékiek peréről van szó, akkor nem látnak szívesen külföldi tudósítót. Ilyenkor még mostanában is előfordul, hogy az újságíró kóstolót kap a gumibotból, vagy hogy egyszerűen meggátolják a filmezésben. A hatóságok néha finomabb eszközökhöz folyamodnak ugyanazon célnak, a tudósítás megakadályozásának elérésére. Václav Havel perének tárgyalására például nem bocsátottak be külföldi újságírót, mert így mondották: sajnos, sajnos a terem már zsúfolásig megtelt. Joachim Jauer hozzáfűzi: alighanem Prága legeslegkisebb termét választották ki a per céljaira. Hasonlók az állapotok Bulgáriában - mondja -, de Jugoszláviában sem könnyebb a tudósító munkája - éspedig nem is annyira a párt apparatcsikjainak jó- (illetve rossz) voltából, hanem azért, mert az össz-szövetségi és tagköztársasági illetékességek terén teljes a zűrzavar. Egyazon ügyben a szervek egész sorától kell külön-külön jóváhagyás, és előfordul, hogy amit az egyik engedélyez, ahhoz a másik nem járul hozzá. Két kirívóan szörnyű munkaterület: Albánia és Románia. De míg Albániában lassanként mégis lazulnak a megkötöttségek -, a román helyzet egyre zordonabbá válik. A tudósítónak állandóan sarkában vannak egyenruhás és polgári ruhás közegek -, éspedig nem diszkréten, hanem épp ellenkezőleg: demonstratív brutalitással. Úgyhogy nincs az a román állampolgár, aki megkockáztathatná, hogy őszintén véleményt nyilvánítson. A külföldi tudósító Romániában azt láthatja, azt filmezheti és arról számolhat be, amit a szigorúan gyámkodó hatóság meg akar mutatni neki. Ha az újságíró ezen túlmenő programjavaslatot tesz, akkor rendszerint megtagadják az engedélyt, vagy egyszerűen nem is válaszolnak neki. Magyarországon a szabad újságírói munka dolgában már nem is csak tavaszodik: budapesti nyárról lehetne beszélni. Romániában azonban úgy látszik még mindig dermesztő tél uralkodik - mondja beszámolójában Joachim Jauer, a második nyugatnémet tévéhálózat (ZDF) délkelet-európai tudósítója. +++ 1989. április 25., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »